Ónody-Molnár Dóra: Sötétség

2017. április 27. 09:01 - szerző: Ónody-Molnár Dóra

Nincs ebben a kötelező gimnáziumi felvételiben meglepetés. Minden úgy alakul az oktatásban, ahogyan azt a 2011-es Széll Kálmán Terv előrevetítette. Emlékeztetőül: ebben a programban olyan mondat olvasható, hogy „a felsőoktatás ne ösztönözzön senkit arra, hogy fiatal éveit boldog tétlenségben töltse”. Meg olyan, hogy: „a középiskolai rendszer is komoly átgondolást kíván: hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között”, továbbá: „a gazdaság egyes területei a kétkezi szakmákban komoly munkaerőhiánnyal küzdenek, feleslegesen hosszan és sokszor rossz irányba képezzük gyermekeinket: ez is az adósság növekedésének és újratermelődésének egyik oka”. Bár 2011-ben még nem tudtuk, hogy a kétkezi szakmából jövő Mészáros Lőrinc mekkora üzleti zseni, de azért azt tudtuk, hogy nem a „gyerekeink” túlképzése okozza az ország eladósodását.

Hoffmann Rózsa, Czunyiné, Palkovics – egyre megy, az oktatásban az történik, amit Orbán Viktor hat éve lediktált. Legfeljebb kis kompromisszumokat kötöttek, például eredetileg 18-ról 15 éves korra akarták leszállítani a tankötelezettség korhatárát, amit végül 16 évre módosítottak. Nyilván nem függetlenül attól, hogy az Európai Unióban 16 éves kor a munkába lépési korhatár, ezt még a magyar miniszterelnök sem írhatta felül. Majd ha kilépünk az unióból, akkor nem lesz akadálya a gyerekmunkának sem.

A rombolás folytatásával nem kell persze addig várni. Miután a kormány egy hét leforgása alatt elvette a Magyarországon működő legjobb egyetem jövőjét, újra a közoktatást vette célba. Ott ugyan már alig maradt rombolni való, elvégre a sokszínű alternatív iskolahálózatot már felszámolta, az állami iskolákból a pénzt kiszivattyúzta, a pedagógusszakmát hivatalnoki végrehajtói szintre züllesztette, a szakképzést pedig az iparkamarában tomboló totális szakmai sötétségnek rendelte alá. A rendszerváltás legsikeresebb iskolatípusát, a szakközépiskolát is tönkretették. Ma már ott sincs annyi közismereti tárgy, mint korábban, az érettségi értékét pedig csökkentették.

Már csak a gimnáziumok vannak hátra. 2011-ben ezt is előre jelezték: visszaállítják az „egészséges arányt” a gimnázium és a szakképzés között. Ennek egyik eszköze a középiskolai felvételi visszaállítása. Minek annyi érettségiző? Még boldog tétlenségbe bódulva felsőoktatásba akarna menni az a fiatal! Ezt nem engedheti a NER!

Az oktatásnál semmi sem mutatja jobban, milyen tartós az az örökség, amit a rendszerváltás előtti diktatúrából cipelünk magunkkal. A szervilizmust, a szolidaritás hiányát, a mindig kiskaput kereső, nem piaci tudással érvényesülő, hanem privilégiumokat magának kihasító középosztállyal. Ez a középosztály nosztalgiával gondol vissza a kádári múlt olyan területeire, mint az oktatás. Mert akkor a tanároknak még voltak eszközeik a fegyelmezésre és a tudás is ért valamit. Annyit mondjuk nem, hogy piacgazdaságban, versenyhelyzetben is használni lehessen, de erről a kapitalizmus tehet, utálják is rendesen. A középosztály agyonhajszolja magát, hogy túlórákkal előteremtse a pénzt azokra a középiskolai felkészítőkre, amelyeken a gyereküket hajszolják agyon. Ezek a felkészítők az élethez szükséges képességek szempontjából teljesen haszontalanok, kizárólag a tesztírásra készítenek fel. Mégis szükség van rájuk, mert az egyre szűkülő gimnáziumi férőhelyekre csak így lehet bekerülni. Ami egyre kevesebbeknek fog sikerülni, de a kormánynak még sem kell ellenállástól tartania. Már eddig is több tízezer gyerek jövőjét vette el a kormány az oktatási rendszer hatvanas évekbe repítésével. Csak velük senki sem foglalkozott, ők nem érdekeltek senkit sem. Az ő szüleik szegények, sokszor cigányok, és ha őszinték vagyunk, nekik Orbán uralkodása előtt is rossz volt. Aztán jött az alsóközép, az ő iskoláikat érintette elsősorban az alapítványi iskolák és a szakközépiskolák kinyírása, de ez is simán ment, mert a többiek hagyták. Most a középrétegek jönnek, amit simán elfogadnak, mondván, hogy „egykor mi is felvételiztünk, ki lehetett azt bírni”. Aki nem bírja ki, megy a szakiskolába. Kádár alatt pont így volt: az elit kiküzdi a gimnáziumi férőhelyet, az ő gyerekeik mennek majd egyetemre. A többieknek pedig marad a migráns vagy Soros György, akit utálni lehet a szegénységért, a kudarcért, az elrontott életért. Épül vissza a barakk, a vidámságot majd valahogy megoldjuk.