Németh Miklós: Egy telefon elég volt
Úgy kezdődött, hogy magnóra mondta unokáinak emlékeit – emlékezett Németh Miklós. A rendszerváltás miniszterelnökének családi memoárjából azután a történész Oplatka András formált, kiegészítésekkel, kortársak megszólaltatásával kötetet, amelyről más történészekkel beszélgettek csütörtökön az Andrássy Egyetemen. Németh ugyan előrebocsátotta, hogy aktuál-politikával nem kíván foglalkozni, de elkerülnie így sem sikerült – tán nem is akarta.
Az egykori kormányfő kötetében ugyan nem szerepel, de itt elmondta: terve a rendszerváltás évében az volt, hogy kormányát koalícióvá alakítja – bevonva abba az új pártok képviselőit. A terv (nem meglepően) hamvába holt. “Nagyon trükkös fiú vagy...”, hárította el a kísérletet majdani utóda, Antall József, míg az egymás között Nero-ként emlegetett Tölgyessy Péter, az SZDSZ egyik vezetője ezt gorombábban tette: “Csak nem képzeled, hogy azonosulunk 40 év bűneivel...”
Németh közismerten korrektül, tisztességgel látta el a rendszerváltás bonyolult feladatait, s visszatekintve az akkor kezdődött belharcokban látja az ország mai nehéz helyzetének fő okát. Ha akkor szót értenek, s együtt látnak a közös feladatok megoldásához, máshol tartanánk. A “stigmatizálást” nézete szerint az SZDSZ kezdte – majd folytatta a politikai élet többi szereplője.
“Egy barátunk volt csak, az NSZK” – emlékezett az egykori kormányfő. Nagy-Britannia kevésbé: amikor 1989 decemberében (tehát negyed évvel a kelet-németek kiengedése után) Margaret Thatcher brit kormányfőnél járt, az még vendégét le sem ültetve rontott neki a kérdéssel: “Ugyan, minek nyitották meg a határt?...” Emlékezetes, hogy a britek épp oly kevéssé lelkesedtek a német újraegyesülésért, mint a franciák – próbálták még akadályozni, késlelteni is. Ami viszont Helmut Kohlt illeti: Németh egy telefonja elég volt, hogy másnap fogadják a kancellár ludwigshafeni villájában, amikor ment segítséget kérni.
Vitája volt egyébként reformer-társával, Mihail Gorbacsovval. Az ugyan biztosította, hogy a magyarországi változások nem váltanak ki szovjet katonai beavatkozást (amit Németh lengyel kollégája, Mieczyslaw Rakowski nem hitt el) és hajlott a csapatok fokozatos kivonására – de amikor vendége arról beszélt, hogy az 1947-ben felszámolt többpárt-rendszert kívánja visszahozni, már értetlenségre, elutasításra talált.
Németh Miklósnak értesülései voltak arról, hogy az MSZMP reform-ellenes erői, Grósz Károly köré tömörülve, valóban terveztek puccsot ellene – s kapott sok támadást, mocskolódást ezekből a körökből azért, amit tett. Ez sem vette el kedvét, hogy londoni bankigazgatói megbízatása lejártával, a 2002-es választások előtt megkísérelje a visszatérést a politikába – mint tudjuk, sikertelenül.
A 67. évét nemrég betöltött egykori politikus fiatalos, láthatóan jó egészségnek örvend, s végül ismét megszegi ígéretét, hogy nem foglalkozik napjaink ügyeivel. Emlékeztet arra, hogy 2001 májusában, amikor lehetővé tették a devizahiteleket, Orbán Viktor volt a miniszterelnök és Járai Zsigmond a Nemzeti Bank elnöke. Valamint elszomorító, hogy “a szakszervezetekkel felmossák a padlót”, és “igen veszélyes állam és egyház összefonódása”.
