Ez nektek tüntetés meg rendőrség? Á, csak egy vicc!

A múlt heti botrányos parlamenti szavazást követő tüntetéseken több Budapesten élő külföldivel találkoztunk, például egy francia tüntetővel, Vincent Liegey-vel. Arról beszélgettünk vele, hogy milyen párhuzamot és különbségeket lát a párizsi és budapesti tüntetések között.

Vincent Liegey először diákként látogatott Budapestre, beleszeretett a városba, lenyűgözte a szabadság és a kreativitás, ezért eldöntötte, hogy visszatér. Mérnökként végzett, egyetemi csereprogramban visszatért, később pedig a Francia Intézetben dolgozott. Francia-magyar egyetemi együttműködési projektekkel foglalkozott, a Szegedi Tudományegyetemen tanított, újságíróként is aktív. A Jólét gazdasági növekedés nélkül blog társ-szerzője, a francia fogyasztásellenes és környezetvédelmi Nemnövekedés mozgalom szóvivője. 16 éve él itt, ideje nagy részét Budapesten tölti.

Korábban workshopokat, konferenciákat szervezett politikai párbeszéd, konfliktuskezelés, sajtószabadság és demokrácia témakörében. Franciaországban komoly történelme van a politikai vitának, a diplomáciai párbeszédnek, ami meglátása szerint Magyarországon nem jellemző. Azt tapasztalta, hogy ugyanolyan feszültség övezi ezeket az érzékeny témákat Franciaországban, mint Magyarországon, csak mi másképp fejezzük ki magunkat.

Fotó: Facebook

Nem lát nagy különbséget Orbán Viktor és a francia államfő, Emmanuel Macron között, de Franciaországban több a hatalommal szemben álló erő a megfékezésre, és nagyobb az ellenállás. Ezt azzal magyarázza, hogy Franciaországban régebbi a demokrácia, és kifejlesztették az ellenállás lehetőségeit. Liegey szerint hazájában nagyon erőszakos a rendőrség, ezért az ellenállás is erőszakos.

Magyarország például az elmúlt évszázadokban többnyire idegen megszállás vagy diktatúra alatt állt, ezért az ellenállás egy speciális fajtáját fejlesztette ki az ország, ami nem közvetlen szembenállást jelent. 

Úgy véli, a magyarok alkalmazkodnak a helyzethez, megtalálják a kiskapukat, kreatívak abban, hogy az előírásokkal szembe menjenek. Franciaként lenyűgözte ez, de nehézséget is okozott neki megszokni. A franciák ellenállása is azt mutatja, hogy ők sokkal egyenesebben kommunikálnak, közvetlen módon.

A magyarok egy része például most erőszakosnak tartja a tévészékházban történteket, traumaként élik meg. Elmondása szerint ezt a franciák minden nap megtapasztalják Párizs utcáin. Amikor Budapestre érkezett, üdítően hatott rá, hogy nem kell állandóan védekeznie, mindenért harcolnia, ahogy Párizsban. Mégis, szerinte mindkét fajta ellenállásra szükség van a demokrácia fenntartásához. Van, hogy az egyikre jobban, mint a másikra.

Úgy véli, mindkét országban nagyon autokratikus most a hatalom. Franciaországban már Sárközyvel elkezdődött, de azóta folyamatosan romlik a helyzet. Macron elődje, Francois Hollande bevezette a szükségállapotot a terrortámadások miatt, amit Macron felfüggesztett, decemberben azonban gazdasági és szociális rendkívüli állapotot hirdetett, ugyanis országszerte hetek óta tartanak a sárga mellényes tüntetések. Eleinte az váltotta ki, hogy a francia kormány drasztikusan felemelte a gázolaj jövedéki adóját. A tüntetések rendkívül erőszakossá váltak – a rendőrség részéről is –, halálos áldozatokat követelő utcai zavargások robbantak ki. Időközben pedig Macron elleni szociális felkeléssé változott az elégedetlenség.

Megjegyzi, hogy Franciaországban megelőző jelleggel már a demonstrációk előtt letartóztatnak embereket, a tüntetések szervezőit, annak ellenére, hogy semmi törvényellenest nem tettek. Általában biztonsági okokra hivatkozva többeket csak a tüntetések után engedtek ki, azt állítva, hogy veszélyesek lehetnek a rendezvények. Grenoble-ban is volt sárga mellényes tüntetés, ami békésebb volt, mint a párizsi, mégis a rendezvény előtt 14 embert, kifejezetten békés aktivistákat tartóztattak le. Azokkal az erőszakos jelenetekkel, amiket a Champs-Élysées-n lehetett látni, már más helyzet. Ott olyan emberek voltak, akik tényleg akartak harcolni a rendőrséggel. Az erőszakos tüntetőket a 2006-os MTVA-s tüntetőkhöz hasonlítja.

Az elmúlt hetekben több ezer embert vettek őrizetbe Franciaországban. Liegey szerint inkább vicc kategória az, hogy múlt hét óta Budapesten összesen 62 embert állított elő a rendőrség.

Azt mondja, egyre nehezebb valós információhoz jutni, Orbán és Macron is trükkös eszközökhöz nyúl, például a propagandához, a média befolyásolásához. Meglátása szerint ugyanaz a minta, csak a magyarok fáziskésésben vannak, de mindkét országban veszélyben van a demokrácia, mert mindkét ország élén diktátor áll. Macron úgy állítja be magát, mint aki a fasizmus ellen küzd, Orbán pedig Soros ellen. Mindkettejük mögött rengeteg közpénz van, a közmédia támogatását is élvezik.

Úgy látja, hogy Macron még mindig nem értette meg, mi zajlik az országban. Párizsban például látszott, hogy eldurvulnak a tüntetések, de az elnök mégsem szólalt meg. A tömeg egy szlogenben már guillotine-t is követelt Macronnak. Az utóbbi napokban Orbán és a Fidesz ugyanígy reagált, nem szólalt meg, vagy nagyon arrogánsan. Nem hallották meg az emberek követeléseit. Az aktivista attól tart, hogy nem is értik őket. Például a legdurvább hétvége után Macron egy vidéki kisvárosba ment. Integetett az autóból az embereknek, akik elkezdtek futni felé, mire azt hitte, hogy üdvözölni akarják, pedig meg akarták támadni. A biztonsági személyzete bepánikolt, az államfő pedig nem értette, hogy mi történik.

Fotó: Bíró Veronika

A francia állami kommunikáció szerint agresszív, szélsőséges emberek törtek-zúztak Párizsban az első hétvégén. Miközben a letartóztatottak többsége tipikus vidéki, naiv, békés sárga mellényes, akiket ok nélkül bántalmaztak a rendőrök.

A francia állami propaganda is csak az erőszakos képekről számolt be, a békés tüntetőkről nem, ahogy a magyar sem. Pedig Párizsban is voltak, akik táncoltak, sétáltak a tüntetéseken, de azt nem mutatták. Ez pedig tovább tüzelte az embereket, mert felismerték, hogy évek óta manipulálja őket a média, ahogy Magyarországon is.

A sárga mellényes tüntetések óta ezért egyre nőtt a gyűlölet a propagandamédia ellen, példaként a BFMTV-t említi, amit egy rendőrségi tévéhez, illetve a jelenlegi Hír TV-hez és az MTVA-hoz hasonlít.

Franciaországban a rendőrök jól felszereltek. Nem halálos fegyvereik vannak, de több száz ember például demonstrációkon veszítette el a látását, vagy súlyosan megsérült. Hozzáteszi, hogy ez megszokott az országban. December 10-ig 3300 letartóztatás, 1052 sérült volt a mérleg, azóta ezek a számok csak nőttek. Az Amnesty International a francia Belügyminisztérium adatai alapján azt írja, hogy csak december 8-án 1082 személyt tartóztattak le, köztük száz gyereket.

Szerinte a magyar rendőrség kissé komolytalan. Ha Budapesten tüntetés van, újságíróként mindig beszélget a rendőrökkel. Ezt Franciaországban nem teszi, mert nem lehet. A hétfői tüntetésen például a rendőrök átkutatták az MTVA székház elé érkezők táskáját, de az sem okozott problémát, hogy egyesek alkoholt vittek a táskájukban. A francia férfi szerint ez Párizsban nem történhet meg, ott már azért letartóztatják megelőző jelleggel az embert, ha símaszkot visel, még szemcseppet sem lehet bevinni a tüntetésekre.

A magyar tüntetőket tüneményesnek tartja. Például Franciaországban a Critical mass eseményeket illegálisan szervezték, Budapesten viszont legálisan, itt ő is részt vett az egyik első rendezvényen 2006-ban. Kezdeményezte, hogy zárjanak le tereket, utakat, de a magyar barátai szóltak, hogy itt nem úgy megy. De nagyon tetszik neki a sok humor, a vicces szlogenek, transzparensek.

Azt mondja, hogy Párizsban a rendőrség azért nem tesz ki fém kordont a közterekre, mert a tüntetők azzal verik a rendőröket. A rendőrség és a város vezetése együttműködik, így a nagyobb rendezvények előtt éjszaka mindent elrejtenek az utcákról, amiket a tüntetők használhatnak.

Szerinte a magyar rendőrök kedvesek, de nem mindig reagálnak felkészülten, például múltkor a Margit híd elfoglalásakor egy autós hisztérikussá vált, ami veszélyessé válhatott volna, a rendőrök mégis csak a távolból figyelték.

Megjegyzi, nem tudni, hogy a tüntetések hova vezetnek, de azért is mennek ki az emberek, mert talán ez az utolsó lehetőségük, az egyetlen eszközük, hogy kifejezzék a tiltakozásukat.

– Ha a kormányzati reakció arrogáns, akkor mi mást lehet tenni?

– teszi fel a kérdést.

Látja az elszántságot, főleg a fiatalokban, de azt mondja, lépésenként kell tenni a demokráciáért. Szerinte Magyarországon is megjelent egy új politikai generáció, és egyfajta politikai ébredés, tudatosság.

Véleménye szerint még ha Orbán és Macron tekintélyelvű rendszere különbözőnek is tűnik, mindketten ugyanazt a neoliberális logikát követik, amelynek célja a piac deregulációja, és valójában az oligarchia fenntartását védik.