Bűvös húsz percek infarktus ellen

– Még egyetemista koromban is atletizáltam – meséli András, akit egy budapesti fitneszteremben kaptunk mikrofonvégre, miután lerótta penzumát az evezőpadon. – Természetesnek tartottam, hogy sportolok, edzett voltam. Magam sem vettem észre, hogyan tűnt el belőlem a fittség, hogyan koptam ki a mozgásból. Először a sportolás vált egyre ritkábbá, aztán a kirándulások. Seperc alatt elröppentek az évek, én pedig még mindig abban az illúzióban ringattam magam, hogy sportember vagyok. Egyszer lift nélküli házban kellett felmennem a negyedikre, és már a másodiknál szuszogtam. Megálltam a fordulóban, és visszaszámoltam: lassacskán másfél évtized telt el rendszeres, céltudatos mozgás nélkül. Nem akartam az apám sorsára jutni, aki fiatal korában NB I-es csapatban futballozott, és szintén abban a hitben élt, hogy ő sportos ember. Nem számolt utána, hogy már mióta nem. Hatvanéves volt, amikor elvitte egy szívroham.

A genetika ellen nehéz harcolni, de a kockázati tényezők többsége kordában tartható, a túlsúly, a dohányzás, a mozgásszegény életmód és az egészségtelen táplálkozás esetében mi is könnyen tehetünk ellenük. A Magyar Kardiológusok Társasága minden évben más módon, más kampányokkal hívja fel a figyelmet arra, hogyan előzhetjük meg a kardiovaszkuláris, azaz a szív- és érrendszeri betegségeket. Tavaly szeptember 26-án a Magyar Nemzeti Szívalapítvánnyal karöltve a Szívünk Napja 2010 – Élj és mozogj a szívedért rendezvény keretében elsősorban a mozgás egészségmegőrző szerepének a jelentőségére próbálták felhívni a figyelmet a Városligetben. A testmozgás jelentőségét is hirdető előadások és programok mellett a rendezvény látogatói ingyenesen vehették igénybe azokat a szűrővizsgálatok, amelyek révén megtudhatták, hogy az adott pillanatban milyen állapotban is volt szívük valójában.

Idén februárban a Szívhang – Egy életen át, intsünk megálljt a szívinfarktusnak kampányt indította útjára a Magyar Kardiológusok Társasága. A Szívhang program – melyhez olyan ismert személyiségek adták az arcukat, mint Hevesi Tamás, Gallusz Nikolett, Feke Pál, Kautzky Armand és Serbán Attila – fel kívánja hívni a figyelmet szívünk egészségének a fontosságára és a rizikófaktorok karbantartására, valamint megelőzésére. (Részleteket a www.szivhang.hu linkre kattintva olvashat.)

Mi a mozgás megelőző hatásáról kérdeztük a Magyar Kardiológusok Társaságának elnökét.

– A mozgás rendkívül fontos az úgynevezett nem gyógyszeres megelőzésben, mind az elsődlegesben, mind a másodlagosban – mondja Merkely Béla professzor. –.Az elsődleges megelőzés a rizikófaktorokkal rendelkező, de még nem beteg populációt érinti, hiszen mindannyian rendelkezünk valamilyen rizikófaktorral. A másodlagos megelőzés pedig azokat érinti, akik átestek valamilyen kardiovaszkuláris megbetegedésen. Én heti öt alkalommal fél-egyórányi rendszeres testmozgást szoktam javasolni.

Igen ám, de milyen típusú testmozgást válasszunk? A professzor szerint mindenképpen olyat, ami leginkább testhez álló, amit szeretünk. Aki úszni tud, az ússzon, aki futni szeret, az fusson, aki kerékpározni, az kerékpározzon. Akinek csak szobabiciklije van, az szobabiciklizzen, akinek még ez sincsen, az ne használjon liftet. Minden olyan jelentős életmódbeli változás fontos, ami mozgásnövekedéssel jár. És mivel a mozgásigényünket leginkább az autó használata csökkentette, egyik legegyszerűbb megoldás, ha autózás helyett gyalogolunk.

A professzor személyes példával is szolgált: gyermek- és fiatalkorában rendszeresen vízilabdázott, egyetemre kerülve azonban abba kellett hagynia. Húsz évet kihagyott. – Két éve ismét elkezdtem a vízilabdát, és rendszeresen járok. Időbeosztásomban abszolút elsődlegességet adok annak, hogy közösségben sportolva vezessem le a stresszt és adjam le a fölösleges kalóriákat. A mozgáshoz hasonlítható hatékony megelőző szer nincsen a gyógyszerek között. Nincs gyógyszer, ami a mozgást helyettesítené. Ugyanakkor önmagában a rendszeres testmozgás nagyon sok gyógyszert ki tud váltani, vagy ha nem is tud kiváltani, akkor annak dózisát csökkentheti.

Merkely professzor örvendetesnek tartja, hogy ami a másodlagos megelőzést illeti, már Magyarországon is terjed az szívbetegek új típusú rehabilitációja, az úgynevezett ambuláns rehabilitáció, amelyben már az új életvezetés kialakítása és az egyénre szabott mozgásterápia is benne foglaltatik.

Nem mindegy azonban, milyen etapokban mozgunk. Az ér- és szívrendszer szempontjából lényeges, hogy az alkalmankénti megterhelés meghaladja a 20 percet. Ezért áll a Magyar Kardiológusok Társaságának ajánlásában, hogy fél-egyórányi dinamikus mozgás az ideális. A húsz percnél rövidebb megterhelések kardiológiai szempontból nem érik el a kedvező hatást. Más szempontból persze számít az intenzitás is, de sokkal fontosabb, hogy mennyi ideig végezzük a fizikai tevékenységet. Tehát ha tíz percet futunk, majd tíz percet biciklizünk, ám közben pihenünk 10-20 percet, az kevésbé hatásos, minta húsz percet bringáztunk vagy futottunk volna.

Dr. Kiss Róbert, az MKT leendő elnöke szerint tévedek, amikor azt hiszem, hogy a gyerekek és fiatalok még eleget mozognak, és csak a középkorúak hajlamosak elereszteni magukat. (A leendő elnök kitételen nincs mit csodálkozni, a Társaságnál demokratikus szavazással már jóval a váltás előtt eldöntik, ki viszi majd tovább a stafétabotot.)

– A gyerekek között egyre több az elhízott, sokan egyáltalán nem sportolnak. Az életmódváltáshoz nem lehet elég fiatalnak lenni. Mi hangsúlyozottan célozzuk meg a gyerekeket és a huszonéves korosztályt, hiszen az ő esetükben még van remény, hogy komplex életmódváltással megelőzhessük a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Ehhez ugyanis egy emberöltő kell. A mi korosztályunk már sokkal kevesebb előnyt élvez majd életmódváltásból.

Dr. Kiss Róbert szerint kifogást mindenki könnyen talál arra, miért nem mozog, de aki komolyan gondolja, az szakít rá időt: – Csak ismételni tudom a Szívhang program fő üzenetét: felelősek vagyunk a saját egészségünkért.

Erre már Anikó is rájött. Most épp a futópaddal kísérletezik a fitneszteremben. Elég nehezen találja meg a ritmust, ami azért is különös, mert fiatal korában versenyszerűen futott. Csakhogy azóta eltelt mennyi is? Olyan 25 év. Anikót nagyon nehéz volt elcsalni a kardiógépekhez. Kifogása mindig volt: mozgok én eleget a házimunka közben, futok én eleget a busz után és így tovább. Attól is félt, hogy a fitneszteremben csupa karcsú, hibátlan alakú és acélos izmú ember között kell majd szégyenkeznie a dereka körüli hurkák és a kinyúlt pólója miatt. Kifogás tehát mindig volt, hat lóval nem lehetett volna elvontatni a futópadhoz, hiába kapacitálták az ismerősei.

Aztán történt valami. Huszonéves lányának állandóan fájt a háta. Az orvos kerek-perec megmondta: alig vannak hátizmai, sportolnia kellene. Anikó kérlelte a lányát, járjon el, hiszen egyetemistaként még kedvezményes bérlet is jár neki. Nincs időm, közölte a lány, sok a tanulnivaló. Olyan nincs, így Anikó, az egészséged érdekében szakítanod kell rá időt. Ezt te mondod, kérdezett vissza a lány, aki évtizedek óta nem sportolsz semmit?

És ekkor Anikó rájött, hiába beszél a lányának, hisz ő maga hiteltelen. Ekkor megtört a jég, félretette az összes kifogást, előkotort egy régi szabadidőcipőt, egy pamutnadrágot meg egy pólót, és elindult a fitneszcenterbe. A lánya még nem, de ő már jár rendszeresen.