Szent-Iványi István: Nemeszisz bosszúja

2019. február 2. 06:43 - szerző: Szent-Iványi István

A kormányzati kommunikáció egyszerű mantrája az, hogy minden bírálat, kedvezőtlen esemény vagy kellemetlen tény hátterében a migráció, a bevándorláspárti manipuláció áll, amelynek megszemélyesítője Soros György. Ismételgetik unos-untalan, ezt mondja minden megszólalásában a kormányszóvivő, a Fidesz kommunikációs igazgatója, a kormánypártok minden rendű és rangú korifeusa, a lakájmédia és a kormányzati szakértők. A politikai marketing e „terméke” nagyon sikeres, olyannyira, hogy nemzetközi kereslet is van jócskán iránta.

A sikert azonban nem adják ingyen. Árat egészen máshol kell megfizetni, és ennek jelei egyre nyilvánvalóbbak. Az egyszavas világmagyarázatok, a dogmák igazi ára az intellektuális hanyatlás és züllés, a veszélyes tudati beszűkülés. Ami látszólag a rövid távú előnyük, az válik legnagyobb hátrányukká. Az előny egyértelmű, nem kell sokat gondolkodni, érveket keresni, szembesülni az ellenérvekkel, hanem elég azt mondani minden bírálatra, hogy mögötte a bevándorláspártiak állnak, végső soron Soros vagy az ő ügynökei. Érdemben semmilyen ellenérvet nem kell megvizsgálni, megvitatni, a kételynek szemernyi helyet sem szabad hagyni, csak annyit kell mondani, hogy Soros. Akinek kalapács van a kezében, az hajlamos mindenütt szöget látni. Az eltérő álláspont nem egy másik tiszteletre méltó és megvitatandó vélemény, hanem jellemhiba, ügynöki tevékenység, aljas szándékú támadás.

Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet

A technika túlságosan könnyen elsajátítható, semmilyen intellektuális erőfeszítést nem követel, és minden helyzetben alkalmazható. Visszaható következményei azonban nagyon súlyosak, azokra nézve első sorban, akik alkalmazzák. S mivel ők jelenleg az ország sorsára is döntő befolyással bírnak, az egész nemzeti közösség látja kárát. A veszélyt könnyen beláthatják azok, akik felnőttként megélték az előző rendszert. A marxizmusból a kommunista rendszer apologetikus dogmája lett, leegyszerűsített világmagyarázat, amely mindenkit, aki a tanítás szolgálatába állt, felruházott az egyedüli igazság képviseletének tévhitével, ráadásul ehhez semmilyen tudás vagy erőfeszítés nem szükségeltetett. A rossz tanulók álma vált valósággá, tanulás nélkül is tudták a jó választ mindenre, abban a megnyugtató hitben, hogy erkölcsileg is vitapartnerük fölött állnak.

A valóságban persze a dogma alaposan becsapta és megcsalta őket. Érdemi vitára képtelenné váltak, állításaikat soha nem ellenőrizték a vitapartnereik ellenérvei alapján, a világ tényleges komplexitását, a bonyolult folyamatokat nemhogy megérteni, de még érzékelni sem voltak képesek. Erkölcsi fölényük pedig csak maguk számára létezett, a külvilág szemében egyre inkább szánalmas, korlátolt, tudatlan fanatikusok voltak. Mindezért súlyos árat fizettek. Az eszmék versenyében csúfos vereséget szenvedtek, teljesítményük nemcsak a vitában, hanem az élet minden területén elégtelen volt. Nem csupán képtelenek voltak elfogadható válaszokat adni környezetük kihívásaira, hanem egy idő után már a kihívások természetét megérteni, a külvilág ingereit felfogni és értelmezni sem tudták.

Ez a veszély a mostani hatalomgyakorlókat is, és persze velük együtt mindannyiunkat fenyeget. A sorosozás, migránsozás eredetileg minden bizonnyal szokványos politikai termék és marketingeszköz volt. Jól kitalált manipulációs technika, amely kétségtelenül jól működött, választási sikereket hozott. A propagandisták kezdetben valószínűleg maguk sem hitték el azt, amit mondtak, cinikusan viszonyultak saját állításaikhoz. Úgy gondolták, most erre van szükség „a pillanat uralásához”. Ifjúkoromban a tanárok az idétlenkedő nebulókat gyakran figyelmeztették úgy, hogy „ne hülyéskedj, mert úgy maradsz”. Mintha ez történne most is, aki hosszan hülyéskedik, az úgy marad. Az évek folyamán a termék a használóiban belsővé vált, s már nem forma és eszköz volt, hanem az egyedüli tartalom lett.

Aggasztó látni, hogy nemcsak üresfejű szócsövek, a papagájkommandó alantasai, hanem a kormányközeli szakértők, elemzők, háttéremberek is meggyőződéssel és teljes intellektuális önfeladással szajkózzák a migránsozó, sorosozó szövegeket. Sokakban kihunyt a távolságtartás, és csak az önfeladás és a gondolattalanság maradt. Nekünk, akik felnőtt fejjel értük meg a kádárizmus végnapjait, nagyon ismerős mindez. Olyan embereknek van jelentős befolyásuk országunk sorsára, akik képtelenek a külvilágból érkező információkat reálisan értelmezni, felfogni, mert a világot végtelenül leegyszerűsítve és torzító lencsén keresztül szemlélik.

A görög mitológiában a hübrisz, a gőg és elbizakodottság a legnagyobb bűnök egyike. Nemeszisz, a megtorlás istennője a gőgösökre a végtelen alvilági szenvedés büntetését szabja ki. Csak félő, hogy a gőgősökkel együtt azoknak is szenvedniük kell, akik e bűnben ártatlanok.