Ceglédi Zoltán: Facebook-bajok

2019. április 22. 07:56 - szerző: Ceglédi Zoltán

Az egyik legrosszabb tapasztalat a modern közösségi oldalak kapcsán az a hozzászóló, aki csak azért jelenik meg, hogy közölje, ő mennyire felette áll mindennek. Bezzeg a többiek alantas lények, függnek, és innentől direkt archaizál, a ketyeréktől, bezzeg ő kimegy sétálni a zöldbe. Ezt hosszú kommentcsatákban bizonygatja. Volt korábban az „én nem nézek tévét, nekem nincs tévém, van, de elromlott és nem csináltattam meg” licit, ahol a megszólaló valamiért mégis pontosan tudta, mikor mit NEM néz a tévében. Ugyane kérdés merült föl bennem, amikor a fideszes Jobbik-másolat ifjúsági tagozata megjelent Szegeden, egy LMBT-tematikájú filmvetítésen. Honnan tudtak róla? Mert nekem fogalmam sincs, mikor milyen melegbuli van, ahogy a hajszárítók leárazását sem követem, egyikben sem vagyok érintett. A kedvencem meg az a „szakértő”, aki most mondja, hogy ő már akkor tudta, ó, 2006-ban, hogy a devizahitelek be fognak omlani, és mindenki más volt a birkanép, de őt tudta, hogy az árfolyam 165-ről felugrik 300 fölé. És mit csináltál, jóbarát? Semmit? Tudtad, hogy két-három év alatt a svájci frankon majdnem 100 százalékos hasznod lehet, és… nem fektetted az összes pénzed devizába? Nem indítottál erre vállalkozást, te vátesz? Akkor ki a hülye?

Na, azért vezettem fel mindezt ilyen hosszan, hogy világos legyen, nem a pózer hisztimiszti okán aggódok a Facebook miatt. Április 14-én, vasárnap délután újabb világméretű leállást szenvedett a közösségi oldal, és a vele összekötött Instagram és WhatsApp. Nem először történt ilyen a közelmúltban. Érdemes végiggondolni, mit jelent ez.

Fotó: PA Wire / Dominic Lipinski

Magyarországon a kormánypárti propaganda döntő mértékben uralja a nyilvánosság huszadik századi felületeit. A nyomtatott sajtót, a televíziót, a rádiót. Övék a két legnagyobb híroldal és a közepesek java, továbbá ők döntenek arról, kinek lesz óriásplakátja. Az, hogy egyáltalán látszik még az ellenzék, javarészt a Facebooknak köszönhető. Oda még nem ért el az intézményesült Fidesz-dominancia, sőt, most jelentette be a közösségi oldal, hogy az EP-kampányban Magyarországon előzetes tartalomellenőrzés nélkül nem fognak hirdetést közzétenni. Ez hiányzott ugyebár a Brexit meg Trump kampánya idején. Válaszul a Századvég kidolgozott egy javaslatot, ami a Facebookot „a nemzeti szuverenitás fennhatósága alá rendeli”. Nem ma fog megtörténni, persze. De gondoljunk bele, itt van ez a működtetői által kezelhetetlen méretű monstrum. Óriási gondokat szabadít el. Vlagyimir Putyin úgy vásárol a Facebookon külföldi választást, mint én a boltban száraztésztát, Mark Zuckerberg egyre kínosabb meghallgatásokon vesz részt, Németország szétbüntetheti a gyűlöletbeszédért, Indiában tömegek lincselnek álhírek miatt. Technikailag is kezd széthullani. A kiemelt területeket kezelni kell. Ha eközben egy globálisan jelentéktelen, tízmilliós önkényuralmi állam belenget egy szabad szemmel jól látható összeget, akkor a berlini magyar Facebook-csapatnál holnap talán Habony Árpád fog csöngetni. Lázár Jánost és az Origót már most is külön bírálják el.

A vasárnapi Facebook-leállás megmutatta, mennyire féloldalas a nem kormánypárti közösség felépítménye. Kihúznak két dugót, megtekernek három gombot messze innen, és a karaktergyilkos csodafegyver csak egy mindenhonnan kirúgott tehetségtelen exújságíró. A „nagy tudású véleményvezér” csak egy keserű, nyugdíjas alkoholista. Nem látja senki, hogy XY már megint „kőkemény gyomrost osztott ki Orbánnak”, aki „mindjárt megbukik”. És hogy ne csak karikírozzak, tüntetést, fórumot, beszélgetést, bármit szervezni a ma közéletileg aktív csoportok itt szoktak. Egy leállás után vagy egy fideszes biztosítékot lecsapva hirtelen eltűnnek a virtuális tömegek, és ott marad a sötét képernyő előtt az erre kondicionált, roppant magányba zuhanó tömeg.

Tudom, tudom, te ezt is már rég megmondtad. De miután kigratuláltad és szétfölényeskedted magad, kezdjünk is ezzel valamit. Mi például ki is nyomtattunk egy hetilapot, ezt itt. Ha kimész a zöldbe, ahogy szoktad a facebookozás helyett, se áram, se térerő nem kell az elolvasásához. A papírra meg írhatsz kommentet, ha muszáj. / Ceglédi Zoltán