Kispályás külügyminiszter

„Serpajellegű vezető vagyok.” Az új miniszter nevezte így magát egyik kinevezésekor. Plasztikus önmeghatározás. A serpa hátizsákcipelő, gazdája álmának őre, aki mindig rátalál a helyes ösvényre. Szívósabb, mint az öszvér, elképesztő tüdeje van. Nem árt, ha jutalmazzák, ám az igazi elismerés az, ha gazdája után másodikként ő léphet fel a csúcsra.

Szijjártó titkos álma vált valóra, amikor Orbán árnyékába léphetett. Mivel a történet több verzióban ismert, valószínűleg van benne igazság: a kis Szijjártó alig múlt tizenhat, amikor 1995 októberében Orbán felkereste a győri bencés gimnáziumot. Nagy hatást tett mindenkire. Az Origo forrásai szerint a későbbi politikus, akit társai Szíjasnak becéztek, másnap azzal állt elő: „Óriási álmom, hogy megismerjem Orbán Viktort, mellette dolgozhassak.”

A Fidesz-frakcióban és a pártban kevesen akadnak, akik ennyire közvetlenül (és kizárólag) Orbánhoz kötődnek, akiknél a lelki, mentális függés minden politikai megfontolást fölülír.
Mások is bejártak hasonló utat, működtek politikai torpedóként, a párt kedvenceiként, lásd Rogán, Répássy, Révész Máriusz. A szerepből kikoptak, kizuhantak, de nem adták fel párthátterüket, lokális kötődésüket. Szijjártó viszont első szóra felégetett maga mögött mindent, amikor Orbán szólította. Faképnél hagyta Győrt, a Fidelitas-elnökséget, hogy a vezér asszisztense legyen. Meglehet, ez is csak mítosz: a szóvivők dísze számot vetett azzal, hogy tehetségéből ennyire futja. Bizonyos szempontból ez sem kevés: árnyéka lenni az ifjúkori idolnak. De ebbe a szerepbe is bele lehet kopni. Nem véletlenül mondta az Index szerint Orbán, amikor a szóvivőségből kivakarta: a Pétert detoxikálni kell. Kinevezte hát nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkárnak. A keleti nyitást kellett menedzselnie.

Szijjártó történetei Orbánról szólnak. Például egyszer összecserélték a zakójukat a Lendvay utcából távozóban, s amikor Szijjártó visszaszolgáltatta, jegygyűrűje a zsebében maradt. Volt is otthon móka, kacagás. Hét év alatt annyira szóvivő lett, hogy önmagáról szava sincs. Az, amit a képernyőn látunk: mechanikus, beszélő csúcsrobot. Nem is találunk róla többet, mint amennyi egy tökéletesre gyalult, sima kis életrajzba belefér. Iskola, család, munka, tanulás, kiváló előmenetel, példás magaviselet. A politikát tudatosan választotta (Közgáz – nemzetközi kapcsolatok, sportmenedzseri szak), nem csak belesodródott, mint a defektes, meghasonlott értelmiségiek.
Napokat sem töltött mezítlábas párttagként. Szinte belépésének másnapján önkormányzati képviselő Győrben, majd jön a Fidelitas: helyi elnökség, választmányi tagság. Mondják: megállíthatatlan kampánygép, a szervezetek motorja és lelke, de listáról jut a parlamentbe, hogy az is tuti legyen. Nem szereti a meglepetéseket. Nem iszik, nem dohányzik, hat évig kitartóan, megfontoltan udvarol, és első a család.

Szijjártó anarchista korszaka, a feltűnést keltő sajtóattakok pályájának kezdetéhez köthetők. A frakcióban erre mondták 2004 körül, „bevállalós gyerek”, nem csinálták volna utána. A balatoni „lábáztatós sajttájra” mindenki emlékszik. Felgyűrt farmer, kék csíkos póló: Szijjártó politikai dress code-ja, ez ugrik be róla először. A másik a műanyag sámlin ülő „luxusbaloldalazó”, aki virslit eszik, míg Gyurcsány a fényes Kempinskyben üzletemberekkel darvadozik.

A futballszenvedély nagy adomány, Péter is álmodozhatott Győrben címeres mezről, Szentesről, Hannichról, Glázerről. Mégis furcsa, hogy valaki aktív pályafutását harminchoz közel, a Miniszterelnökség házi csapatában kezdi. Más ilyenkor vonul vissza. De Szijjártónk gyorsan rájött, ebben a pártban és társaságban a foci több mint sport. Az életben maradás záloga. Elképesztő szívóssággal képezte magát. Három szezont hősiesen túlélt, gólokat szerzett, igazolt játékos. Nem labdázik milliárdokkal, extra stadionokkal, megteszi a Dunakeszi Kinizsi Futsal. Született kispályás.

Egy volt ellenzéki képviselő mondja, aki nyolc évet húzott le vele a T. Házban: számára Szijjártó vagyonosodása, villabotránya jelkép. A hatalmi piramis épülésének jele. Az alsóbb régió a Rogán–Szijjártó-szint, pár százmilliós látható vagyonnal, Dunakeszivel, Pasa Parkkal. Fölötte a Lázár–Semjén-kategória, mulatós társas vadászatokkal, „hivatali utakkal”. Legfelül a nagymogulok állnak (orbáni, pintéri szint), akik már nem rázzák a rongyot, mert nem muszáj. Enélkül is tudjuk: ők vannak a csúcson. Szijjártó azért kezdett lázas ingatlanvásárlásba (már korábban is megtehette volna), hogy tudassa: megérkezett, felzárkózott. Ő is az élbolyhoz tartozik.

És valóban, a dunakeszi ház megvételével szinte egy időben már mindenki tudhatta: szeptembertől Szijjártó Péternek hívják Magyarország új külgazdasági és külügyminiszterét. A választás, ha úgy tetszik, burkolt üzenet a Nyugatnak. Kazahsztánban, Bakuban, türkmén földön ismerik és tisztelik, Kínában talán megismerik, Moszkvában látták, Párizsban, Londonban felidézni is alig tudják. Külügyi pályán járatos informátorunk meséli: Szijjártó egyszer Nyugaton járt, és őt hívták fel Budapesten, mondja meg, „ki az a möszjő Szizsarto, mert mindenáron be akar jönni”. De ez még nem is lenne baj. Egy volt külügyminiszter állítása szerint a diplomácia csapatjáték, ezért nem Szijjártó ismeretlenségével van gond.

Inkább azzal, hogy állítólag épp a szakemberek kopnak és fogynak körülötte. Míg Martonyi tapasztalt euroatlantistaként igényelte a sokat látott külügyesek segítségét, Szijjártó a friss erőkre esküszik. 113 nagykövet közül 84 a napokban távozik, a technikai állomány 220 fővel apad. A kulcsszó a lojalitás. Sorra szerződtették a dinamikus kádereket, furcsállva méregették a státusos szakembereket.

Az „új világrend” (Szijjártó szavajárása) új szemléletet követel a külpolitikában is. A diplomata legyen harcos, küzdő, védje a magyar álláspontot, de ami ennél is fontosabb: szerezzen üzletet, vagyis pénzt. Sok pénzt.

Szijjártótól nem idegen a gazdasági diplomácia. Szakmai körökben az „Ezeregyéjszaka miniszterének” hívják, stábjának gunyoros neve „Ali baba és a negyven helyettes államtitkár”. Keleti kapcsolataink valóban mesések. Áder János a türkmén elnökkel parolázik, a legnagyobb kazah költő, Abaj Kunanbajev szobra már a Városligetben az Asztana úton áll.

Egy volt külügyi szakértő dühösen legyint:
– Süket duma. Orbán akkor ókumlálta ki, amikor a Valutaalap kirúgásán fáradozott, hogy „bővítse mozgásterét”. Szijjártó a folyosón ácsoroghatott, meglátta Orbán, és szokás szerint villámgyorsan döntött: „Gyere csak be, gyerek, legyél a keleti felelős!” Komolyan elhiszik önök, hogy a franciáknak, a németnek nincs keleti politikájuk? Dehogy nincs. Csak nem verik nagydobra. Ami Szijjártót illeti: a külügyi pálya bonyolultabb annál, mint egy közepes képességű kommunikációs guru szánalmas makogása.

Bárhogy tiltakozzunk is az érdes hangvétel ellen, akad, ami meggondolásra késztet. A bakui baltás gyilkos, Ramil Szafarov esete az örményekkel a nyitás fénylő sarokpontja volt. Az ötletgazdára nem nehéz rátalálni. De a balhét Szijjártónk vitte el. Magyarázkodott, „hatályban lévő nemzetközi szerződésekre” hivatkozott, meg arra, hogy megvezettek minket. Vagyis csak őt, mert Orbánt nem lehet. Aztán fogta magát, felült a gépre, és repült tovább. Vissza Keletre.

Megbízható serpa. Hogy miniszterként kinek a hátizsákját cipeli, nem kétséges. Nehéz teher lesz. Martonyi magyarázkodott. Azt mondta Orbán, hogy illiberális, de azt gondolta, liberális. Helyzetünk bonyolult. Az ilyet Orbán nem állhatja. Az új serpa engedelmesebb. Tartani fogja a szabott irányt a lavinával szemben is.