Munkaharc

Ne tovább! – ezzel a dühös mondattal kezdődik négy szakszervezet közös felhívása, amelyben szeptemberre tüntetés szerveznek a Parlament elé. Az autonómok, az értelmiségi érdekvédők, az MSZOSZ és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma a demonstrációt azzal indokolja: a kormány „súlyos hátrányokat” okoz a munkavállalóknak, megtagadta a háromoldalú tárgyalásokat, ellehetetleníti a szakszervezeteket. Gaskó István Ligája és Palkovics Imre Munkástanácsai kritizálják ugyan a kormányt, de nem álltak a felhívás mögé. Sikeres volt a kormányzati szalámitaktika.

Eddig az érdekvédők jobbára a munkásokért morogtak, hiszen csökkenhet a végkielégítésük, a keresetük, emelkedhet az éves munkaidejük, és korlátlan anyagi felelősség terhelheti őket. Kezdetben még a védett kor intézménye és a kismamák munkajogi védelme is hiányzott az irományból, de a Harrach–Lázár-tandem végül meghátrálásra késztette a gazdasági tárcát.

Vagy csak színjáték volt a kormányzati belharc? Előre kiosztották a jó- és a rosszfiú szerepét? Talán. De elemzők szerint az is elképzelhető, hogy csupán vakbuzgó volt a jogalkotó: a munkaadók érdekében túlcsúszott a még elviselhető határon.

Bár a gazdaság felpörgetése miatt szükség van a munkaadók megsegítésére, de szakértők kételkednek abban, hogy ehhez elegendő csökkenteni a munkások jogait.

Juhász Attila, a Political Capital elemzője szerint a munkatörvénykönyv tervezetének van gazdasági logikája, hiszen rugalmasabbá teszi a rendszert. Az eddigi szabályok túlságosan megkötötték a munkáltatók kezét, vitás helyzetben rendre a kirúgott dolgozók nyertek a munkaügyi bíróságokon.

– De minden tervezett intézkedést nem lehet ezzel magyarázni – állítja Juhász Attila.

Szerinte például arról a javaslatról, hogy a munkaadó kötelezővé teheti munkavállalója számára a terhességi teszt elvégeztetését, előre lehetett volna tudni, hogy alapvető jogokat sért.

Ugyanakkor a munkajog átalakítása önmagában nem elegendő a foglalkoztatás növeléséhez, elmaradt több, a munkahelyteremtéshez szükséges intézkedés: így például a járulékcsökkentés is. Az elemző szerint a foglalkoztatás növeléséhez a személyi jövedelemadó mérséklése kevésbé járult hozzá.

Hiába figyelmeztet az uniós foglalkoztatási biztos, nem hallgatnak rá. Andor László a napokban az ATV-ben azt mondta: az uniós politika alapja, hogy a rugalmasság és a biztonság együtt valósuljon meg. Szerinte az új munkatörvénykönyv-tervezet inkább a rugalmasságot részesíti előnyben, ami kedvez a stabilitásnak. Andor szerint ha a munkaadó szabadon alakíthatja a dolgozók munkaidejét, akkor kevesebb munkással optimalizálhatja a cégét. Ez pedig nagyobb munkanélküliséget eredményezhet.

Halkul-e a szó?

A vitában az érdekvédők keveset beszéltek magukról: pedig az új jogszabállyal megszűnik a szakszervezeti tisztviselők munkajogi védelme is. Ezek után ki küzd majd a munkavállalókért, ha a hangos szóért valaki könnyen az állását vesztheti?

– Ha ellehetetlenítik a szakszervezeteket, akkor kicsi az esélye annak, hogy a munkavállaló érvényesíteni tudja az érdekeit – mondja Szűcs Erika.

A Gyurcsány-kormány munkaügyi minisztere úgy látja: bár a munkatörvénykönyv tervezete elvileg bővíti az üzemi tanácsok jogköreit, de nem biztosítja a független érdekvédelemre képes szakszervezetek működési feltételeit.

Borsik János, az Autonómok vezetője szerint a tervezet kikapcsolja a helyi érdekvédelmet:

– A szakszervezeti tisztségviselők nem kapnak munkaidő-kedvezményt, és megszűnik az érdekvédelem vétójoga is, amely megillette őket, ha a munkaadó döntését sérelmezték. A kormány a jogszabállyal arcátlanul támadja meg a kollektív szerződéseket, miközben a szakszervezetekkel szemben az üzemi tanácsokat favorizálja – magyarázza.

Borsik szerint a kormány először bojkottálta, majd megszüntette a háromoldalú egyeztetéseket. A Fidesz feloszlatta az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, és a helyette megalakuló Nemzeti Gazdasági Társadalmi Tanácsban „felhígítja” az érdekegyeztetést.

A kormányzat a testületben nemcsak a szakszervezetekkel, hanem egyházakkal, civilekkel is tárgyal a munka világáról. A nagy hangzavarban könnyen elvész a szó, ami kedvez a kabinetnek. A kormány az oszd meg és uralkodj elvét követve először a munkavállalókkal, majd a munkaadókkal ült le tárgyalni. Cinizmusukat jelzi, hogy a kabinet az egyeztetésre felhatalmazás nélküli tárgyalóbiztost küldött.

– 1992-ben az akkori munkatörvénykönyvvel kapcsolatban konszenzus alakult ki a három oldal között. Ennek a törvénynek nem lesz ekkora legitimációja – mondja Borsik János.

A szakszervezetek újra és újra érdemi egyeztetéseket követelnek. A kormány széttárja a kezét: hiszen folyamatosan tárgyalunk...

A tárca hallgat

A Nemzetgazdasági Minisztérium erre rátesz még egy lapáttal: munkatársaik lapunk konkrét kérdéseire általánosságokat tartalmazó választ adtak, és sietve megígérték, lesz még szakmai egyeztetés:
„[...] az új munka törvénykönyve tervezetéhez érkezett érdemi észrevételeket, valamint a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleteivel történt konzultációk során elhangzott szakmai javaslatokat a tárca szakértői munkacsoportja elemzi, és azokat az észrevételeket, amelyek segítségével az új munka törvénykönyve hozzájárul az egymillió új munkahely megteremtéséhez, a tervezetbe beépíti. A javaslatokkal kiegészült tervezet újabb szakmai egyeztetés során kerül véglegesítésre. Éppen ezért az új munka törvénykönyve formálódó tervezetének egyes pontjairól még korai részletes tájékoztatást adni, hiszen azok a további egyeztetés során még változhatnak. A széles körű konzultációsorozat után kezdődik meg a közigazgatási egyeztetés, míg a tervezetről várhatóan ősszel születik kormánydöntés. A törvényjavaslat ezt követően kerül az Országgyűlés elé.”

Tehát hiába kérdeztük, korai megtudnunk azt is: lesznek-e háromoldalú tárgyalások, ahol együtt ülnek asztalhoz a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselői? Vagy valóban örökre meg akarják szüntetni ezt az érdekegyeztetési formát? A tárca képviselőinek nyilatkozatából az derül ki, korainak tartják azt is, hogy az uniós biztos kritikájára reagáljanak. Pedig erre is kértük őket.

– Kettős szorításban vannak a szakszervezetek: miközben a kormány nem tartja tárgyalóképes partnernek őket, még az ellenzéki pártok is igyekeznek átvenni a szerepüket – állítja Kiszelly Zoltán politológus.
Szerinte az eddigi jobboldali kormányok mindig igyekeztek szétforgácsolni az érdekvédők erőit. Az Antall-kormány idején mindenkinek újra nyilatkoznia kellett arról, hogy szakszervezeti tag akar-e lenni, az első Orbán-kormány pedig megszüntette az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, és nagyobb szerepet adott az ágazati tanácsoknak.

Juhász Attila szerint a rendszerváltozás óta gyengék a szakszervezetek. Igazán csak néhány – főként a közlekedési – ágazatra koncentrálódik az erejük. Kérdés, hogy az új munkatörvénykönyv okoz-e akkora érdeksérelmet, hogy a szakszervezetek összefogjanak egymással.

Szeptemberre kiderül.

Az MSZP felszólította Kontur Pált, a Fidesz Munkás- és Alkalmazotti Tagozatának elnökét, hogy foglaljon állást a munka törvénykönyvének módosításával kapcsolatban. A munkások és alkalmazottak érdekeinek fideszes őre azonban lapzártánkig csendben maradt. A 168ora.hu megpróbálta elérni, sokáig sikertelenül. Végül utolértük, de ódzkodott attól, hogy érdemben nyilatkozzon. Lapunk online szerkesztőségének munkatársa felhívta Baumgartner Lajost, a Fidesz Munkás- és Alkalmazotti Tagozatának alelnökét. Ő – amellett, hogy a Fidesz–KDNP önkormányzati képviselője Veszprémben – gazdasági ügyvivőként tevékenykedik a Munkástanácsok Országos Szövetségénél (MOSZ). Baumgartner

nem találta összeegyeztethetetlennekaz általa betöltött szakszervezeti és politikai tisztséget. Ugyanakkor politikusként nem foglalt állást a törvénytervezetről. Mint mondta, nyilatkozattételre kizárólag Kontur Pál jogosult. Annyit azonban – feltehetőleg szakszervezeti vezetőként – elmondott: sajátjának tekinti Palkovics Imre kritikai véleményét a MOSZ elnökségének tagjaként, s ezért a véleményéért fog „lobbizni” a Fidesz Munkás- és Alkalmazotti Tagozatában.