Így üt vissza a sallerezés és kokizás

A recesszióban lévő és krónikus pénzhiánnyal küszködő magyar gazdaság számára a túlélés esélyét jelentik a különböző uniós operatív programoktól kapott támogatások. Az elmúlt időszakban a központi beruházások 97 százaléka ezek felhasználásával valósult meg, és a hazai cégek jó része számára is hatalmas segítséget adtak ezek a források. A 2007-13 közötti évekre nagyjából 8200 milliárd forint áll a rendelkezésünkre, és ezzel arányaiban a második legtöbb támogatási keretösszeg a mienk az EU-ban. Ez jelentős részben a Gyurcsány-kormány akkori sikeres lobbizásának az eredménye, bár erről mostanság igen kevés szó esik. Akárcsak arról, hogy 2010 közepéig, azaz a Fidesz hatalomra kerüléséig a legjobb három ország egyike voltunk a keretek kihasználásának sikerességében.

6500 milliárd kéne 16 hónap alatt

A helyzet alapvetően megváltozott azzal, hogy Orbánék egyik pillanatról a másikra leállították a pályázatokat, sőt a kifizetéseket is. Ennek indoka a később történtek alapján vélhetően az volt, hogy saját bizalmi embereik pozíciókba helyezésével a számukra megfelelő irányba tereljék a támogatások minél nagyobb részét. Ennek kivitelezése elhúzódott, így csaknem egy év kiesett a keretek felhasználásánál, amit azóta sem sikerült pótolni, sőt: a kifizetések nagy része még két év után is a korábbi kormány alatt beadott és elfogadott pályázatok alapján történik. Alig több, mint egy év van még hátra a hétből, a támogatásoknak pedig csupán 70 százaléka van lekötve, a kifizetések pedig mindössze 30 százalékon állnak, azaz nagyjából 6500 milliárd forintot kellene 16 hónap alatt megszerezni.

A Fidesz-kormány csak az idén tavasszal fogta fel, hogy az addigi tempóban lehetetlen lehívni a pénzeket a rendelkezésünkre álló alapokból. Döntéseket hoztak a bürokrácia egyszerűsítéséről, valamint a döntések központosításáról. Ez utóbbi jegyében minden egymilliárdnál nagyobb ügyben és valamennyi fontosabb kérdésben egy háromtagú bizottság dönt, amelyben maga Orbán Viktor, továbbá méltán népszerű jobbkeze, valamint a fejlesztési tárca vezetője, a Fidesz gazdasági hátországából jött miniszter ül. Bár a kormányfő azt ígérte, hogy az utolsó fillérig minden elérhető pénzt megszereznek, a változtatás egyelőre keveset segített: a heti lekötések összege már meghaladja ugyan a 20 milliárd forintot, de ennek másfélszeresére lenne szükség az ígéret teljesítéséhez.

Minden operatív programnál bajok vannak

Egy friss tanulmány szerint még mindig minden operatív programnál bajok vannak a források felhasználásával. Ezt igazolni látszik a kkv-k körében készített felmérés, mely szerint egyre többen érdeklődnek ugyan az uniós pályázatok iránt, de az eredményességben még kevesebben bíznak, mint egy évvel ezelőtt. Ennek oka, hogy túl nehéznek tartják a hozzáférést, részben a túlbürokratizált folyamat, részben a kiszámíthatatlan döntéshozatal miatt. Szakértők szerint esélytelen, hogy a kereteket a hátralévő idő alatt teljesen felhasználjuk, ezermilliárdos nagyságrendű összeg ragadhat bent jövő év végén az alapokban.

A baj nem jár egyedül. A következő, 2014-20 közötti időszakról folyó egyeztetések és az előzetes tervek szerint jelentősen csökkenni fognak a nekünk szánt keretek. Ennek fő oka az, hogy az elnyerhető összeghatár várhatóan a GDP 2,5 százaléka lesz, és pontos nagyságát az adott ország gazdasági teljesítménye határozza meg, mégpedig részben a megelőző évek tényadatai, részben pedig az elkövetkező évekre vonatkozó prognózisok alapján. Nos, mi ebből a szempontból nagyon rosszul állunk: az unortodox gazdaságpolitikának hála recesszióban vagyunk, eredményeink a legrosszabbak közé tartoznak az unióban, a hozzánk hasonló fejlettségű országokat tekintve pedig a leggyengébbek.

2000-2500 milliárdnyi támogatástól eshetünk el

A támogatási rendszer változása tehát minket érint a legelőnytelenebbül, így a teljes lehívható összeg a mostani hét évhez képest 25-30 százalékkal csökkenhet. A gond az, hogy hiába igyekszünk lobbizni, az érdekérvényesítő képességünk - éles ellentétben a hét évvel ezelőtti történésekkel - romokban hever, köszönhetően az Orbán-féle különutas politikának, a velünk szembeni fenntartásoknak. Most üt vissza a kokik és sallerek osztogatása, az EU-ellenes retorika, a Moszkvával való párhuzamba állítás: még azok is ódzkodnak kiállni mellettünk, akikre korábban mindenkor számíthattunk. Így aztán esélyünk sincs arra, hogy a már körvonalazódó alapvetéseket miattunk lényegesen megváltoztassák, legfeljebb néhány olyan részelemben érhetünk el sikert, ahol mások, nálunknál nagyobb súlyú országok is sérelmeznek valamit.

Orbánék szűklátókörűségét mutatja, hogy miközben ők is tudják, hogy az uniós források nélkül belátható időn belül sem jelentős fejlesztés, sem központi beruházás nem lesz Magyarországon, a közvetlen hatalmi érdekektől elvakultan nem mérték fel, politikájuk hosszútávon ezeket a forrásokat is veszélyezteti. Még mindig nem látják, hogy az IMF-fel és az EU-val folytatott pávatánc a végletekig leszűkíti gazdasági és diplomáciai mozgásterüket. A jelenlegi állás szerint 2000-2500 milliárd forintnyi támogatástól eshetünk el 2020-ig, ami önmagában megkérdőjelezi az ambiciózus növekedési és foglalkoztatási elképzeléseiket, mivel jelentős belső fejlesztési forrásokban aligha reménykedhetnek. Az egyeztetések kimenetele jól fogja példázni, mi a fontosabb Orbánék számára: az ország vagy a hatalom.