Reszkess, Luxemburg!
Luis Suarez nagy sztár lett – bár talán ő sem egészen így akarta. Már a vb előtt körülötte forgott a (sajtó)világ, hogy hát súlyos sérüléséből egyáltalán felépül-e, képes lesz-e játszani. És akkor a második meccsen gyakorlatilag egyedül verte meg Angliát. Naná, hogy nemzeti, sőt nemzetközi hős lett.
Ezután viszont Mike Tysont megszégyenítő vehemenciával harapta vállon az olasz védőt, és ő lett a mémgyárosok ikonja a neten. Én – már csak a filmes beidegződés miatt is – a vámpíros-drakulás változatokat kedvelem leginkább, bár, mondjuk, az Alkonyat-széria petyhüdt „sztárjánál” elevenebb vámpírnak mutatni Suarezt – nem egy feladat.
Kíváncsian várom, hogy mi, magyarok mikor kezdjük el követni a példát, hiszen Európa miniszterelnökeinek döntése után érthető volna, ha Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság újonnan megválasztandó elnökét, a honi mémgyár úgy ábrázolná, mint vérszomjas vámpírt, aki egyenesen a magyar nép ütőerébe mélyeszti fogsorát. Sőt, el tudnánk képzelni olyan mémeket is, amelyek úgy ábrázolják a szipoly-Junckert, amint a fogára applikált szerkezettel egyenesen a lakosság áramvezetékeit csapolja meg, hogy így gátolja a rezsicsökkentést.
Mert hát ez a Juncker a magyarellenes finánctőkés globálburzsoázia előretolt kiszolgálóinak a komprádor lakája. Csak rá kell nézni.
Nem véletlen, hogy a mi bölcs vezetőnk, amúgy „Európa erős embere”, nem szavazta meg ezt a fityfirittyet. Csak hogy megtudja: merre hány a magyar méter.
A komplikált földrajzi és politikai struktúra, az értékrendek és identitások sokrétűsége valamint a szinte kibogozhatatlan érdekháló által meghatározott Unió bonyolult helyzetét jobban átlátók azért megjegyzik, lehet, tényleg nem Juncker a legjobb választás. Biztos, hogy kitűnő pénzügyi szakember, tapasztalt politikus, csak éppen nem az új idők embere. Márpedig az Unió alapos megújításra szorul.
Csak hát a világpolitika nagy magyar zsugása a legkevésbé azért szavazott ellene, amiért ez indokolt lett volna, a nyilvánosan hangoztatott érveit meg jobb lett volna, ha nagyon gondosan eltitkolja.
Azt ugye könyveljük el közepesnél lényegesen gyengébbre sikerült viccnek, hogy ő a magyar szavazóknak tett ígéretet. Egyfelől vannak tapasztalataink a politikai Brehmben Fidesz-politikusként kategorizált egyedek szavatartóságáról. Amúgy meg a magyar polgárok vélhetőleg 98 százaléka Jun(c)ker(s) márkában csak kazánt ismer, úgyhogy most eléggé megrökönyödve figyeli, hogy a magyar miniszterelnök ezzel a Jun(c)ker(s)-ellenes hisztériával miért is csapott fel a rivális márkák propagandistájává.
Elhangzott aztán az is, hogy „A luxemburgiak részéről delegált európai uniós biztos Magyarországnak csak ártott az elmúlt időszakban. Miért is kellene nekünk egy Luxemburgból érkező európai biztost támogatnunk ezek után?” Ez ugye a minden luxemburgi a magyarok ellensége típusú, felettébb intelligens általánosítások kategóriájába tartozó kijelentés, amivel sok támogatót lehet szerezni a nemzetközi diplomáciában. Van ennek a kitételnek egy olyan értelmezése is, hogy a magyar miniszterelnök kicsinyes bosszújáról volna szó, amiért Viviane Reding permanens módon megpróbálta az Európában eléggé unikális NER-szokásokat követő magyar kormányt politikai szobatisztaságra nevelni. Mert a honi kormánytényezők magyar érdeknek érzékelhetően azt tekintették, ha zsozsóügyben jól megfejhetik az Uniót, ám egyúttal magasról tesznek a klubban kötelező normákra és szabályokra.
Na ez az, amit valószínűleg Juncker sem annyira értékel. Úgyhogy kezdetben nyilván nem lesz harmonikus az együttműködés a Fidesz-kormány és az Európai Bizottság új elnöke között.
És itt nyer értelmet ez a bizonyos vétó. Ha ismét komoly összeütközésbe kerülünk az Unióval, máris lehet mutogatni, hogy ez csak nyilván a luxemburgiak merő rosszindulattól vezérelt revansa. Mi megmondtuk előre, hogy ezek úgyis mint a nemzetközi gyarmatosító globáltőke rezidensei csak a vérünket akarják szívni. Ugye mennyire igazunk volt, hogy nem szavaztuk meg ezt a luxemburgi díszpintyet.
Azért reméljük, a Radio Luxemburg történelmi szerepét nem fogják „újraértékelni”.
