Janics azt érezte: „nem a mi kutyánk kölyke”

Janics Natasától nem tudjuk meg, végül mi adta az utolsó lökést. Minden próbálkozásunk ellenére nem sikerül elérnünk. Menedzsere, Csonka Gábor nyugtatgat bennünket: neki se. Ugyanezt mondja pályatársa, Benedek Dalma, aki szintén Szerbiába készül; Natasát most nem lehet elérni a magyar telefonján. Pedig ők ismerős számról hívják.

Nyilatkozni mindenki nyilatkozik, mondani azonban kevesen akarnak bármit is. Olyan ez, mikor az ember hallja a szomszédokat veszekedni, de aztán a liftben összetalálkozva félrenéz. Mindenki tudja, hogy balhé van, a színfalak mögött elkeseredett küzdelem zajlik, de senki sem szereti kiteregetni a szennyest. – Ha bárkit megkérdezel, hamar kiderül, hogy mindenki meg van sértődve, mert azt olvasta, úgy hallotta, hogy a másik rosszat mondott róla – mondja Janics Natasa menedzsere elkeseredetten, aki az egész történetet „inkább nem minősíti”. Baráth Etele, a kajak-kenu szövetség elnöke, volt sportminiszter is azt mondja: a nyilatkozatokból kiragadott szavak rengeteget ártottak az ügynek. Mindketten éreztetik: a média túlreagálta az esetet. Janics bejelentése után odamondogatós, vagy éppen keserű nyilatkozatok születtek, attól függően, hogy a szereplőket éppen milyen hangulatban találják, vagy ki mennyire akar botrányt.

A 30 éves Douchev-Janics Natasa szeptember 27-én jelezte a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek (MKKSZ), hogy Szerbiában akarja folytatni a pályafutását, mert férje állást kapott a Szerb Olimpiai Bizottságtól, és szeretnék egyben tartani a családot. A Szövetség összeült és nem járultak hozzá sem Janics, sem a többi sportoló országváltásához. Sőt: felkészülési hozzájárulásként 150 ezer eurót, közel 42 millió forintot kértek a szerb szövetségtől „váltságdíjként” az olimpiai bajnokért. Borkai Zsolt, a MOB elnöke nem is fogadta Janics Natasát, amikor az el akart búcsúzni.

A kialakult helyzetre több megoldás is létezik. Natasa bolgár férje jogán versenyezhetne tovább Bulgáriában, kihagyás nélkül. Viszont, ha a szerbek nem fizetik ki a „váltságdíjat” – márpedig a cikk megszületéséig ez nem történt meg –, akkor elvileg két évig nem állhat rajthoz Szerbiában. Itt is létezik persze kiskapu: az olimpiai bajnoknak lehetősége van kettős, szerb-magyar állampolgárként is versenyezni, de ebben az esetben a nemzetközi szövetségnek kell döntenie, engedélyezi-e.

Olimpiai bajnokunk pedig szépen összepakolt és elköltözött Magyarországról. Valószínűsíthetjük: úgy érezte, neki máshol már jobb.

Nem érezte otthon magát

Az egyik lapban azt olvassuk: Janics Natasa mindent feléget a háta mögött, vissza se jön többet Magyarországra, annyira megsértődött. – Natasa mindig is második hazájának fogja tekintetni Szegedet – nyugtatgat minket a menedzsere. Azt is hozzáteszi: lehet, hogy Janics Natasa sűrűbben edz majd a szegedi kajak-kenu pályán, mint a belgrádin. – Tehát azok a drámai mondatok, amiket az újságokban lehet olvasni, nem igazak – cáfol a sportszakember. Sorolja: tavasszal már Szegeden készül az edzőtáborban a következő megmérettetésre, ugyanis a szegedi a világ egyik legjobb pályája. – Plusz: az összes barátja, sőt, az egyik testvére is itt él. Cégei vannak itt, amikkel törődnie kell.

Csonka Gábor szerint Natasa nincs megsértődve. Anyaként, feleségként és profi sportolóként úgy döntött, a költözés családjának és neki a legjobb megoldás. Kiderült: több indok játszott közre az olimpiai bajnok költözésében. A legfontosabb talán a férje, aki edzői állást kapott Szerbiában – mondja a menedzser.

Baráth Etele, az MKKSZ elnöke is Natasa férjét látja a „kiugrás” fő indokának. – Nem tudott beilleszkedni Magyarországon. Natasa boldog szerelemben él a férjével, viszont a fiú nem érezte itt jól magát. Ez volt az alap indok.

Csonka Gábor szerint a másik ok sokkal súlyosabb: végső soron azt érezte, hogy ő „nem a mi kutyánk kölyke”. Legalább is így fogalmaz a menedzser. – Belgrádban a múltkor azt mondta nekem: „Nem éreztem otthon magam” – emlékezett vissza. Kapott pofonokat: például amikor Gyárfás megríkatta élő adásban azzal, hogy azt firtatta, mennyire magyar és mennyire érzi magát szerbnek.

– Nem a mi kutyánk Kölyke? – A kajak-kenu szövetség elnöke ezt azonnal visszautasítja. – Natasát apukája hozta ide kajakozni tanulni, kislány korában. Komoly baráti szálak fűzték és fűzik a családot Magyarországhoz. Jó barátok között nevelkedett, amikor szerb színekben lett olimpiai bajnok a sydney-i olimpián, akkor is Szolnokon készült.

Pénz, pénz, pénz

– Ugyanakkor Natasa a kosarasok után a második legismertebb szerb sportoló. Ha ott folytatja, nagyon komoly szponzori lehetőség várja – mondja Baráth Etele. – Rendkívül céltudatos teremtés és ha érdekei úgy diktálják, vissza fog jönni Magyarországra. (Erre a szövetségi elnök jelenleg azonban nem lát esélyt.)

Csonka Gábor szerint nem lehet csupán a pénzre fogni a távozást, hiszen Szerbiában csak akkor fog többet keresni, ha nyer. – Jutalom, életjáradék ott is csak az érmekért jár. Azért még neki kőkeményen meg kell dolgoznia. Az "alapfizetés” ott kevesebb a magyarországinál. A távozás fő oka azonban nem a pénz, hanem a férj. De a huzavona során az ügy elmérgesedett. Betelt a pohár, az egyetlen út a távozás maradt számára.

– A szerb sportban azt is megbecsülik, aki másodikként kerül a dobogóra. Más a rendszer – teszi hozzá a kajakos szövetség elnöke, Baráth Etele. A volt sportminiszter azt mondja, hogy a szerb sportban annak is örülnek, ha valaki jól szerepel egy Európa-bajnokságon és azt is bőven jutalmazzák. Közben mi magyarok csak tavaly tizenhat aranyat szereztünk különféle világ- és Európa-bajnokságokon.

Marasztalták

Amikor arról kérdezzük, hogy próbálta-e a szövetség jobb ajánlattal visszatartani Natasát, Csonka Gáborban elszakad valami. – Tudomásom szerint senki nem kérdezte, mi az az összeg, amiért maradna. Vagy azt, hogy mire lenne szüksége, hogy maradjon. Ez azért elég gáz – summázza a sportszakember.

Barát Etele erre nem így emlékszik. – Még a döntésük estélyén is húsz percet beszéltem vele telefonon. Személy szerint jó viszonyt ápolok vele, a nejemmel is jó barátságban volt. Nincs személyi konfliktus a dolog mögött. Írtam is neki, hogy költözzön át Újvidékre, de versenyezzen és eddzen magyar színekben. Nem olyan nagy dolog átjárni manapság. Az elnökségi döntés előtt írtam neki egy hosszú levelet, amiben megpróbáltam elemezni a helyzetet és kértem, gondolja meg. Illetve mondja meg, mi igazán az, ami őt erre készteti. Erre is azt válaszolta: a férje nem érezte jól magát, ezért úgy döntöttek, hogy mennek.

Erős mezőny és örökös csúcsforma

De nem csak Natasáról van szó. Benedek Dalma szintén Szerbiába tart. Férjhez megy és szerb házastársa jogán versenyez tovább. – Ott annyival lesz könnyebb a helyzetem, hogy nem kell ezzel a hihetetlenül erős mezőnnyel megküzdenem.

Azt mondja: itthon nem lehet hibázni. Azonnal megy a süllyesztőbe, aki nem győz. A versenyző arra is utal: kemény érdekek is irányítják, ki kerül az olimpiai csapatba, vagy ki jut ki a nemzetközi versenyekre.

– A Kajak-Kenu Szövetség elnöksége egyszerre tizenkét versenyző ügyét tárgyalta pár napja – árulja el Csonka Gábor. A tömeges távozás oka szerinte az, hogy a második vonal nincs megbecsülve. A most távozók – Paksy Tímeával kezdve, az Azerbajdzsánba lelépő fiúkig – a világ bármely országában ott lennének az elsők között. De egy országból csak egy ember indulhat. A másodiknak, aki csak tíz centivel kap ki, nincs esélye, hogy kijusson és a dobogóra állhasson. A magyar viszonyok között háromszor-négyszer kell világbajnoki formában lenni, hogy a csapatba kerüljön az ember. Néha a magyar válogatói verseny keményebb, mint az olimpiai döntő.

– A válogatókon is csúcsformában kell lenni, és csak utána jönnek a versenyek: az EB, a VB, meg az olimpia – erősíti meg Benedek Dalma a menedzsert. – Szerbiában nem kell annyira szétforgácsolódnom. Könnyebb lesz a kijutás.

– Lehet, hogy Szerbiában nem olyan erős a mezőny, de a nemzetközi versenyeken ugyanúgy szembe fogja magát találni a kemény ellenfelekkel – mutat rá Barát Etele.

Az tehát, hogy a magyar kajak-kenu-sport ennyire erős, egyszerre áldás és átok: a nagy versenyben csak egy győzhet, a többiek – legyenek bármennyire jók – már nem lehetnek bajnokok. És nem is jár érte anyagi megbecsülés. Rengeteg a sértődés, a frusztráció, kevés a sikerélmény. Viszont cserébe a magyarok sok érmet visznek el. – Emlékszem a 2004-es, athéni olimpia előtti válogató versenyre, amikor Natasa a második legjobb kajakos volt Magyarországon. Az volt a tét: kijut-e egyáltalán az olimpiára. Meg kellett vernie háromszor Kovács Katit, hogy benne lehessen a csapatban. Ott álltam kint a parton. Síri csönd volt – emlékszik vissza Csonka Gábor.

– Ön szerint ez egy rossz dolog? – kérdez vissza Baráth Etele, amikor felhozzuk: nagyon erős a mezőny. – Mert szerintem jó. Azért olyan erős a magyar kajak-kenu-sport, mert sok kiváló versenyzőnk van. Egy-egy jó iskolában, műhelyben sok tehetség gyűlik össze, együtt készül fel, egymást erősítve. Pontosan azért ők a legjobbak a világon, mert minden edzésen egymással is versenyeznek.

A volt sportminiszter szerint éppen generációváltás történik a kajak-kenu-sportban. Nincs miért aggódnunk: az újak már megmutatták oroszlánkörmeiket a londoni olimpián, a régiek csomagolnak.