Egy új galaxis

Az elmúlt esztendő egyetlen napja megváltoztatta az életemet, vagy legalábbis a szokásaimat. Beléptem egy új galaxisba, felegyenesedve járok, a vállamat nem húzza le az ormótlan válltáska vagy a hátizsák. Csecsemőkor, gyerekkor, kamaszkor, férfikor satöbbi.

Aztán belépett a hétköznapjaimba az elektronikus olvasókönyv, a nagykabátzsebben megbújó táblácska. Ebből sokféle márka kapható Budapesten is, no meg a nagyvilágban, honosította számos hazai könyvterjesztő, ki tudja, minő sikerrel.

Az én kütyüm a Kindle, a világ legnagyobb, az internetet gyarmatosító Amazon könyváruház terméke. Ez az 1994-ben alapított cég kizárólag a személyi számítógéppel rendelhető cikkek forgalmazója. Elébb a könyveké, azután különféle termékeké, a porszívóval bezárólag. Alapítója s máig vezére bizonyos Jeff Bezos, egy kubai emigráns nevelt gyermeke, Princeton egyetemének egykori hallgatója. A nagyot álmodó elektromérnök a saját garázsában indította el immár többmilliárdos forgalmat lebonyolító cégét.

Ő álmodta meg az Amazont és az én olvasótáblámat, amelybe több száz könyvet és folyóiratot tölthetek le kedvezményes áron.

Olvasó ember voltam világéletemben. Szerettem a könyvet, a maga fizikai valójában, még amikor enyvszagú volt a kötése, fűzött a bordája. Gyűjtöttem a könyveket, mielőtt magam is írtam volna egyet-kettőt, utamat bevilágította a megjelenéseim sora, a könyv, amelyen a nevem díszelgett.

A könyvekhez nem leszek soha hűtlen, de alkalmanként megcsalom a könyv alakú olvasómmal. Nemcsak észérvek alapján. A technikai találmányok szerelme sokakban feltámad. S egyre könnyebb kielégíteni. Az emberre szabott technikai eszközök mérete folytonosan csökken: egy mobiltelefonban manapság ott a világ.

A mobiltelefonra is letölthető a Balzac-összes, de olvasása kényelmetlen. Ráadásul azt nem tudja, amit az én olvasóm. Nevezetesen: egyetlen kapcsolással minden szót felüt a szótárban, a teljes jelentésével. Vagyis a letöltött szöveg annotáltan, lábjegyzetével együtt látszik a képen, egy olyan felületen, amely nem hátulról megvilágított, mint egy képernyő, nem tükröződik, a szöveg a napfényben sem halványul.

Az én olvasómba, szerénynek is mondható fizetségért, temérdek folyóirat és újság tölthető le, sőt az előfizetés nyomán automatikusan. Felvágás lenne, ha elmondanám, mi minden elérhető így számomra. Sok, több, mint amit megengedhetek magamnak. A The New York Times hajnalban jelenik meg New Yorkban. Ha akarom, Pesten az időzónák eltolódása miatt előbb olvasom a híreit, mint bárki New Yorkban. Pontosabban: a megjelenés pillanatában itt a zsebemben.

Megjelenik egy új könyv bárhol a világon. Ha az Amazon méltónak tartja a Kindle áruházban forgalmazni, fél vagy háromnegyed áron megvehetem, az olvasóm három-négy másodperc alatt letölti, nem várom a postát, vámosok nem bonthatják fel a könyvcsomagomat. Egyszer csak kisüt a nap, olvasni kezdem az új könyvet, oszt jó napot.

Ahol wifi hotspot van, vagy a fejlettebb változatban G3 (ezt a technikai írástudatlanok a Google-ban üssék fel), ott már egy hatalmas könyváruházban vagyok.

Nem állítom, hogy az ilyen elektronikus olvasók ugyanolyan technikai forradalmat hoztak el, mint a Gutenberg-prés. A forradalom szóval még a technikában is takarékosan kell bánni. De a gazdaságilag fejletlen országoknak a mobil, az internet, az elektronikus információhordozók az életet jelenthetik. Nincs a cenzúra kijátszásának jobb eszköze, mint az elektronika.

A technikai fejlődés, ha már a nagy szavakat használjuk, egyszersmind az ellenforradalmak szálláscsinálója is lehet. Az elektronikus olvasó csak azoknak megváltás, akik elsajátították az olvasás művészetét, ismerik gyönyöreit. Manapság azonban nemzedékek nőnek fel különös analfabetizmusban. Az internet-„forradalom” új hullámában a huszonéves nemzedék boszorkányosan kezeli a közösségi portálokat, a Twittert és a Facebookot, könnyedén tölt le illegális mozit, zenét.

A kisebbik fiam amerikai egyetemén a fejedelmi auditóriumba egy tévés celebet hívtak meg a napokban. A terem megtelt, a diákok engedelmesen bámultak maguk elé, majd az első pár perc múltán a pad alatt twittereztek, SMS-eztek, rámentek a Facebookra. Az előadót hirtelen érte egy kisebb szélütés. Eldőlt a pódiumon. Kisvártatva felállt, a nyelve akadozott, majd ismét elesett. Senki nem vette észre. Illetve voltak, aki a Twitteren közölték a haverjukkal, hogy az előadó elájult. Nem akadt senki, aki felsegítette volna. Ezek eltávozott lelkek, a virtuális valóságban élnek. Nincsenek köztünk, nincsenek jelen.

Természetesen én is feliratkoztam a Facebookra, a huszonhat esztendős Mark Zuckerberg találmányára. Szerencsémre sokan „like-olnak”, kifejezik szeretetüket, megbecsülésüket. A Facebook korlátozott szöveget fogad el, inkább képeket, mint szöveget. Zuckerbergnek immár több száz milliója van, de ezt is megsokszorozná. Miért is? Mert annyi pénzt szeretne, hogy egyetemét, a Harvardot megvehesse és beszánthassa, sóval hintse be.

Ez nem csupán egy sértett egyetemista vágyálma.

A Facebook világában nem kellenek egyetemek. A Zuckerberg-galaxis prófétája hét pontban foglalta össze a társas érintkezés parancsolatait. Az eszményi üzenet legyen lecsupaszított, laza, közvetlen, személyes, egyszerű, rövid és tömör. Vagyis mindaz, ami a nyomtatás kultúrájával ellentétes. Az ideák ugyanis körülményesek, tekervényesek, a logikát követik, azaz a kifejtést. A művészet maga a többszólamúság, a regény akkor jó, ha több mint üzenet, a cselekményt bonyolítani szokás.

Zuckerberg bonyolult technológia alapján feltalálta a táviratot.

A hat-huszonötössel érkezem. Ez a tökéletes szöveg a hét pont alapján.

Én természetesen ott maradok a Facebookon, szeretném, ha szeretnének. Ha az előadó-pódiumon összeesnék, emeljetek fel, a tárcámban ott az orvosaim neve, az olvasómban pedig, ha netán kiesne a zsebemből, Balzac, Stendhal, Zola, Szilárd Leó, Arthur Koestler, Kertész Imre, csupa megbízhatatlan szerző a mai világban.

A Facebookot arra is használom, hogy meghirdessem a világvégét. Itt a Facebook! Ahelyett, hogy a kedvesetek fülébe suttognátok malacságokat, vagy az édesanyátoktól kérnétek irgalmat: a közösségi portálokon maszturbáltok egy virtuális közösség előtt.

A gyónás titkát feláldozzátok, s így nincs feloldozás.
Blogoljatok, írjatok e-mailt, zenéljetek. Tiszteljétek a nyilvánosságot, de a meghittséget, a barátságot, a szerelmet és a hűséget, a rajongást és az elismerést ne adjátok oda a zsibvásárnak.

Kedves szerzőim közül kevesen érték még el a táblaolvasóban letölthető szöveg státusát. Az interneten már letölthetők magyar klasszikusok, azzal viszont, hogy kortárs szerzők magyarul elérhetők legyenek a táblaolvasókon, nem törődik senki.

A Kindle szó feltehetően a kedvességből származott, az együttérzést becézték. A Facebook – alighanem a pofátlanságból származtatható. Ez nem biztos ugyan, de majd ellenőrzöm az elektronikus olvasómban.