Lakner Zoltán: Egy megoldott képlet
Fontos lélektani pillanatban, a harmadik kétharmad miatti reménytelenség közepette, az időközi választások vereségsorozata és a rövid lejáratú ellenállási fogadkozások után, de még a jövő évi kampányok előtt érte az ellenzéket a XV. kerületi győzelem. Vasárnap óriási küzdelem árán néhány száz voks döntött, ez mégis bizonyítja, lehet nyerni. Más kérdés, az Orbán-rendszer hagyná-e, hogy ez egy parlamenti választáson is bekövetkezzen, de a ritkaságszámba menő önkormányzati sikerek a demokratikus közélet szigeteinek megőrzését biztosítják. Jelentőségük sokkal nagyobb annál, mint amit a részvételi adatok tanúsága szerint az amúgy joggal kiábrándult állampolgárok tulajdonítanak ezeknek a választásoknak.
A 2010 előtt fölényesen baloldali kerületet négy évvel ezelőtt szerezte vissza Hajdu László az ellenzéknek, 738 vokssal végzett akkori fideszes vetélytársa előtt. Tavasszal az országgyűlési mandátum jóval magasabb részvétel mellett már 2500 szavazatnyi előnnyel lett meg Hajdunak. Ezt követte Németh Angéla szeptember 30-i sikere 697 szavazat különbséggel.
A nyolcvanezres kerület egyik specialitása, hogy a helyi Fidesz-szervezet az elmúlt öt évben három válságon ment keresztül, volt itt alapszervezet-feloszlatás és kilépési hullám is a képviselő-testületi frakcióból. Ha úgy vesszük, ez a kormánypárt versenyképességét rontotta. Másfelől viszont a Fidesz-jelölt vasárnap ugyanannyi szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt, a kormánypártiak fegyelmezetten leszavaztak a választókerületi elnökre, ha szeretik őt, ha nem.
Németh AngélaA mozgósítás eszköze volt a hivatalosan gazdátlan, az ellenzéki jelöltet rágalmazó szórólapok terjesztése, amelyeknek üzeneteit kísérteties pontossággal ismételte meg a szavazás napján érkező kampánytelefonok géphangja. Felmérték azt is, melyek azok a részei a kerületnek, ahol a kormánypárt erős, és az aktivisták a lehető legtöbb embert vehetnek rá, hogy elmenjenek a Fideszre szavazni. Menetrendszerű kamujelöltek is voltak. Meglepetést inkább az keltett, hogy a kormánypárt viszonylag keveset migránsozott, miközben a jelöltje mindenáron arról próbálta meggyőzni a kerület polgárait, hogy a helyi egészségügy a Fidesz kezében lenne jó helyen.
Mindez azért lényeges, mert amíg a mozgósítási és manipulációs technikák alkalmazása markáns karakterjegye a fideszes kampányoknak, a helyi szervezetek rossz állapota és a hibásan bemért téma nem, tehát ezekre az ellenzék csak kevés helyen építhet. Arra is ritkán nyílik mód, hogy a parlamenti ellenzék élhessen az inkumbens önkormányzati kampány előnyével, tehát azzal, hogy egy hivatalban lévő polgármester vezetheti a választási küzdelmet. Ilyen esetben az ellenzék látszódhat a településen, a helyi médiában, ennek révén is lehet valamilyen szintű választási hangulatot előállítani.
A további XV. kerületi ellenzéki kampánydöntések viszont átvihetők más településekre. Sikerült hamar eldönteni, ki legyen a jelölt, s olyan személyre esett a választás, aki nem néhány héttel a kampány kezdete előtt pottyant a helyi közéletbe, hanem húsz éve annak aktív részese.
Miközben az ellenzék nyolc éve képtelen kitalálni, milyen szervezeti konstrukcióban szálljon szembe a kormányoldallal, itt gyorsan eldőlt, hogy a helyi civil szervezet színeiben politizáló Németh Angélát a DK, a kerületben meglepően számottevő Liberálisok, az MSZP, a Párbeszéd és a Szolidaritás támogatja, és az is, hogy a Jobbik, az LMP és a Momentum nem áll mellé, de nem is indít rá jelöltet. A 2019-es, öt évre szóló döntést hozó önkormányzati választáson a pártok nem engedhetik meg maguknak túl sok helyen, hogy ne induljanak el, tehát a megegyezések bonyolultabbak lesznek. Igaz, a XV. kerületben sem akármilyen képletet kellett megoldani. Az együttműködés mikéntjére a XV. kerület mégsem ad bárhol felhasználható receptet. Inkább arra int, hogy a helyszínre szabottan és a szükséges időben kezdeni kell valamit az ellenzék széttagoltságával.
Németh Angéla sikere arra is példa, hogy egy jól összerakott ellenzéki kampány célt érhet a kormánypárt pénzügyi fölénye ellenében. A politikai tét meghatározása, a megcélzott szavazóközönségre szabott üzenetek megfogalmazása, a közösségi média és az utcai jelenlét egyidejű használata, a helyi és az országos médiával kiépített kapcsolatok, a megírható témák generálása, az ellenfél szabályszegéseire lecsapó jogi team felállítása, továbbá a támogató pártok és szervezetek erőforrásainak felmérése és összehangolása mind nehéz, de elvégezhető műveletek szerény kampánybüdzsé mellett is. Főként, ha létezik lokális közélet, politikai közösség, amibe nem a választás előtti hetekben kell életet lehelni, és ahol nincsenek árulók. Még ez sem oldja meg az ellenzéki szavazótábor bővítésének jövőbeli kérdését, de csatlakozni csak ahhoz lehet, ami létezik.
Életveszélyes, ha a létező ellenzék önigazolásra használja a XV. kerületi sikert, ahelyett hogy a feladatlista pontjait kezdené sürgősen kidolgozni másutt is, megerősödve abban, hogy ennek van értelme.
Lehet győzelemre játszani.
