Lázár György: Tájkép a Capitolium elleni roham után

Akik azt várják, hogy Biden külpolitikai irányvonala gyökeresen eltér majd Trumpétól, nagyot fognak csalódni. A kínai védővámok maradnak, ugyanúgy, mint a Putyin elleni szankciók. Nem várható változás a közel-keleti politikában sem, és a NATO szerepének további erősítése is terítéken marad. Biden óvatosan fogja megközelíteni az iráni kérdést, de erőteljesen fel fog lépni azon országok és lobbistáik ellen, akik zavart próbáltak kelteni az USA-ban. Itt elsősorban az orosz “fake news”-gyárakra és a kínai hackerekre gondolok.

Kökény Mihály: Élet és halál mezsgyéjén – Orvosietika pandémiás válság idején

A MOK jól látta, hogy elkövetkezhet az idő, amikor a magyar egészségügy kapacitásainak végére jut és roskadozni fog a járványügyi ellátás terhei alatt. Amit nem kellene elfelejteni: tény, hogy az roskadozott már a járványt megelőzően is. Az egészségügy 2010 előtt - baloldali kormányok idején - sem dúskálhatott javakban, a mostohagyermekek sorába kényszerült, mert a politikusok pazarló kiadásként, s nem befektetésként tekintettek finanszírozási igényeire.

Barát József: Ajándék a kiválasztottaknak

A gazdaságvédelmi százmilliárdot a kormányközeli elitképző akkor kapta meg, amikor Magyarországon 300 000 álláskereső van. Közülük minden második bevétel nélkül maradt, mert számukra lejárt a támogatás három hónapos időtartama. Az MCC-nek adott pénzből az Európában szokásos kilenc hónapra lehetne emelni a segélyezés idejét. Hasonlóan jó helyen lenne ez a pénz az ápolónőknél is, akiknek az átlagos órabére 1000-1400 forint.

Szentpéteri Nagy Richard: A tizenegyedik év

Ha a kormányzás nem szorulna arra, hogy periodikus választásokon rendre többséget szerezzen, akkor 2014-ben megúsztuk volna a rezsicsökkentést, 2018-ban pedig a migránsokkal való riogatást. Ráadásul elkerülhettünk volna számos politikai kampányt, nemzeti konzultációnak nevezett blöfföt, egy érvénytelen népszavazást, egy kvótapert, sok közgyűlölethullámot; kimaradt volna a Soros-ellenes hangulatkeltés, a gazdasági függetlenségi harc, az anti-Európa-politika és a szuverenista-federalista-vita, és nem került volna sor egy seregnyi tendenciózus és uszítós indoktrinációra, tengernyi demagógiára, félretájékoztatásra, néphülyítésre és hazugságra.

Vágvölgyi B. András: Évtizedzáró

Próbáljunk meg így az évtized végén – nem, még nincs húszas évek, az majd csak januártól, tízes számrendszer van, most fejezzük be épp a tízes éveket – számot vetni azzal, mi is történt velünk ebben a dekádban személyesen és közösségileg. Ha szerencsétlenségünkre magyarnak születtünk, akkor ezt az évtizedünket – még nagyobb szerencsétlenségünkre – a Fidesz és egyszemélyi vezére dominálta, és egy nagyon szűk fideszfeudális oligarcharéteget leszámítva mindenki igen nyomorultul megszívta, közmunkástól konzervatív egyetemi tanárig.

Dr. Matkó Ida: Túlélési esélyek és az eutanázia

Ki és milyen alapon dönthetne életről és halálról, ha a Covid-járvány hatására a magyar egészségügyben is olyan helyzet alakulna ki, mint amire tavasszal volt példa Észak-Olaszországban, amikor nem állt rendelkezésre elegendő erőforrás (lélegeztetőgép) mindenkinek, aki életveszélyben volt? Erről közöltünk cikket lapunk december 2-án megjelent számában. Mint megírtuk, erre a helyzetre a Magyar Orvosi Kamara áprilisban olyan etikai ajánlást dolgozott ki, amelyben a katasztrófa-egészségügyből ismert triázsok felállítását javasolták és azt, hogy ez a grémium egy nemzetközi pontrendszer (MSOFA), alapján döntsön annak a betegnek a javára, akinek nagyobb az esélye a túlélésre. Cikkünkben megszólalt Hegedűs Zsolt főorvos, a MOK etikai kollégiumának elnöke és ellenérveit megfogalmazta Matkó Ida főorvosasszony, aki pályafutása során több kórház intenzív osztályát is vezette, évtizedek óta a betegjogok ismert harcosa. Eleget teszünk a főorvosasszony kérésének, hogy álláspontját hasábjainkon tovább árnyalhassa. Meggyőződésünk, hogy a téma nyilvános vitát érdemel. Ez nem az orvosok ügye, hanem mindnyájunké.

Somfai Péter: Orbitális mutyi

A miniszterelnök helyettese, akinek hivatalából rendszerint valamikor a hajnali órákban pattan ki egy-egy újabb törvényjavaslat, most azzal rukkolt elő, hogy koncesszióba kellene adni a jelenlegi elektronikus autópálya- és közútdíjfizetést, a mobilparkolást és a BKK–MÁV elektronikus jegyek értékesítési rendszerét. Így egyben, hogy minél nagyobb falat legyen annak a szerencsésnek, aki majd elnyeri ezt a zsíros koncessziót.

Makai József: Soros és a metaforikus gázkamra

Miért és hogyan fordulhatott elő, hogy Demeter ennyire elméri mondandóját, ennyire nem érzi szavai súlyát? Hogy elfelejti: a zsidókat nem kinevezik, és a régi zsidók helyett nem új zsidók jönnek. Hogy a gázkamrákat nem tőzsdei spekulánsok működtették, metaforikusan mintegy, hanem nácik, igazi, létező és valódi gyilkosok. És mit jelent, hogy visszavonja a szövegét? Nem ezt gondolta? Már mást gondol?

Szent-Iványi István: Blöff vagy harakiri?

A nagy kérdés, hogy a két kormány megleckéztetése mennyit ér meg a többi tagállamnak. Merkel kancellár csütörtöki nyilatkozatából és az Európai Néppárt közleményéből úgy tűnik, hogy jelenleg a kompromisszumkeresés kapott zöld utat. Ha ez így lesz, akkor mondhatjuk, hogy a blöff bejött: a két ország a vétófenyegetéssel meghátrálásra késztette az Európai Unió tagállamait.