Szamizdat Heti Hetes

– Woody Allen-filmben láttam ilyet: a műsor alatt vacsoráznak – csodálkozik a színfalak mögött Gálvölgyi János.
Először van itt, köpésre a pesti Broadwaytől.

A New Orleans Pub diszkógömbös boltíve alatt a fellépők egyszerű asztala áll. A zöld, sárga, kék fényű oszlopokra karácsonyt idéző boa kúszik. A nézőtéren izgatottan csörögnek a tányérok, a fehér abroszokon üveggömbökben mocorognak a gyertyák, fényüknél keresztezik egymást a finomkodó mondatok: „Isteni a mangalica, bort tölthetek, drágám?”

Sok a tehetős kérő a plebejus humorra: több mint négyezerbe kerül a belépő, ehhez jön még a vacsora. Már akinek telik rá. Bár elöl divatos magyar bor színezi a fogakat, gyümölcsös koktél fűszerezi a nevetést, hátrébb nincs teríték, a lampionos pultoknál, a magas bárszékeken inkább a sör vagy a víz fogy, merevebbek is a derekak.

Telt ház van. A söntés mögött csap csöpög, tisztul a korsó, fekete ruhás pincérek ugranak intésre. Fent a karzaton már kiszínesedtek a szalvéták, megvacsorázott a közönség. Ott csak az adomázás maradt hátra a gesztenyemousse, a csokis Brownie romjai fölött.

Távol az asztaloktól Miklós édesanyjával üldögél. Riadt, köpcös fiú, nem lehet több harmincnál. Törzsgárdatag. 2003. május 15. óta minden adás felvételén ott van. Nem lát, alkalmi munkákból él. Egy számítógépes program segítségével hangkazettáról gépel szöveget.

– A Bajor a kedvencem – mocorog, és bátorítást várva anyja felé fordul.
Nem faggatom tovább, zavarban van, és különben is: mindjárt kezdődik a show.

– Megfáztam – panaszkodik Jáksó László az öltözőben.
Borzas a haja, többnapos a borostája, kinyúlt a pulóvere. A többiek nem reagálnak, megszokták már hipochonder barátjuk folytonos sirámát. Annak idején Ónodi György, a csupa mosoly, laza főszerkesztő egy siófoki étteremben „vizsgáztatta” Jáksót. Már a levesnél tudta, hogy megtalálta Csiszár Jenő utódját. Addig sok volt a baj a nagy előddel, hajnali ötig kellett vágni miatta a műsort, ám Jáksó szinte adáskészen beszél: három órával lett jobb az utómunka szintideje.

– Édes, helyes, tisztelettudó srác volt – emlékszik az első benyomásra Ónodi.
Lehet, hogy Jáksó azóta kinőtte magát? A műsorvezető ma este a párjával jött, mégis kolléganőnk lábán szaladgál föl és le a tekintete.
Gálvölgyi a nála két fejjel magasabb Hajós Andrást ugratja:
– Nőttél. Legalábbis a szememben...
Szűk mosoly után Hajós azon méltatlankodik, hogy alá akartak íratni vele egy petíciót, amely követeli, csökkentsék Fábry köztévés bérét:
– Ehhez nekem mi közöm?
– Ezután majd én jövök – kókad a feje Jáksónak.
Nem csoda, cégével jó pénzért sorozatra szerződött az állami tévé.

Az RTL Klub most „altatja” a Heti Hetest. Politikai nyomásról pletykálnak a pesti flaszteren.

– Nem hiszem – ingatja a fejét Ónodi. – Gazdasági oka van a műsorszünetnek. Márciusban újrakezdjük.
– Papír van róla?
– Csak ígéret.
– A tízes hír mindenképpen legyen – kéri Farkasházy Tivadar a szerkesztőt.
György Kriszta bólint, jelet firkant a papírra. Farkasházy most nem viccelődik. Komor az arca.

Vastag függönyök előtt füstös a félhomály. Akár egy éjszakai lokálban. Pincér lép be a művészek pihenőszobájába, felírná a rendelést.

– Később! – intik le.
– Ez nem üzlet, ez buli. Próbálom egyben tartani őket. Csinálni kell, mert a nézők elfelejtik a műsort. A leállás utáni első héten százával jöttek a levelek, aztán egyre kevesebbet kaptunk. Kapóra jött, hogy a New Orleans megkeresett minket – mondja egy szuszra Ónodi.
A majdani élő adásba civil szereplőket castingolnak. Grespik László is jelentkezett. Az első Orbán-éra Fővárosi Közigazgatási Hivatalának vezetője az ezredfordulón becsületsértés miatt perelte be a Heti Hetes szereplőit. Most meg beszállna a buliba. Vonzó a rivaldafény.

Hogy a Heti Hetesből balliberális szamizdatműsor lett?

– Nem hiszem – legyint Ónodi. – Ha megnéznél öt régi adást az előző kormányok idejéből, ugyanúgy röhögnél rajta.
Csak a poén a fontos. Ellenzéki a műfaj. Szerinte nincs rajtuk politikai nyomás, nem is volt soha.

Bajor kócosan, piros sálban cigarettázik. Tegez mindenkit, megszokta az éjszakában. Heilig Gáborral és Gálvölgyivel már a Heti Hetes nulladik, próbaadásában is szerepelt. Dobozba került a felvétel. Ónodi úgy emlékszik: az első öt perc után megérezte, hogy a műsor működni fog. Hogy miért? Bajor szerint a személyiségek miatt. Gálvölgyi úgy látja, mert hitelesnek tartják őket a nézők.

Árpa Attila, az RTL tótumfaktuma 1999 tavaszán dobta fel, hogy kellene a német „7 fej, 7 nap” műsor mintájára egy magyar sorozatot készíteni. Az eredeti adás előre megírt szövegekkel operált, Ónodi – aki a Gálvölgyi-show mindenese, jelenetírója volt – inkább olyan szereplőket keresett, akik képesek improvizálni. Kevesen tudják, hogy a főszerkesztő elsőként – mások mellett – Hernádi Gyulát, Garas Dezsőt, Kállai Ferencet szemelte ki a feladatra. A Fészekben találkozott velük egy vacsora mellett. Sokan nem kerültek be, mások elvéreztek egyetlen adás után. Básti Juli színt hozott a műsorba, alig beszélt, de jó vágókép volt: maga a megtestesült Kossuth-díjas derű.

Havas tekintete folyton fölöttünk időzik. Utál tegeződni. Azt mondja, ez a Heti Hetes már nem a régi. Nehezen barátkozik, de Verebessel és Bajorral igazán jóban lett.

– Ki emlékszik már a „kicsihuszározásra”? – sóhajt.
Mélabús, akár Micimackó Fülese. Mondom neki, hogy én speciel emlékszem rá, de elengedi a füle mellett.

– Olyanok voltunk, mint egy szocialista brigád – folytatja.
Együtt érző leszek, fordítok Havasról magyarra: „Jó volt a hangulat, na!” Ma szerinte a profizmusé lett a főszerep: jött Hajós, a standupcomedy-sztár, Váncsa István, aki kiváló egyperces esszéket gyárt. De hol vannak a régi mókák?!

Most mégis eljöttek mindannyian. Körkérdés: miért? Havas elsőként a gázsit mondja, másodiknak a kíváncsiságot. Persze hogy nem vallja be azt, amit Bajor és Gálvölgyi igen: hiányoztak a többiek.

– Lacika, mit tudsz a kezdésről? – kérdezi a főszerkesztő a fotelban terpeszkedő Jáksót.
A műsorvezető körbenéz, üres a szoba. A többiek sehol.

– Szerintem már elkezdték!
– Szórakozol?
– Dehogy! – poénkodik az előolvasó. – Üzenték, hogy nudistaprogram is lesz!

– Jó étvágyat kívánok! – kezd bele Jáksó a nézők előtt. – SMS-t kaptam a mobilozni tanuló nagyapámtól: „Válaszolj!”
Kuncog a nép. Néhol még csörögnek a tányérok: az utolsó csepp szaft lassan tűnik el a tálról.
Hajós a karácsonyfáról mesél, amelyet a családban csak biedermeier szörnyetegnek hívtak. Havas meg a tujagyilkos kerti vizelésről ad elő, amelyet Bajor követett el nála. Olykor bocsánatot kérnek a vacsorázóktól, majd azonnal rátesznek egy lapáttal. Tizenkilencre húznak lapot. Bohócok. Röhög mindenki.

Jáksó olvas:
– „Orbán a Nemzeti Galériában azt mondta: húsz zavaros év után legyőztük kishitűségünket.”
Farkasházy nem érti, Váncsa elmagyarázza:
– Oda jutottunk, hogy Ausztria végre tart tőlünk, ha itt államcsőd lesz, nekik is jaj. Száz éve vártunk erre.
Vihog a közönség.

– Pista, mi a véleményed arról, hogy bonbon, pitypility, paty-paty? – hecceli barátját Farkasházy.
– Micsoda?
– Te még elemzed azt, hogy mit mondott Orbán?
– A kormányfő beszédének a hangzásában van szépsége. Olyan, mint a fekete rigó füttye. Értelem nincs benne, de szívmelengető – somolyog Váncsa.
Nyihogás.

Aztán Schmitten, a palotaőrségén poénkodnak. Gálvölgyi aggódik, nehogy ellopják a köztársasági elnököt.

Hajós szerint a katonák leplombált ólomdobozban viszik Schmitt után az ékezeteket.
Hahota.

Havas kicsit lenyomja a show-t. Hosszan beszél arról, hogy amióta az alaptörvény is rendelkezik a teljes életfogytiglanról, a pszichológusok nem tudnak csoportos foglalkozást tartani a Csillagban, jobban kell figyelniük arra, hogy a fogvatartottak nehogy öngyilkosok legyenek.

Csend. Gálvölgyi gyorsan elsüt egy poént, hogy akár egy lefagyott számítógépet, újraindítsa a közönséget.

Bajor jókat röhög, Havas adomázik, olykor hátba vágja Jáksót, Farkasházy új Ohm-törvényt alkot: feszültség osztva „államerősséggel” egyenlő új ellenállással.

És így tovább, és így tovább késő estig.

– Jó volt – mosolyog a fellépés után Bajor, és rágyújt.
Egy percre mindenki leroskad a pihenőben. Havas téblábol kicsit, aztán hazamegy. Farkasházy leül Mimi, a felesége mellé, és bágyadtan nézi a padlót:
– Nem vették a komolyabb poénokat.
– Dehogynem – nyugtatja Ónodi.
A főszerkesztő gyakorlottan simogatja művészei lelkét.

– Kicsit lassú volt az a rész... – bizonytalanodik el Bajor.
– Jók voltatok, fiúk! – biztatja őket Ónodi.
Mintha nem hinnék el.

– Megyek a stúdióba – búcsúzkodik egykedvűen Hajós; lemezfelvétele van, siet.
– Szólni akartam Havasnak, hogy vessünk fel másik témát, de nem mertem – csóválja a fejét Farkasházy; meredten néz, magát vádolja.
Mintha a világ összeomlott volna: már-már úgy fest, hogy felbontották a végítélet utolsó pecsétjét, és az apokalipszist jelző maja naptár is pont ebben a percben jár le.

– Miért nem mert váltani? – kérdezem együtt érzőn.
Mimi értetlenül néz rám:
– Hiszen csak viccel!

Heti Hetes - egy pesti klubban: