Surranópályán

Április 6-án este a baloldal szavazói döbbenten meredtek a képernyőre. Nem a vereség (vagy annak aránya) lepte meg őket, arra nagyjából számítottak. Hanem a harmadik oszlopdiagram, amely a „harmadik erő”, a Jobbik listás eredményét modellezte. A radikálisan jobboldali párt főhadiszállásán mégis komor hangulat uralkodott. Ők áttörésben reménykedtek. A baloldalt szerették volna legyűrni, de ehhez kevésnek bizonyult százötvenezer új szavazat. Sokan voltak, de így sem elegen. Lehetnek-e ennél is többen?

A lendület most viszi őket. Másnap reggel – ugyanazzal a svunggal – már megszórták Budapestet Morvai Krisztina-plakátokkal. A nagyasszony újra Brüsszelbe készül. Az esélyek az EP-választás előtt nem rosszak. Mivel az uniós voksolás viszonylag korlátozott érdeklődés, feltehetően 30-38 százalékos részvétel mellett zajlik, s a szélsőséges pártok szavazói könnyebben mozgósíthatók, Závecz Tibor, az Ipsos szakértője szerint tovább szűkülhet az olló a bal és a szélsőjobb között.

Csakhogy a Jobbik támogatóinak zöme nem szélsőséges. Néhány előítélettel le kell számolni. Kétségbeesett értelmiségi nyilatkozók szokták mondogatni, hogy „az egymillió náci országa lettünk”. Ám nincsenek pontos felmérések arról, honnan jönnek a Jobbik új szavazói. Maga a párt szóvivője, Dúró Dóra volt a legbizonytalanabb. Szerinte érzékelhetően többen lettek a főként vidéki, idősebb és a középkorú választók. Míg korábban a felelőtlenség bája, a polgárpukkasztó provokáció vonzott sok fiatalabb szavazót, most váratlanul megsokasodtak azok, akik a valamiféle program és a „mérsékelt, öltönyös stílus” miatt vállalták a Vona-pártot. Závecz szerint a Jobbik a kampányban egészen váratlan üzenetekkel állt elő.

– Teljesen úgy viselkedtek, mint a köznapi pártok szoktak. Pénzügyi, népjóléti ígéreteket tettek, ágazatokról, százalékokról értekeztek, miközben fokozatosan tompították radikális kirohanásaik élét. Mindez már-már valamiféle kormányképesség képzetét kelthette. Romaellenes üzeneteiket sem erőltették. Igaz, azt nem is nagyon kellett. Azt már kellően beledolgozták a fejekbe.

Az előd a MIÉP volt

Magyarországon évről évre módosulnak a fasisztoid eszmékre fogékony választók arányára vonatkozó becslések. Csurkáék fénykorában úgy tartották, a választók nyolc-tíz százaléka hajlik arra, hogy rasszista-antiszemita pártot támogasson. 2010-ben a legtöbben már úgy számoltak, a Jobbik a maga 16,7 százalékával ki is jelölte növekedésének felső határait. Ennél többre már nem jutnak. Hát most jutottak.

A legújabb becslés szerint a Jobbik táborának fele (400-450 ezer aktív szavazó) tűzön-vízen át követné Vonáékat. A bázis másik fele alkalmi, főleg protestvoksoló, akik eltérő megfontolásokból támogatták a Jobbikot. Érdekes megfigyelés, hogy a „nagy előd”, Csurka pártja, amikor legjobb formáját futotta, akkor is csak a mai Jobbik leggyatrább mutatóit hozta. S míg a MIÉP szinte csak Budapesten volt erős (értsd: a hat-nyolc százalékos sávban), a Jobbik épp itt labdába sem rúghat. Csurkáék bázisa idősebb emberekből állt, a Jobbikról ez korántsem mondható. Az átfedés tehát árnyalatnyi. A gyűléseken még fel-felbukkan a dicső múltat idéző fekete bocskai, de ma már az is korszerűtlen, mint a gárdisták lajbija.

– A Jobbik kezdettől fogva pártszerűbben építkezett. Nem mozgalmakból, lapokból, a vezér cikkeiből kelt életre. De húsz százaléknál többet így sem kaphatnak, csak vészesen alacsony részvétel esetén. Az EP-választás pont ilyen – mondja Kiszelly Zoltán politológus.

Juhász Attila, a Political Capital kutatója emlékeztet: – Mi mindig is azt állítottuk, hogy a Jobbik differenciált társaság.

A PC-nek van egy mutatója, a DEREX-index, amely az „intézményesült szélsőjobboldal iránti társadalmi kereslet” alakulását jelzi. A 2012–13-as adatfelvétel idején 12 százalékra mérték a szélsőjobboldali attitűdökkel rendelkező szavazók arányát a népességen belül. Közülük sem mindenki Jobbik-kedvelő, több párt között is szóródhatnak a szimpatizánsok.

– További téveszme, hogy a tipikus Jobbik-szavazó tájékozatlan, vergődő egzisztencia, a társadalom számkivetettje. Ez egyszerűen nem igaz – állítja Juhász. – Az átlag jobbikos semmivel sem tájékozatlanabb, mint a magyar népesség. Az sem felel meg a valóságnak, amit a Jobbik politikusai hangoztatnak, hogy a Jobbik a fiatalok pártja.

Ha így lenne, azzal Vonáék rosszul járnának, tekintettel a fiatal szavazók politikai apátiájára.

Kiszelly Zoltán négy feltételezett kategóriába sorolja a Jobbik támogatóit. Az egyik az értelmiségi outsiderek kisebb köre, akik az uniós munkaerőpiacon használhatatlan ismeretekkel rendelkeznek, de itthon sincs előttük perspektíva. Nagy számban támogatják a pártot a lecsúszástól rettegő alsó középosztálybeli vállalkozók, munkavállalók, akik az erős (a Fidesz-rendszernél is zártabb) államtól várják a biztonságot, egzisztenciájuk fennmaradását. Jelentős csoportot alkotnak a magukra hagyott, főként falusi kisnyugdíjasok, köztük sok lehet a csalódott baloldali szavazó. Ezek a rétegek megtalálhatók a többi párt táboraiban is, de most nagyobb arányban álltak a rendszertagadó protestszervezet mellé. Döntésük segélykiáltás. Ők nemhogy szélsőségesnek, de radikálisnak is alig mondhatók.

Felszántott ugar

A Jobbik politikusai kezdettől ismerték (és rendszerint el is érték) becserkészhető szavazóikat. A kampányban az egyetlen párt volt, amely az ötezres lélekszám alatti települések egy részét is szorgalmasan „lejárta”. Felszántották az ugart.

Róna Dániel, a Corvinus Egyetem szélsőséges mozgalmakat kutató oktatója szerint a Jobbik az utóbbi években szinte észrevétlenül lépett át számos döntő határpontot, ami a stabil társadalmi beágyazódás állomását jelentette.

A közvéleménynek már fel sem tűnik, hogy a párt 2010-es ötleteit a Fidesz nyúlja le. Ilyen a „rendfenntartó iskolai pedellus” ötlete, vagy a büntethetőség (és a tankötelezettség) korhatárának leszállítása. A Jobbik szinte észrevétlenül radikalizálja és „zárja” a társadalmat – kormánypárti közvetítéssel.

Róna szerint jelentős határpontnak számít a sikeres jobbikos polgármesterek megkapaszkodása is, ami egyelőre falusi jelenség.

Gyakori forgatókönyv, hogy a harsány, demagóg pártok azonnal csődöt mondanak, összezuhannak a hatalom polcaira lépve. A választóköri eredményekből viszont az derül ki, hogy a jobbikos polgármesterek falvaiban (tíz ilyen van) a párt jóval a listaátlag felett teljesített. Ennek fényében riasztó Miskolc nyugati választókerületének eredménye, ahol a Jobbik az utolsó percig harcban állt a későbbi szocialista győztessel és a lemaradó fideszessel, felvillantva a jövőt, a háromosztatú politikai „rommezőt”. A párt korifeusai pedig máris az „őszi folytatásról”, talán egy megyei jogú város irányításáról álmodoznak.

Irány: a közép

Persze most az Európa-politika átalakítása, a párt nemzetközi elszigeteltségének felszámolása a feladat. Ez láthatóan menni fog. A pártelnök megtette az első gesztust: az unióból való kilépésről már rég nincs szó. Vona a „nemzetek Európájának létrehozását” javasolja. És „át kell nézni”, hogy boldogulnak az unióban a magyarok.

Ami pedig a nem is oly távoli jövőt, az önkormányzati választást illeti, jelöltben most nem lesz hiány. A párt nyerő szériában van, tódulnak az elveiket végre megvalló szimpatizánsok. A Jobbik egyre beljebb csúszik középre. Magyarország meg egyre lejjebb, a mélybe.