Felelősök

Néhány évvel ezelőtt hasonló megállapításra jutott az amerikai székhelyű Rágalmazás Elleni Ligának (ADL) a világ több mint száz országában elvégzett összehasonlító kutatása is, amely szerint Magyarországon az emberek 41 százaléka viseltetik súlyos előítéletekkel a zsidókkal szemben. Európában csak Lengyelország (45 százalék) és Bulgária (44 százalék) fertőzöttebb nálunk, az európaiak döntő többsége azonban sokkal kevésbé fogékony az ilyen nézetek iránt. És nemcsak a nálunk szerencsésebb nyugat-európai országok polgárai, hanem Csehország, Horvátország, Szlovákia, sőt Románia lakosai is nyitottabbak és toleránsabbak ebben a vonatkozásban a magyaroknál.

Az általános helyzetnél is elkeserítőbb: az adatok azt jelzik, hogy az elmúlt években éppen a felvilágosult és liberális Budapesten terjedt leginkább az antiszemitizmus. A Medián-kutatás eredményeiből következtethető: ha kilépek a házunk kapuján, jószerivel minden második szembejövő polgártársam utálja a zsidókat. Meg az arabokat, a feketéket, a románokat, a kínaiakat, no és persze a cigányokat. Mi több, a svábokat is. Mindenkit, aki egy kicsit más, mint amilyennek ők képzelik magukat.

Jó hír, hogy az elmúlt néhány évben nem növekedett az antiszemiták aránya. Rossz hír, hogy már így is nagyon sokan vannak. A kutatás eredményeit interpretálók úgy vélik, abban, hogy éppen 2009–2010 táján járt csúcsra nálunk az antiszemiták aránya, a Jobbik választásokon való megjelenésének van meghatározó szerepe.

Én ezt kicsit másképpen látom: nem csupán az antiszemitizmus, a kirekesztés, az intolerancia terjedésében, hanem magának a Jobbiknak a megerősödésében is a Fidesz játszotta a döntő szerepet. Nemcsak azért, mert a Jobbiknak már a genezise is a Fideszhez köthető. Hanem főképpen azért, mert a kormánypárt politikusainak és propagandistáinak hol nyílt, hol burkolt uszítása a bankok, a multik, az idegenek, a szegények, a baloldaliak, a liberálisok és egyáltalán mindenki ellen, aki másképpen néz ki, máshogy gondolkodik vagy él, mint az eszményi NER-polgár, egyértelműen a Jobbik malmára hajtotta a vizet. A Fidesz által vezényelt gyűlöletkampányok, a közbeszéd teljes lezüllesztése nem vezethettek máshova, mint a kirekesztés, gyűlölködés és ezáltal a szélsőjobboldal erősödéséhez. A Fidesz politikusai azt gondolták, úgy válhatnak a világ – és elsősorban európai pártcsaládjuk – szemében jobboldali középpárttá, ha egyszerre mutogathatnak posztkommunistaként aposztrofált baloldali és radikálisként azonosított jobboldali ellenfeleikre.

Csakhogy túllőttek a célon.

Addig szították az indulatokat és próbálták kiénekelni a sajtot a Jobbik szájából, amíg oda nem jutottunk, hogy már a szélsőjobboldali párt a második legnagyobb politikai erő Magyarországon, amely közvetlen veszélyt jelent a rogyadozó lábakon állon kormánypárt számára is. Most hirtelen a Fidesz vezető politikusai is egymás után „ébrednek rá”, hogy a „féltő aggodalommal” felnevelt Jobbik éppen az, aminek eddig is látszott: náci párt. Már így nevezi őket Kövér László és Lázár János is.

Ám a Jobbik tapolcai győzelme megmutatta: a pestisként fertőző gyűlölet szelleme már kiszabadult a palackból. A felelősség elsősorban a kormánypártoké.