Might and Magic X: Legacy
„Már a Might and Magic sem a régi!” – mondhatnák jó páran, akik már a kezdetek óta rajonganak ezért az igazi „régi motoros” szerepjáték-sorozatért. A franchise-ból az eredeti szerepjátékok óta stratégiai sorozat lett, amely úgyszintén sok ráncfelvarráson ment keresztül, új univerzumot, játékmenetet aggattak rá. Persze a Heroes-nak saját rajongóbázisa is alakult, de sokan inkább azt várták – vagy inkább csak remélték – hogy végre visszatérjen az eredeti koncepció. Nos, „imáik” meghallgatásra találtak: a Ubisoft végre megjelentette az igazi, eredeti Might and Magic recept alapján készült tizedik részt.
| A „retró-mániát” egyébként már korábban is kihasználta az Almost Human nevű fejlesztőcsapat a Legend of Gimrock című körökre osztott szerepjátékukkal, amely bevallottan a Might and Magic és Wizardry szerepjátékokat vette alapul. Egy ilyen kis költségvetésű, marketing kampány nélkül játéknál a 600.000-es eladott példány rendkívül pozitív mérleg, így nem csoda, ha a Ubisoftnál gondoltak egyet és a náluk lévő eredeti Might and Magic licencből egy szándékosan old school, minden modern grafikai csili-vilit és fejlettebb játékmenetet nélkülöző körökre osztott szerepjátékot készítettek. A Te világod: Ashan Egyetlen fontos megkötés volt csak, amellyel elszakadtak a régi szerepjátékoktól: a játék univerzuma a Heroes újabb világában, Ashanban játszódik, közvetlenül a Might and Magic Heroes VI után. A magyar fejlesztésű, 2011-ben megjelent szerepjáték sztorija szerint az emberiséget rászedték az angyalok, hogy kegyetlen háborút folytassanak az univerzum sötét oldalával és a démoni lakóival. A végeredmény persze az lett, mint minden más háborúé: pusztulás, halál és óriási veszteségek. 2014-ben ismét Ashanban járunk és a rövid, állóképekből összerakott animáció gyorsan felvázolja az eseményeket. Egy vadonatúj kalandban járunk, négy kalandorral az Agryn Peninsulán. Az események eleinte komótosan indulnak be: eleinte hírnevet és aranyat kell szereznünk magunknak, hogy legyen miről hetvenkedni, miközben az aranyunkat elisszuk a városka helyi kocsmájában. Aztán a különféle mellékküldetések történetszálaiból összeáll a nagy kép és ismét egy hatalmas misszió hárul hőseinkre, melynek célja Ashan világának megmentése – mi más is lenne? Persze valljuk be: igazából minden a dungeonokban való csatangolásról és kipucolásról szól... „Kérem szépen, én egy régi motoros vagyok!” A Might and Magic X tehát igazi, echte Magic and Magic játék, még akkor is, ha lehántjuk róla mindazt a marketing és reklámkampányt, amely manapság a játékok kötelező velejárója. A játék elején nincsenek hosszú átvezető részek, melyek során hőseink származását és jellemrajzát ecsetelik: négy karaktert kell létrehoznod emberek, elfej, törpék és orkok közül válogatva. Választhatsz persze egy előre megadott csapatot is, de akkor hol marad a kreativitás öröme? Persze mindegyik faj valamiben profi: az orkok brutális, harcos karakterek (Might), míg az elfek a mágia terén jártasak (Magic). Meg kell szabnod még, hogy milyen fő és mellék tulajdonságokkal ruházod fel hőseidet, aztán hagy szóljon. A karaktergenerálás után Ashan világába kerülve szembesülünk azzal igazán, hogy Might and Magic: Legacy mennyire ragaszkodik a régi recepthez. Az 1992-es Eye of the Beholdere óta használt folyamatos előre haladás technológiájának fittyet hányva egyfajta virtuális négyzethálón haladunk előre a négy alapirányba. Nosztalgia rulez. Na, mi a taktika? Aki a Skyrim egyszerű hack’n’slash játékmenetéhez szokott, annak elsőre a harc igazi gyomros lesz. Itt taktikázni kell, védelmi rendszereket felállítani, nemcsak ütök azzal a karddal, meg hajigálom azokat a tűzlabdákat. Az ellenség elölről és oldalról egyaránt támad és aki óvatlanul, stratégia nélkül harcol, az igen hamar megismerkedik az állásvisszatöltéssel – újra, meg újra. De ha belejön az ember, akkor igazi, old school szerepjátékos élményben van része, és itt nem csak a számítógépes verzióra gondolok, hanem az ősrégi Dungeons & Dragons társasjátékokra is. A szörnyek is különböznek a szerepjátékok megszokott egyen-rémeitől: különféle technikákat kell alkalmazni, hogy lefegyverezzük és szétverjük őket. Állandóan váltogatni kell taktikákat a harc során, és amikor több ellenség is körbe vesz, akkor ide-oda „kapcsolgatni” a taktikák között igencsak nagy kihívás. Fejlődőképesek vagyunk Itt jön képbe a csapat összeállításának változatossága, amelyet a karaktereink fejlesztésével még inkább a saját ízlésünk szerint alakíthatunk. Négy faj és tizenkét kaszt rengeteg variációt kínál, és bár vadászok, a mágusok, a harcosok és a gyógyítók archetípusát fogjuk használni, de a tömérdek faji és kasztbéli képesség révén nagyon sok irányba fejleszthetjük hőseinket a tapasztalati pontok megfelelő elosztásával és a specializációk kihasználásával. Kezdő szinttől igazi „nagymesterré” válhatunk a harci tapasztalat és az oktatók révén, amelyekkel a világban találkozunk. Vigyázni kell azonban, hogy melyik pontot hova rakjuk, mert itt nincs visszaút, mint más modern RPG-kben. A Legacy-nak emellett hatalmas az univerzuma, de van azért pár olyan old school megoldás, amelyet nem véletlenül haladtak már meg a játékfejlesztés világában. Bár a harcnál a kétdimenziós látómező jól működik, azért felfedezéskor, a városban barangoláskor azért eléggé unalmassá tud válni, ahogy állandóan nyomkodjuk a gombot előre a haladáshoz, illetve jobbra-balra forgunk. Szép dolog a nosztalgia, de ha már megszoktuk a modern játékok megoldásait, nagyon nehéz visszaszokni. Megfakult szépség A játék grafikája szándékosan egyszerű, nem is szabad itt Skyrimre, vagy Witcherre számítani. Ez a szándékosan old school hozzáállás a megjelenítés terén is azoknak fog igazán tetszeni, akiknek régi gépük van, ugyanis a Might and Magic: Legacy gépigénye rendkívül szerény. Akik pedig végképp igazi old school ínyencek, azok még bekapcsolhatják a „pixelesítő” beállítást is, amelytől garantáltan azt fogja minden öreg rája gamer érezni, hogy visszatért a fiatalkorába, a kilencvenes évekbe. Vagy legalább is ez volt a koncepció. Mert hát csak megnézzük ugye a képernyő jobb alsó sarkában lévő dátumot és az elveszett fiatalságunk attól nem tér vissza, hogy a Might and Magic ennyire old school, viszont a modern kor szerepjátékai már „megfertőzték” elménket és vizuális befogadó képességünket. Legalábbis én így vagyok vele. A Might and Magic: Legacy viszont igazi old school, „niche” szerepjáték, amely annak a rétegnek szól, aki szeret nosztalgiázni és kétségtelen előnye, hogy a taktikai képességeinket is pallérozza, amelynél manapság az „easy mode” szerepjátékoknak „köszönhetően” már elszoktunk... |
| – Nosztalgiavonat régi motorosoknak – Jól kidolgozott taktikai rész a harcok során – Tömérdek fejlesztési lehetőség | – Kidolgozott sztorira ne is számítsunk – A szándékosan egyszerű grafika sokakat visszavethet – A „rácshálós” haladás gyakran már bosszantó |
| Herpai Gergely (BadSector) |
