Devizahitelek: itt tartunk most, erre számítsunk
A Kúria egy hét múlva hozandó jogegységi döntése az árfolyamrésről előre borítékolható, mint ahogy az is, hogy önmagában keveset segít a devizahiteleseken. A fő kérdés az, döntenek-e és ha igen, hogyan az egyoldalú szerződésmódosításokról és kamatemelésekről is, mert ennek a pénzügyi hatása nagyságrenddel nagyobb lehet.
Az OTP ellen egy ügyfele által indított perben pontosan azt a döntést hozta a Kúria, amelyre az Európai Bíróság határozata alapján számítani lehetett: tisztességtelennek nyilvánította az árfolyamrést, ehelyett az MNB mindenkori középárfolyamának az alkalmazását tette kötelezővé. Ennek megfelelően kell tehát átkalkulálni a tényleges kölcsön forintösszegét, valamint a törlesztőrészleteket. Mindez a 2010-ig tartó időszakra vonatkozik, mert azóta egyébként is a középárfolyamok voltak az irányadók. A döntés egyértelmű és nagy győzelem a devizahitelesek számára, valójában azonban még nem sokat segít rajtuk, csak az első kis lépés a probléma rendezése felé.
Először is: egy konkrét ügyben született döntés, aminek nincs jogérvénye semmilyen más esetre, mivel nálunk nem létezik precedensjog, mint az angolszász országokban. Ezen úgy lehet segíteni, hogy a legfelső bírói szerv, a Kúria jogegységi határozatot hoz, amely kötelező érvényű lesz minden azonos témájú perben. Ez pontosan egy hét múlva meg is fog születni, mert aligha kétséges, hogy ugyanazt fogják kimondani, mint a most lezárult konkrét perben. Ezzel kész a jogi alap minden bíróság számára, a gond csak az, hogy ezen az úton járva minden egyes devizahitelesnek egyenként kell perelnie, hogy a szerződése megváltoztatható legyen. Gondoljunk bele, mi történne, ha több százezer ember egyszerre indítana pert: a bíróságok képtelenek lennének kezelni ezt a mennyiséget.
A megoldás tehát, ahogy ez az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, az egységes jogi szabályozás, azaz a probléma törvényi szintű rendezése. Mindeddig ez váratott magára, a hivatalos indokok szerint azért, mert nem volt meg hozzá a szükséges jogi hivatkozási alap, ez azonban más ügyekben nem jelentett akadályt a parlamenti kétharmadnak. A tényleges ok az volt, hogy addig halogatják a dolgot, ameddig lehet, mert igazán jó, mindenkinek tetsző megoldás nincs: a devizahitelek teljes kivezetése nagyságrendileg ezermilliárd forintba kerül, ezt a terhet pedig valahogy el kell osztani a bankok, az ügyfelek és az állam között. A békát mindenkinek le kell nyelnie, viszont korántsem mindegy, milyen arányban, és annak milyen további következménye lesz.
Az árfolyamrés kérdése ebből a szempontból nem nagy jelentőségű, hiszen csak a kölcsön alapját jelentő devizanem vételi és eladási árfolyama közötti különbségről szól, ami általában 2-3 százalékos csökkenést hozhat a hitelösszegben. Minden szerződés más, így egyénenként nagy eltérések lehetnek, de e sorok írójának az adatok összessége alapján készült kalkulációja szerint az adósok átlagosan hozzávetőleg 200 ezer forintot nyernek, ami havi átlagban nagyjából kétezer forintos részletcsökkenést jelenthet. Mindez a bankoknak mintegy százmilliárdos veszteséget okoz, ami jelentéktelen a teljes hitelállományhoz képest, és jóval kisebb annál a 370 milliárdnál, amennyibe a végtörlesztési „ajándék” került.
