Látszat és valóság: van miért aggódnunk
A látszatra és a kormánypropaganda szerint gazdasági fordulatot mutató adatok valójában kevés okot adnak a kitörő optimizmusra: ha mögéjük nézünk, igencsak ellentmondásos képet kapunk. Legutóbbi példája ennek a beruházások tavalyi megugrását jelző adatsor, amely nem éppen a fenntartható és gyorsuló növekedés irányába mutat.
Egy gazdaság állapotát és kilátásait egyebek mellett a beruházási tevékenység alakulásából mérhetjük le. A 2008-as válság kitörése, sőt lényegében 2006 óta nálunk trendszerűen csökkent a beruházási ráta, és mélypontját a Fidesz kormányzása alatt érte el, sok évtizedes minimumra, az unióban a legalacsonyabb szintre, a GDP 17 százaléka alá csökkent. Ezt szem előtt kell tartanunk, ha a tavalyi eredményeket értékeljük: az mindenképpen jó hír, hogy a beruházások végre növekedésnek indultak, a bázis viszont rendkívül alacsony volt, és az sem mellékes, miből jött össze a 7 százalék feletti éves emelkedés. Ez utóbbi tényező határozza ugyanis meg a jövőbeni kilátásokat.
Ha a részelemeket nézzük, a legszembetűnőbb az, hogy a költségvetési beruházások ugrottak meg, 2012-höz képest 34 /!/ százalékkal növekedtek, köszönhetően az uniós fejlesztési források végre felgyorsított, szinte futószalagon történő lehívásának. Az állami beruházások gyakorlatilag kivétel nélkül az EU-támogatásából valósultak meg, ami egyrészt jó, mert ki tudtuk használni azt, másrészt viszont azt jelzi, hogy az Orbánék által demonizált unió nélkül nem lettek volna nálunk központi fejlesztések. Mutatja ezt az is, hogy a magánszektor beruházási tevékenysége csupán 3 százalékkal bővült, ami az előző évek zuhanása után jó irányú, azonban igencsak csekély elmozdulás.
Óvatosságra int több más tényező is. Egyebek mellett az, hogy a lakásépítések soha nem látott mélységbe estek, kevesebb, mint 8 ezer új lakás épült, amire a statisztika kezdete, 1921 óta nem volt példa, még a nagy gazdasági világválság, sőt a világháború alatt is nagyobb volt az építési kedv. A KSH szerint a működőtőke áramlás 2009 óta a legrosszabb adatot produkálta tavaly, az első 3 negyedévben 1,7 milliárd euró távozott az országból, azaz a szaldó csúnyán negatív volt. Ebben kulcsszerepet játszottak az unortodox intézkedések, az ágazati különadók és a multikkal szembeni egyéb lépések. A rezsicsökkentéssel érintett szektorokban például a beruházások csaknem tizedével csökkentek 2012-höz képest.
A bankellenes populista hangulatkeltés álságosságát mutatja, hogy a külföldi anyabankok viszont sokkal több tőkét hoztak be, mint amennyit kivittek: ugyancsak a KSH adatai szerint 2008 óta ezermilliárd forinttal növelték magyar érdekeltségeik tőkéjét, ezzel szemben csupán 200 milliárd osztalékot vittek ki. Eközben 2011-12-ben a bankszféra teljes vesztesége 450 milliárd forintra rúgott, és 2013-ban is csak látszólagos a nyereség, mivel azt éppen a tőkejuttatás eredményezte. Az elmúlt évek drasztikusan visszaesett hitelezését tehát nem a bankok pénzhiánya, hanem a gazdaság problémái, főként a megfelelő kereslet hiánya okozta.
