Arató András: Heuréka!

- szerző: Arató András

Persze a karácsony mindig örömforrás, azokkal ünnepelünk, akiket szeretünk, nem annyira persze, mint akit kötelező, de azért mégis. Még akkor is, ha a julián naptár összekeverte a dolgokat, és idén októberre tette, amit oda tett.

Természetesen az nekünk a karácsony, mi más is lehetne, hogy itt járt Putyin. A látogatás szívet melengető részleteit azok a beavatottak minden részletre kiterjedően követhették, akiknek olyan különleges televíziós készülékekhez volt szerencséjük hozzájutni, amelyekkel fogni lehet az állami tévé adásait. Természetesen arról nekik sem lehetett tudomásuk, hogy miről esett szó az illiberális internacionálé két kiemelkedő óriásának megbeszélésén, elvégre nem egy valóságsóban élünk. Egyes források szerint közel járnak a megállapodáshoz abban a kérdésben, hogy hazánkban mikor ünnepeljük a NOSZF évfordulóját: október 25-én-e, vagy november 7-én?

Népeink barátsága kiállta az évszázadok próbáját. Az 1849-ben nyújtott segítséggel és az 1945-től 1989-ig lebonyolított testvéri vendégeskedéssel – ami a magyar vendégmunkásoknak a Szovjetunió keleti felében tett látogatásának mintegy viszonzásaként is felfogható – egyenrangú az a lenini távolmaradás, aminek eredményeként Vitéz Nagybányai elenyésző véráldozattal vonulhatott be szépséges fővárosunkba a román csapatok élén vagy nyomán, hogy aztán alig negyedszázad alatt rommá virágoztassa hazánkat.

Orbán nem hétköznapi vezető, kiemelkedik európai kollégái közül – valami ilyesmit mondott az orosz elnök a magyar vidék miniszterelnökéről. E vélemény számunkra szívet melengető, szépen fejlődik a kapcsolat, csak azt nem értem, éjszakára miért nem marad Putyin a vendéglátójánál soha. De ne legyünk telhetetlenek, a kémiát nem lehet siettetni.

Erdogan Budapesten - A török elnök és Orbán Viktor találko
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

És november 7-én érkezett Erdoğan. Hivatkozhatunk arra, hogy százötven év az mégiscsak százötven év, a törökökkel is sok közös gyerekünk van, nem csak az oroszokkal, ám a november 7-i dátum szentsége mégiscsak sérelmet szenved. Enyhítheti a féltékenység okozta feszültséget, ha Recep sem alszik nálunk. Tehetünk neki egy középerős ígéretet augusztus 29. méltó megünneplésére, ha esetleg meghallotta volna valahonnan a parlament elnöki székébe az ösztönösen zseniális képződmény által delegált bajusz mögül kiszivárgott fél mondatot, mely szerint egyébként sajnáljuk, ami a kurdokkal történt.

Mindeközben hazánkban csak a közúti forgalom állt le, a szellemi életünk folyamatosan szüli a jobbnál jobb gondolatokat, mintegy a labdarúgásunk dicsőségével konkurálva. Említsünk meg néhány mérföldkövet, amelyek nélkül nem tudnánk, mi merre és már hány kilométer: végre lelepleződtek a fékek és az ellensúlyok, mint egy olyan hülyeség, amelyik csavarhúzót tesz a küllők közé, és szívet cseréljen, aki házszámot cserél; Magyarországon nincs pedagógushiány, csak a tanárok időnként elköltöznek, viszont a színházi élet a taorendszer kimúlása következtében fel van virágozva, mint a Magyarságkutató Intézet.

Éljen és virágozzék, pont.