Palkovics: Csak türelem!

– Bírja a strapát?

– Miért, fáradtnak látszom?

– Forrong az oktatás.

– Kicsit dinamikusabb. Huszonöt éve napi négy órát alszom, a maradék időbe sok minden belefér.

– Soha ennyi sztrájk, polgári engedetlenség nem készülődött.

– Nagy részükről kiderült, színtiszta politikai akció. Sztrájkhoz pedig joguk van a pedagógusoknak is.

– Két elődje – Hoffmann Rózsa és Czunyiné Bertalan Judit – belebukott az átalakításba. Czunyiné még közvetlenül a leváltása előtt is azt nyilatkozta, nincs szükség számottevő korrekcióra a kormány oktatáspolitikájában.

– A kormány oktatáspolitikájában nincs változás. De hadd jegyezzem meg: ha bevezetünk egy új rendszert, mint amilyen a Klik, előbb mérni kell az eredményességét, módosításnak csak aztán van helye és értelme.

– Évek óta kapják a kritikát, és mindig az volt a válasz: meg kell várni, míg beáll a rendszer.

– Az oktatási rendszer robusztus, lassan változik. Idő kell, hogy beérjenek az átalakítások. Az eredmények azért már jól látszanak: a rendszerváltás óta a legnagyobb pedagógus-béremelést indítottuk, több mint ötszáz iskolát fejlesztettünk, soha ennyi gyermek nem vett részt az ingyenes étkeztetésben és tankönyvellátásban, mint most. Ezzel együtt a gyors változtatást igénylő ügyeken – mint a Klik, a finanszírozás, a pedagógus-életpályamodell – módosítunk.

– Tényleg akarnak változtatni?

– Aki a köznevelési kerekasztal munkáját és a tájékoztatást követi, pontosan látja az eddigi eredményeket.

– Kommunikálnak vagy még inkább: terelnek, időt húznak.

– Három hónapja vagyok hivatalban, ha csak ezt az időszakot nézzük, akkor is teljesen világos, mit akar a kormány változtatni: a Kliknek új menedzsmentje van, a kritikák száma csökkent, a működési anomáliákat kiküszöböltük.

– Köszönhetően a kockás ingeseknek.

– Az átalakítás e nélkül is elindult volna, hiszen a saját kutatásaink is feltárták a problémákat, de meghallottuk azokat a kritikákat is, amelyek a rendszer szereplőitől érkeztek.

– A tanárok fő problémája épp az, hogy éveken át hiába jelezték észrevételeiket, válaszra sem méltatták őket.

– A rendszer időközben is folyamatosan módosult. És mint látja, a kormányzati reakció nem maradt el, az átalakítás elkezdődött.

– Reagáltak a Pukli István-féle Civil Közoktatási Platform felhívására is: Balog Zoltán nem ér rá találkozni velük, valaki majd helyettesíti. Bár a CKP nem hajlandó beülni a köznevelési kerekasztalba, önök folyton hívják őket. Most mégis külön tárgyaltak velük?

– Fogadtuk őket.

– Ön?

Nem.

– Egyik feltételük a találkozóra az államtitkári szint volt.

– A főosztályvezető beszélgetett el velük, ez csak technikai kérdés. Kiderült: mindegyik követelésükről folyamatosan tárgyalunk a kerekasztalon is, ezért oda várjuk őket. Amit Pukliék tesznek, az csak sajátos kommunikáció. A március 15-i tüntetésükön például minden előzetes egyeztetés nélkül bejelentettek egy tizenkét pontos diktátumot.

– Diktátumot?

– Ha valamiből nem engednek és követelnek, az diktátum. Részletesen kidolgozott 12 pontjuk lényegesen jobb anyag lett, de megkésett, a kerekasztalon kezdettől tárgyaljuk ezeket a témákat.

– A PDSZ azért ment a minisztériumba, hogy egyeztessen a sztrájktörvényről, ám önök őket is be akarták ültetni a kerekasztalra.

– A sztrájktörvény szerint a kormánynak sztrájktárgyalót kell kijelölni, eszerint cselekedtünk. A meghívóban helyszínül a kerekasztalt jelöltük meg, és ők el is jöttek. Az már más kérdés, hogy megint meggondolták magukat.

– Önök trükköztek.

– Azok trükköznek, akik a kamerák előtt egyeztetést követelnek, majd nem mennek el az egyeztetésekre. Betartottuk a törvényt. A PDSZ pedig teátrális műsort rendezett, elnöke korábban részt vett a kerekasztalon, sőt azt nyilatkozta: kiváló szakmai tárgyalás zajlott. Majd egy nap múlva „pontosított”, hogy mégsem volt jó az egyeztetés.

– A PDSZ is figyelmeztető sztrájkot hirdetett.

– A sztrájk legitim véleményezési forma. A PSZ-szel pedig legutóbb hét órán át tárgyaltunk, és a 25 pont közül 20 esetében egyetértésre jutottunk, a többiről folytatjuk az egyeztetést. Megjegyzem, a sztrájk nem a gyerekek érdekeit szolgálja. Ha egy gyárban sztrájkolnak, legfeljebb leáll a termelés, de egy iskolában a gyerekeket nem lehet lekapcsolni, mint egy szerelősort.

– Nem is fogadták el a szakszervezet elégséges szolgáltatásokról szóló javaslatát.

– Nem, mert ez a javaslat sem a diákok és a szülők érdekét szolgálja. De a gyerekeket így is óhatatlanul bevonják a politikába. Ha az egyik kockás ingben megy iskolába, a másik meg nem, akkor politikai ügy eszközévé válnak.

– Szakmai ügy.

– Egy másodikos vagy épp hatodikos gyerek érti, miért van rajta kockás ing? Szerintem nem. Vagyis úgy vonják be őket a politikai harcba, hogy azt sem tudják, mi az. Az egész csak a megosztásra volt jó.

– Németh Szilárd Fidesz-alelnök ügynöknek titulálta Pukli Istvánt, a tanárok küzdelmét pedig politikai játszmának.

– Ez pártpolitikai ügy. Pukli aktív MSZP-s politikus volt, és március 15-i beszédében valóban szó sem volt szakmai kérdésekről, csak politikáról. De az én dolgom az, hogy a közneveléssel és ne a pártpolitikával foglalkozzam.

– Ön azt nyilatkozta: ki kell rúgni a jegyek beírását megtagadva sztrájkoló Szalayné Tahy Zsuzsa informatikatanárt. Sőt: „Látszik, hogy Pukli István után kell még valaki, akit fel lehet építeni, és úgy tűnik, erre a tanárra esett a választás.”

– Arra a kérdésre ez volt a helyes válasz, és ezt azóta a tanárnő is megerősítette. Azt hiszem, rájött, politikai eszközzé vált, ezért ki is szállt az egészből.

– Ki építi Puklit?

– Ezt nem tudom.

– Ön állította.

– Egy olyan mozgalom élén áll, amely már nem a szakmai irányt képviseli, politikusként igyekszik megjelenni.

– A politika, a pártok építik?

– Nem tudom. De azt igen, hogy a tanárok egy részének már elege van abból, hogy politikai irányt vett a mozgalom.

– Az aligha politikai, sokkal inkább szakmai kérdés, hogy kell-e az állami fenntartás és a központosítás.

– Pontosan, ez szakmai kérdés. Az állami fenntartást alig éri kritika, a fenntartói szervezet működését és a központosítást inkább. De minden szervezetnek vannak hiányosságai. Attól, hogy nagy és centralizált, még lehet működőképes. Ám ezen már túl vagyunk, az átalakítás menetrendjét megbeszéltük. Véleménykülönbség abban van, hogy a szakszervezetek nem látnak garanciát arra, hogy az új formában működőképes lesz-e a Klik.

– Ehhez képest számos ellentmondó kormányzati nyilatkozat jelent meg a Klikről.

– Nem voltak ellentmondó nyilatkozatok, kezdettől fogva azt mondjuk, hogy az állami fenntartás marad és át kell alakítani a Kliket.

– Rétvári Bence államtitkár: „A Klebelsberg, mint olyan, nyáron megszűnik.” Az átalakítás nem fér össze a megszűnéssel.

– A „mint olyan” azt jelenti, hogy ebben a formájában nem működik tovább. Tehát megszűnik.

– Aha. Balog miniszter meg azt mondta: „A Klik helyett hatvan, önálló személyiséggel és költségvetéssel rendelkező” szervezet jön létre. Ezt takarná az átalakítás kifejezés?

– Hogy pontosan mit takar, arról a végső döntést a kormány hozza meg.

– Ön miben dönthet?

– Amiben a kormány dönthet, abban a kormány dönt. Amiben a miniszter, abban ő, amiben pedig az államtitkár, abban az államtitkár.

– Nem kerültünk közelebb a megoldáshoz.

– Pedig világos: egy államtitkár nem dönthet legálisan olyan ügyben, ahol kormányzati vagy parlamenti döntés szükséges. Minden témának felelőse és szintje van. Amikor azt hallom, egyesek csak bizonyos miniszterrel lennének hajlandók tárgyalni, azt mondom, rendben, de mégis miről? A költségvetésről? Az nem úgy van, hogy odamegyek és megbeszélem a miniszterrel, mennyi legyen. Aki ilyeneket mond, az életében nem látott még szervezetet.

– Lázár János azt mondta: a kormány nem döntött még a Klik sorsáról.

– Pont ezt mondom én is! Az biztos, hogy a fenntartói jogokról a kormány nem kíván lemondani, és ezt nem is kéri senki.

– A Klikbe öntik a pénzt, miközben csökken az oktatásra fordított költség.

– Ez nem igaz. A baloldal kormányzása alatt csökkent az oktatásra fordított pénz. 2010 óta mi folyamatosan pótoljuk. Ki kell gyűjteni a számokat, és kiderül, hogy a köznevelésre fordított források három éve növekednek. Ma 240 milliárddal költünk többet 2012-höz képest. A bérek emelkedése már önmagában növekedést jelent.

– A Klikbe öntik a milliárdokat, nem az iskolákba.

– A Klik az iskolákra költi a pénzt. A mostanra előirányzott 435 milliárdos Klik-költségvetésen is módosítani kell. Most számoljuk ki pontosan, hol és mennyit.

– 2014-ben Szabó Balázs miniszteri biztos három hónap alatt átvilágította a Klik működését, számos visszaélést tárt fel, például elszámolások utólagos papírozását. Következmény nem lett.

– Nagy visszaélés nem lehetett, hiszen a költségvetés jelentős része bérköltség.

– Közben az oktatás színvonala nemzetközi összehasonlításban is romlik.

– Egyetemi oktatóként is látom, milyen színvonalon érkeznek a diákok a középiskolából. El kell dönteni, hogy a lexikális, tananyagalapú megoldást választjuk, mint mondjuk Szingapúrban, vagy a finn példát követjük a foglalkoztató iskolával, ahol az alkalmazható képességekre helyezik a hangsúlyt.

– Évtizedek óta ez a kérdés. Egyszer csak dönteni kellene.

– Több döntés is született: 1998-ban, 2002-ben, 2010-ben is.

– És rendre az előző döntés ellenkezője lett a megoldás.

– Egy polgári kormány soha nem fog úgy gondolkodni, mint egy liberális. Az emberek pedig a polgári kormányzásra szavaztak. Tény: baj, hogy nem tudjuk mérni a teljesítményt, egyetlen adatunk van, az érettségi.

– Lovász László, az MTA elnöke épp az önök minisztériuma által rendezett konferencián mondta: „A köznevelés, oktatás helyzete jelentősen romlott, és ez objektíven mérhető például a PISA-felmérésekben vagy az innovációs mutatókban. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy tegyünk valamit az oktatás érdekében.”

– Igaza van. A mostani egy jó pillanat a megoldás irányába. Ekkora figyelmet még sosem kapott az oktatás.

– Komoly szakemberek szerint a kormány oktatáspolitikája az időben visszafelé halad.

– Milyen szakemberekre gondol?

– Például Pokorni Zoltánra.

– Minden tiszteletem az övé, de 2002 óta nem foglalkozik intenzíven oktatásirányítással.

– Szóval ön bírja a strapát?

– Nem vagyok ijedős. Amikor felsőoktatási államtitkár lettem, mindenki rémségeket jósolt, és mit tesz isten, az egyetemek pénzügyi egyensúlya helyreállt, a kancellárok nem sértik az autonómiát. A konzisztóriumokban olyan emberek ülnek, akikről még a legelvetemültebb ellenzéki sajtó sem tudott rosszat írni. A közoktatásban is helyreáll majd a rend, csak türelem.