Macron visszavonulót fújt, akár bele is bukhat a francia kisvárosi középosztály lázadásába
Elképesztő élvezettel ír kedd óta a hazai kormánypárti sajtó összes terméke a francia köztársasági elnök, Emmanuel Macron egyértelmű politikai vereségéről: a Macron által kinevezett Édouard Philippe miniszterelnök keddi televíziós beszédében bejelentette, hogy fél évre befagyasztja a francia kormány az üzemanyag, a gáz és a villanyáram árát.
Vagyis nem kerül bevezetésre az a környezetvédelmi célú üzemanyagadó-emelés, amely ellen november óta egyre erőszakosabb, halálos áldozatokat követelő utcai zavargások robbantak ki.
Orbán Viktor miniszterelnök öröme annak fényében megalapozott, hogy a visszakozás ellenére várhatóan tovább süllyedhet a vereséget beismerő francia elnök, egyébként is történelmi mélyponton lévő népszerűsége. Bár a tavaly megválasztott Macron elnöki ciklusa még 2022-ig tart, belpolitikai gyengülésével egyre kevesebb barátra találhat az Európai Unióban, és így az Európai Néppártban is ahhoz, hogy felléphessen Orbán egyre szélsőségesebb, antidemokratikusabb, az Unió egységét a nemzetállami függetlenség nevében fenyegető politikája ellen.
Emmanuel MacronDe hogyan juthatott idáig a hagyományos baloldali-jobboldali szembenállás meghaladását hirdető, saját maga által alapított párttal az elnökségig menetelő 40 éves politikus? Az utókor valószínűleg Macron legnagyobb politikai baklövéseként fogja értékelni, hogy a politikus környezetvédelmi és az állami költségvetést javító célzattal drasztikusan felemelte a gázolaj jövedéki adóját.
A francia autók 68 százaléka – főleg a kisvárosi, illetve vidéki középosztály tagjaié – dízelüzemű, amelyekről azonban a közelmúltban kiderült, hogy rendkívül szennyezőek, és a globális klímaváltozás egyik fő felelősei.
Ez a tény azonban nem igazán érdekelte a 2008-as gazdasági világválság óta folyamatosan elszegényedő, többségében fehér, nem bevándorló-hátterű elővárosi és vidéki középosztályt, akik az autóikat főleg a munkába járáshoz vagy közvetlenül a munkájukhoz használják. Ők már eddig is szenvedtek a dízeláremelkedéstől, amely csak idén meghaladta a 23 százalékos drágulást. Ezt a társadalmi réteget akarták lényegében arra kényszeríteni az áremeléssel, hogy vegyenek maguknak környezetkímélőbb autókat dízeles helyett vagy áttételesen fizessék meg a társadalomnak a környezeti terhelés árát.
Ezzel Macronnak sikerült kihúznia a gyufát, és százezrek utaztak fel vidékről Párizsba és a nagyobb városokba, hogy tiltakozzanak a megszorítás ellen.
Ami azonban csak a dízeladó emelése elleni tiltakozásnak indult, az szociális követelések egész sorának mozgalmává változott. A láthatósági sárga mellény állandó viseléséről sárgamellényeseknek elnevezett tüntetők az adó visszavonása mellett egyaránt követelték például a minimálbér emelését, további adók csökkentését vagy éppen a vidéki posták, vasútvonalak, iskolák bezárásának leállítását.
A mozgalmárok közé azonban egyaránt keveredtek szélsőbaloldali és szélsőjobboldali tüntetők is, így garantált volt az erőszak. Gyújtogatás, betört kirakatok, könnygáz, sérültek, majd halottak jártak a zavargások nyomában. December elsején már a rendkívüli állapot kihirdetését kérte több francia rendőrségi szakszervezet.
Párizs legelegánsabb részeit borították be a felborított és kiégett autók tucatjai, felgyújtott épületek, betört és kifosztott kirakatok, megrongált buszmegállók, utcakövekből épített barikádok. A hétvégén a Diadalívnél és a környező utcákban és tereken egész nap folytatódtak az összecsapások a szélsőségesek és a könnygázzal oszlató rendőrök között. A prefektúra összesítése szerint a zavargásokban 110-en megsérültek, köztük 17 rendőr. Csak az e hétvégi erőszakos megmozdulások során Párizsban három–négymillió eurós károk keletkeztek. A helyzet odáig fajult, hogy szélsőjobboldali összeesküvők magát Macront is megpróbálták meggyilkolni.
Hiába durvult el az erőszak, a közvélemény-kutatások szerint a francia társadalom döntő többsége, csaknem 70 százaléka Macron ellen és a tüntetők mellett foglalt állást. Így az elnök és a kormány sem tehetett mást, mint visszakozott.
„Egyetlen adó sem ér annyit, hogy veszélybe sodorjuk miatta a nemzet egységét” – hangsúlyozta kedden Édouard Philippe miniszterelnök.
Az bizonyos, hogy Macron nem folytathatja úgy elnöki tevékenységét ugyanazzal a lendülettel és módszerekkel, mint eddig.
