Testi sértés miatt ítélték el a darnózseli hentest, aki az ügyészség szerint megölte és feldarabolta a feleségét
A próbára bocsátást megszüntette, testi sértés bűntettében bűnösnek mondta ki a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla kedden a felesége meggyilkolásával vádolt, darnózseli hentes néven elhíresült férfit, N. J.-t. Halmazati büntetésül a férfit hét év börtönbüntetésre és nyolc év közügyektől eltiltásra ítélték, a szabadságvesztésbe az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámít. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét egyebekben helyben hagyta. Bizonyítékok hiányában nem ítélte el emberölésért a vádlottat, a bíró nem találta megalapozottnak a tényállást.
Gál András, a sértett jogi képviselője kérte, hogy a bíróság aljas indokból és nyereségvágyból elkövetett emberölésben mondja ki bűnösnek a vádlottat, és ítélje őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre. A másodfokon eljáró bíró azonban ellentmondásokat és megalapozatlanságot fedezett fel az eljárásban és a védett tanúk vallomásaiban. A bíró szerint nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította a tanúvallomások cáfolatait.
Elmondta azt is, hogy a szakértői bizonyítás egyértelmű eredménnyel végződött.
A bíró közölte, hogy bármennyire próbálja visszaszorítani azokat a részeket, amelyek felkavaróak a sértett hozzátartozóinak, ezek megkerülhetetlenek. Hangsúlyozta, hogy a holttest eltüntetése rendkívül kegyeletsértő módon történt.
Megállapította azt is, hogy van a mindennapjainkat szabályozó ésszerű gondolkodás, amelytől a bíróság sem szakadhat el. A bíró megjegyezte, hogy ha a sértett halálához nincs köze a vádlottnak, érthetetlen, miért tette a férfi a kocsiba feleségét, miért vitte őt haza, miért vállalt ilyen hallatlan kockázatot a további cselekményekkel. Ezen tényállás mentén megbukott a vádlott, mert gyakorlatilag tetten érték a holttest maradványainak szétszórásán. Ezekre egyáltalán nincs válasz.
A fellebbezést megalapozottnak találta a másodfokú bíróság. A szándékos emberölésre azonban hiányos tényállás miatt mégsem lehet következtetni, hiányoznak a bizonyított elemek ahhoz, hogy az emberölés tényét meg lehessen állapítani.
Megállapította a bíróság, hogy „brutális, kegyeletsértő” cselekményt valósított meg a vádlott. Az ügyben kiszabható büntetési középmérték hat év volt, ehhez képest kapott hét év börtönbüntetést a vádlott. A maximum tíz év lett volna.
Az ítélet nem jogerős. Az ügyész a büntetéskiszabást sérelmezve súlyosbításért jelentett be fellebbezést, letartóztatást indítványozott. A vádlott és ügyvédje felmentésért fellebbezett. A másodfokú bíróság elutasította a letartóztatási indítványt. Az ügy a Kúrián folytatódik.
N. J. feleségét, N. Juditot 2014 májusában ölték meg, a gyilkossággal a férjét vádolták meg, akivel éppen válófélben voltak. Bár egy tanú látta, ahogy a férfi kiszórja egy zsákból az nő maradványait a közeli réten, és számtalan közvetett bizonyíték volt ellene, a bíróság korábban kétszer is felmentette.
Az eljárásban bizonyították, hogy a foglalkozására nézve hentes N. J. ott volt a felesége munkahelyén, ahol a nő utoljára életjelet adott magáról. Az is bizonyított, hogy a vádlott és a sértett mobiltelefonja innen pontosan együtt haladt az asszony munkahelyétől a vádlott házáig. Ahogyan az is, hogy a férfi szokásától eltérően ráállt autóval a füstölőre, és az éjszaka közepén bevonszolt egy nehéz tárgyat oda. Azt pedig abból a csomagtartóból vette ki, ahol megtalálták a sértett DNS-ét. A vádlott három alkalommal tett vallomásának valamennyi részletéről kiderült, hogy valótlan. A testvére által biztosított alibi is hamis volt.
A házastársak kapcsolata 2011-re megromlott. Az nő feljelentése alapján nyomozás indult a férje ellen a bántalmazások miatt, 2012 augusztusában a bíróság könnyű testi sértés vétségében N. J.-t bűnösnek találta és két év próbaidőre bocsátotta.
Időközben a nő N. J. erőszakos magatartása miatt elmenekült, a bíróság ideiglenes intézkedésként a gyermekeket az nála helyezte el. A másodfokú bíróság viszont a N. J.-nek adta őket. 2014 májusában a férfi elhatározta, hogy amíg végleges döntés születik a gyermekek elhelyezéséről, hazaköltözik.
N. J. 2014. május 27-én 18 óra körül bevásárolni ment a közeli városba, ahol a felesége gyógytornászként dolgozott. Munkahelyén 20 óra 4 perckor bekapcsolta a riasztóberendezést és bezárta az ajtót. Ekkor a férje a mobiltelefonja cellaadatai szerint már több mint másfél órája ott várakozott. Ezután mindketten a vádlott lakóhelyére indultak, bár az asszony vélhetően már nem volt életben.
A vádirat szerint a nő 2014. május 27-én 20 óra 4 percét követően ismeretlen módon, ismeretlen időpontban, ismeretlen helyen meghalt. Testvére május 29-i bejelentése alapján nyomozás indult az eltűnése miatt. Amint értesült erről, N. J. azonnal egy közeli rétre vitte és kiszórta a testének maradványait, ahol a nyomozóhatóság megtalálta az asszony el nem égett szív,- tüdő-, máj-, izomzat-, bőr- és hámszövet-darabjait.
A vádlott a sértettet munkája végeztével megvárta és megölte, majd azt követő éjjel a családi háza húsfeldolgozó helyiségében a holttestet feldarabolta, ledarálta, és égésgyorsító segítségével próbálta elégetni, az el nem égett emberi szövetmaradványokat pedig szétszórta a réten – állítja az ügyészség.
Az elsőfokú bíróság a vádlottat bizonyítottság hiányában mentette fel emberölés vádja alól, de az ügyész fellebbezett. A Győri Fellebbviteli Főügyészség viszont a vádlott cselekményét emberölésről halált okozó testi sértés bűntettének minősítette.
Az elsőfokú bírósági ítélet indoklása szerint a vádlott magatartása és az sértett halála közötti kapcsolat nem bizonyítható.
A gyermekelhelyezésben és a vagyonmegosztásban a házaspár nem tudott megegyezni. Gál András N. Judit hozzátartozóinak az ügyvédje szerint az emberölés oka és célja is az volt, hogy váláskor a nő semmilyen módon ne részesüljön darnózseli, győri és a mosonmagyaróvári ingatlanból. Az nő azonban nem mondott le sem gyermekeiről, sem az ingatlanokról.
