Londoni tananyag
Egyre több magyar fiatal tanul tovább külföldön. Például a világ egyik legjobb egyetemén – University College London (UCL) – 2010 óta megháromszorozódott a magyar hallgatók száma. Idén megalakították a Hungarian Societyt: a hazai fiatalok kulturális, érdekvédelmi szervezetét. Olyan hálózatot szeretnének létrehozni, amely nemcsak kijutni segít a magyar diákoknak, hanem hazatérni is.
Palasik Róbert húszéves, édesapja programozó, édesanyja jogász. Robi a Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett. Tavaly megnyerte a Nemzetközi Filozófiai Diákolimpiát. A dániai versenyre negyven országból jelentkeztek. A magyar fiú aranyérmes dolgozatában azt elemezte: fennmaradhat-e a demokrácia ott, ahol nincs alkotmány? Esszéjében azt is kifejtette, az úgynevezett többségi demokrácia valójában sokszor egy szűk elit hatalmát jelenti és diktatúrához vezethet. Noha nem konkrétan Magyarországról írt, az az „áthallás” nem véletlen.
Borbély Anna huszonegy éves, édesapja a Budapesti Operettszínház ügyvezető igazgatója, édesanyja közgazdász. Lányuk a Lauderbe járt, a filozófia és a közgazdaságtan érdekli leginkább, de kultúramenedzseléssel is szívesen foglalkozna.
Túry Márton huszonegy múlt, apja matematikus, édesanyja virológus. Marci az Apáczaiban tanult, harmadikban ösztöndíjjal kijutott Olaszországba, ahol kétéves nemzetközi bentlakásos iskolaprogramban vett részt.
Mi köti össze őket?
Most mindhárman a University College London másodéves hallgatói. Az egyik legfrissebb felmérés szerint a UCL a világ ötödik legjobb egyeteme.
Nem kis döntés és nem kevés áldozattal jár a külföldi továbbtanulás. A tehetségeket leginkább a kinti oktatás magas színvonala vonzza, az értékes diploma és az is: egészen más a felsőoktatás szellemisége, mint nálunk. Túry Márton, mielőtt Londonba ment, elvégzett egy évet itthon, a Corvinus nemzetközi gazdálkodás szakán.
– Rosszul éreztem itt magam. A tanárok között alig akadt néhány, akire érdemes volt odafigyelni. A szakmai előrejutás főleg azon múlt, ki tud jobban törleszkedni. Kivel van jóban. Az egyetemi pályázatok átláthatatlanok voltak, a HÖK pedig visszataszítóan korrupt. Mindenki tudott erről, de senki nem tett semmit.
Londonban politológiát és kelet-európai ismereteket tanul Márton. Úgy véli, saját régiónkról is hitelesebb képet kapunk, ha kívülről nézünk önmagunkra. Az angliai kurzuson évfolyamtársaival felvetették: jó lenne, ha szociológiát is oktatnának nekik. Kérésükre a UCL-en átalakították a politológusképzést. Ott ugyanis alapelv, hogy a diákok a „megrendelők”, az egyetemnek pedig kötelessége minél jobb szolgáltatást nyújtani.
Borbély Anna kint filozófiára és közgazdaságtanra jár. Azt mondja, szóbelizni csak a nyelvszakosok szoktak, egyébként mindenki írásban vizsgázik; kóddal ellátott esszéket írnak. A tanárok nem tudhatják, kit értékelnek. A „személyes befolyást” akarják ezzel is kizárni. Viszont épp ezért a diákok közt sokkal élesebb a teljesítményverseny.
– Tanáraink nem arra kíváncsiak, mi az, amit nem tudunk, hanem arra, miben vagyunk jók. A tehetség kibontakoztatása a cél. Például filozófiaórákon a feladott szövegekről vitatkozunk. Meg kell tanulni érvelni, meggyőzni másokat. Nem a lexikális tudás a lényeg. Képességeket fejlesztenek – jegyzi meg Anna.
A UCL az egyik legliberálisabb oktatási intézmény. Nagy-Britanniában ez volt az első egyetem, amely annak idején faji, társadalmi hovatartozástól függetlenül felvett hallgatókat. Palasik Róbert is közgazdaságtant tanul. Mondja, a UCL-en a kisebbségi jogok védelme alapvető:
– A hallgatók internetes szavazással választhatnak maguk közül „ombudsmanokat”. Ők egy évig fizetésért végzik a munkájukat. Külön jogvédő képviseli a különböző etnikumokat, a mozgássérülteket, melegeket és a nőket. A diákombudsmanok minden ügyet kivizsgálnak, s ha bebizonyosodik, hogy valaki diszkriminatív, rasszista megjegyzéseket tett másokra, akár ki is rúghatják az egyetemről.
A diákközösség kiveti magából, aki netán zsidózni, buzizni kezdene. Az ottani oktatási szemléletben fontos a közösségi nevelés, az egyetem támogat minden hallgatói önszerveződést. A társadalmi felelősségvállalás is fontos „tananyag”.
Ilyen autonóm, önszerveződő körként jött létre idén a UCL-en a Hungarian Society. Alapítói a lapunknak nyilatkozó fiatalok is. A Nagy-Britanniában tanuló többi magyar egyetemistával közösen szeretnének kulturális, érdekvédelmi hálót kialakítani. A gulyásos, verbunkos sztereotípiák helyett azt mutatnák meg a külföldi fiataloknak, ami számukra érdekes lehet Magyarországon. Emellett az otthonról jövő diákokat felkészítenék a kinti életre, a külföldön végzőket pedig a hazatérésre. Mert bármilyen értékes az elit angol diploma, itthon elhelyezkedni vele cseppet sem könnyű.
A hazai jogszabályok szerint például az, aki külföldön tanul, nem töltheti a szakmai gyakorlatát itthon. A londoni Hungarian Society ifjú tagjai ezen is változtatnának. Kapcsolatokat keresnek a hazai vállalatokkal, amelyek többnyire nem is ismerik a külföldi magyar „munkaerőpiacot”. Aki kiszorul a honi információs hálóból, bármennyit tanul is külföldön, a hazájában nincs nagy perspektívája.
A brit átlagkereset három-négyszerese a magyarnak. Ennél is komolyabb gond, hogy humán diplomával nálunk alig lehet elhelyezkedni. Kint filozófusokat is keresnek kommunikációs tanácsadónak multinacionális cégekhez. Borbély Anna szerint a jövőjük Angliában sem lenne egyszerű:
– A londoni egyetemen jól érezzük magunkat, itt a hallgatók 40 százaléka külföldi. Nemzetközi közösségben nem vagyunk idegenek. De egyetem után itt maradni egyedül Angliában már nehéz. Az angolok zárkózottak, külföldi munkatársakkal nem barátkoznak.
Túry Márton hozzáteszi, a magyarok közül többen inkább nagy multikhoz szerződnek, és két-három évente költözködnek országok, akár földrészek között. Kalandos a kozmopolita élet, ám lehet ez is magányos.
A hazajövetel viszont attól is függ: egyáltalán visszavárják-e a külföldön tanuló fiatalokat? Vagy inkább rosszalló irigykedéssel néznek rájuk?
A Nyugaton végzett magyar diákok európai szellemiségben nevelődnek. Nekik természetes a civil autonómia, a független értelmiségi lét. Nyitott gondolkodásukkal egy zárt társadalomba visszailleszkedni nem sok sikert ígér. Holott erős bennük a szociális érzékenység. A UCL magyar közössége szponzorokat keres, hogy hátrányos helyzetű tehetséges diákjaink is kijuthassanak tanulni.
Azt mondják, amióta külföldön vannak, fontosabb lett számukra a magyarságuk. Azelőtt unták a kötelező március 15-i ünnepségeket, Londonban viszont ilyenkor kokárdával díszítik fel az egyetemi negyed szobrait. Több magyar verset és novellát olvasnak, mint korábban. Felelősséget éreznek a hazájuk iránt, szeretnének minél többet visszaadni abból, amit kaptak. Kérdés: lesz-e lehetőségük rá?
