Eltörölhetik a tandíjat minden tartományban
Bajorországban társadalmi kezdeményezésre népszavazást tartanak arról, eltöröljék-e a tandíjat a felsőoktatásban. A felmérések szerint a lakosság 72 százaléka támogatja a javaslatot, így a kérdés várhatóan eldől. A 14 német tartomány közül 12 – ben már eltörölték a (szerény) tandíjat és az utolsóban, Alsó-Szászországban a vasárnapi választás után alkalmasint ugyancsak így döntenek majd. A német magán-egyetemeken magasak a tandíjak, de azokat lehet a későbbi keresetből, akár tíz éves haladékkal törleszteni.
Az NSZK felsőoktatásában az első diploma megszerzése hagyományosan ingyenes volt. 2005 után hét, konzervatív vezetésű tartomány támadta meg az ide vonatkozó törvényt azzal, hogy a közoktatás nem a szövetségi, hanem a helyi kormányzatra tartozik és elérték, hogy bevezethessenek – inkább jelképes – tandíjat: 300-500 eurót félévenként. A széles körű tiltakozások hatására, illetve a konzervatív kormányok leváltása után azonban öt tartomány a tandíjakat hamarosan újra megszüntette. Megmaradtak ugyanakkor a félévenként 600 – 800 eurós díjak azok számára, akiknek tanulmányai legalább 3-4 szemeszterrel elhúzódnak.
A kérdésben beható országos vita folyt. A liberális FDP, a kormány-koalíció tagja, a tandíjak mellett volt, de mértékadó CDU-politikusok is. Annette Schavan oktatási miniszter szerint azokból évi 2 milliárd eurós bevételt lehetne elérni. Horst Seehofer bajor miniszterelnök,akinek pártja, a CSU vezette be a tandíjat, először ugyancsak kitartott mellette, majd – felismerve a többségi közhangulatot – immár az eltörlést támogatja. A kérdés miatt tavaly ősszel kis híján felbomlott a bajor koalíció az FDP-val.
Az ellenzéki szociáldemokraták és a Zöldek az ingyenes képzés mellett állnak ki s többek között azzal érvelnek, hogy erre ENSZ-egyezmény is kötelez. A világszervezet még 1966-ban fogadta el egyhangúlag a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezményt, amely kimondja: „A felsőoktatást minden lehetséges módon, de elsősorban az ingyenesség fokozatos bevezetésével mindenki számára – képességeinek megfelelően – elérhetővé kell tenni.” A nemzetközi jogilag kötelező egyezményt 160 ország iktatta törvénybe, köztük Németország (s Magyarország is). Az ellenzék egyébként emlékeztet Milton Friedmannak, a Nobel-díjas (konzervatív) amerikai közgazdásznak még az ötvenes években megfogalmazott véleményére: a felsőoktatásban diákhitellel finanszírozni a tanulmányokat veszélyes, hiszen eleve elriasztja a tanulástól az olyan tehetséges fiatalokat, akiknek hiányoznak az anyagi forrásai.
A német felsőoktatásban a tandíjak várható teljes eltörlése után már csak a beiratkozási díj vár a hallgatókra, amely sok esetben magában foglalja a helyi közlekedési bérletet és a diákszervezet tagsági díját. Ez a díj 100-300 euró között mozog tanévenként.
Halasztott diákhitel a magánegyetemeken
A nem kevésbé színvonalas német magánegyetemeken 4.000 – 12.000 euró között mozog az egy évre szóló tandíj. Mivel ezt viszonylag kevés család tudja megfizetni, terjed a modell, amely elviselhetővé teszi a tanulásra felvett hitelt. Arra – helyi pénzintézetekkel – megállapodva mérsékelt kamatot állapítanak meg, s a befizetések külön e célra létrehozott alapokba kerülnek. Az alap lehetővé teszi, hogy a hitelt felvevő csak jóval munkába állása után, akár 10 évvel később kezdje meg a törlesztést, akkor, ha keresete ezt már lehetővé teszi. Az ügyfélnek köteleznie kell magát, hogy adóbevallásával igazolja mindenkori jövedelmét s lehetőséget kap arra, hogy annak általában csak 7-10 százalékát fordítsa a hitel törlesztésére. A 2006 óta működő alapok szerényen nyereségesek, azok iránt intézményi befektetők is érdeklődnek így könnyen feltőkésíthetők. Szakértők szerint ez a modell szükség esetén célszerű lehet az állami felsőoktatásban is, ahol bizonyos diplomák, képzések már Németországban sem ingyenesek mindenhol.
