Titkok titkai
Ma már reggel ideülök a gép elé, mert a kora délutáni óráktól ülésezik a parlament. Nemcsak interpellációk, kérdések, hanem szavazások is lesznek, mint hétfőnként mindig. Azt is tudjuk, miről biztosan nem fogunk dönteni, például a holokauszt tagadását megbüntető törvényről. Kár volt ezt is halasztani, régen meg kellett volna már hozni, csak hát valamiért ez sem sikerülhetett.
Amint szinte semmi sem, egyetlen igazi reform sem, pedig az országnak tényleg szüksége lett volna rájuk. Életbevágóan, de hát, mint látjuk, élni reformok nélkül is lehet. Azt sem nehéz megjósolni, milyen lesz a hangulat ma, ebben a még mindig csak tétován durva kampányban. Majd a nap végén meglátjuk. Most is lesznek képviselők, akik csak az esti hírekből tudják meg, miről szavaztak.
A mai nap azért is fontos, mert a kormány mára ígért döntést a régi állampárti titkosszolgálatok mágnesszalagjainak nyilvánosságáról. Kíváncsi leszek, megfogadja-e a kormány mindazt, amit az általa felkért Kenedi-bizottság leírt. Ha igen, most lépnénk a legnagyobbat előre az elmúlt húsz esztendő alatt. Ha nem, nagyjából minden marad a régiben. A történész azt mondja, nem sok eredmény várható, mert noha a legtöbb kényes irat nem igazi „államtitkokat” tartalmaz, annyi kiderül belőlük, mennyire sikertelenek voltak a III/III-asok meg a többiek. Hogyha tényleg azok voltak, nem értem, hogy ezt a sötét múltat miért a demokratikus jogállam mondjuk így, szakosított különleges szerveinek kéne szégyellniük?
Pedig sikertelenek voltak, annyiban biztosan, hogy aminek gátat akartak vetni, végül elsodorta őket.
Az írás folytatását a
ParlamentBLOG.huoldalon olvashatja.
