The Wolf Among Us – Episode 1: Faith
A Telltale Games otthon érzi magát az epizodikus játékokban. Így 2014 elején bár furának tűnik, hogy az őket közismertté tevő The Walking Dead is részekre bontva jön, de valahogy meg lehet szokni ezt. Viszont most két mályvacukrot tartanak egyszerre a kandalló fölé: a zombis képregény-adaptáció mellé most behúztak egy másikat, és milyen jól tették ezt...
| Maga a játékmenet kerete abszolút ugyanolyan, mint a TWD esetében, bár itt bejött egy olyan újítás is, hogy néha a helyszínek között választhatunk, hogy hova is menjünk nyomozni. De ezen kívül minden más lényegében a megszokott dolgokat tárja elénk: itt egy QTE, ott egy párbeszéd a választható opciókkal, és amott egy később sorsdöntőnek is ígérkezhető esemény Bigby és a többi karakter valamelyike között... Fables videojáték formátumban Egy kicsit magyarázatra szorul, hogy végülis a TT Games mégis mit vett alapanyagul új művéhez. A játék a Vertigo által immáron 2002 óta kiadásra kerülő Fables képregényeket vette alapul (elég csak annyit mondanom, hogy például Bronx is felbukkan a helyszínek között, így mondhatjuk, hogy New York a helyszín), ahol a Fable faj próbál napról napra élni. Na most, ezek a lények humanoidok, akik szülőhazájukból, a Homelands névre hallgató földről elmenekülni kényszerültek. A főszereplő Bigby Wolf, aki sötét múltja miatt (farkassá képes átalakulni, sokaknak gondot okozva emiatt a múltban) nem nagyon képes elfogadtatni magát a többiekkel, nem egyszer felhozva agresszív hozzáállását, amelyet sheriff munkakörében gyakran alkalmaz... Emberfeletti képessége miatt kitűnő nyomozó, aki például a vérből mintát véve gyakran képes megmondani, hogy mikori is az a nyom – és mindezt úgy teszi, hogy Bigby gyakran gyújt rá. A főbb szereplők között még megemlíthetjük Beauty-t, férjét, Beast-et, Snow White-ot (akit megölnek az első rész végén – ding! Itt szólal a cliffhanger kürtje meg, gentlemen), a Favágót, illetve Toad-ot, aki béka létére eléggé antropomorf. Ne lepjen meg, ha más történetekből ismerősek lehetnek a karakterek – érdekes egyveleget alkot a végén az egész. Nyomozzunk Mivel Bigby nyomozóként van itt, maga a játék tempója is más a zombik elől történő meneküléshez képest. Itt első sorban nem azon lesz a hangsúly, hogy kaja után kutassunk, hanem azon, hogy kellőképp feltérképezzük a bűntett helyszínét, kihallgatva-kivizsgálva a terepet, hogy minél több nyomot fellelve legyen döntési lehetőségünk abban, hogy kit tarthatunk gyanúsnak. És ez üdítő hatású! Már a játék eleje is kellemes, amikor megérkezünk Toad házához. Fenn az emeleten a Favágó (Woodsman amúgy a neve, de kinézetre tipikusan hozza azt a sztereotípiát, amit elképzelhetünk mi magunk is) éppen püföli (ez komoly!) az ekkor még számunkra nem ismert névvel rendelkező hölgyet, akinek neve az első epizód címe amúgy. Berontunk, aztán jön a bunyó, amely végén leesünk mindketten, pont Toad autójára. A prostinak tűnő hölgy nem nyílik meg nagyon előttünk, mi pedig hazamegyünk. Otthon Colin, egy kövér, beszélő malac (Pey'j anyone? Nekem kapásból a Beyond Good & Evil jutott eszembe róla!) mondja el, hogy félnek tőlünk, és itt interakcióba léphetünk a disznóval. Adunk neki inni? Adunk neki cigit? Ezek a döntések szokás szerint a későbbi részekben fognak változtatni a történeten. A két nap után ránk váró pihenést Snow White szakítja meg... lenn a bejárat előtt ugyanis egy levágott fej várja a kinyomozást. Ez a prosti feje. Itt megindul a nyomozás, amely messze nem fog véget érni a kb. 90 perces epizód végére, sőt... jóformán az elején leszünk még mindig. Nem mennék bele részletesen a történetbe, de kiderítjük, ki is halt meg, majd dönthetünk, hova megyünk – Faith férjéhez (Lawrence herceghez), vagy Toad-hoz? Mindenesetre a béka gyanús lesz (összetört lámpa a földön, vér itt-ott, vér Toad fején), plusz itt fontos kihatás lesz a sztorira – Lawrence ugyanis meghal, ha hozzá később megyünk. A Trip Trap bárban pedig Grendel-lel történő bunyónk után újabb döntés jön: ki után rohanunk? A favágó után, vagy Dee-t kapjuk el, akinek ikre, Dum leütött minket korábban? Én Dee után mentem, főleg azok után, hogy ő ott rejtőzött Lawrence szekrényében, csupa véres szerkóban, hm... Színes A megszokott cel-shaded grafika ezúttal színesebb, mint amire számítottam. Hozza azt az elvont new york-i látványvilágot, amely szerintem nagyban passzol is a The Wolf Among Us-hoz. Mondjuk néhol a tereptárgyak (pl. Bigby otthonában a hűtő) elnagyoltnak, kidolgozatlannak tűntek, főleg a viszonylag korrekt kinézettel megáldott főhős mellett. Mondjuk ez számottevően nagy hibának nem is nevezhető. Zene egy kicsit kevésnek tűnt kvantitás tekintetében, valahogy hiányoltam mondjuk a bárban a háttérdallamokat, viszont ezt nagyban kárpótolja a szinkrongárda. Itt egy akcentussal megáldott káromkodó béka, amott egy mély, tekintélyt parancsoló nyomozó. Ötös alá! Kezdetnek jó Faith, majd Snow White halála egy sorozatgyilkost rejt. Ez, illetve viszonyunk a Beauty-Beast párossal (attól függően, hogy kinek az oldalára álltunk) még komolyabb hatással lesz a hamarosan megjelenő második részre. Az eleje még talán kicsit lassan indult, de megszokhattuk a környezetet. Ha egy kicsit töményebbre vette volna a TT Games, akkor kapásból egy ötössel nyitott volna Bigby krimijének startja. Így viszont egy jószívű négyes fölét kap. Ne higyjünk a békának. |
| – Újabb igényes feldolgozásnak ígérkezik – Változatosnak tűnik a TWD mellett – Nagyon eltalált szinkron | – Kicsit lassan indul be – Zeneileg hiányosnak érződik – Talán lehetnének picit hosszabb részek, mint másfél óra... |
| V. |
