Íme a friss adatok: hiába törlesztünk, a tartozásunk csak nő
Izgulhatnak a devizahitelesek, hogyan fogadják a befektetők a választási eredményeket, mert a forint árfolyamváltozása őket közvetlenül és azonnal érinti. A régi-új kormányfő ugyan gyors megoldást ígért minden érintett számára, de az évek óta tartó ígérgetésekből eddig kevés vált valóra. Eközben a lakosság hitelállománya már magasabbra nőtt, mint a válság előtt volt.
Elsősorban a forint jelentős gyengülésének tudható be, hogy a lakosság teljes hitelállománya márciusban meghaladta a 7000 milliárd forintot, ami több, mint a válság előtti időszakban volt. Ez annak ellenére következett be, hogy a devizahitelesek számára lehetővé tett végtörlesztés több mint ezermilliárddal csökkentette a tartozásokat, és a kölcsönfelvételi kedv is radikálisan csökkent, aminek nyomán a lakosság többet törleszt, mint amennyi új hitelt vesz fel. Az utóbbi hónapokban ez a különbözet havi 40 milliárd forint körül mozog, ennek fényében igencsak furcsa, hogy az össz-adósságállomány mégis folyamatosan növekszik.
Az ok, a forintgyengülés alapvetően a magyar gazdaság kedvezőtlen külső megítélésének a következménye. A válság előtt a valutánk árfolyama a svájci frankkal szemben 160, az euróval szemben 250 forint körül mozgott, a 2010-es kormányváltáskor nagyjából 170, illetve 265 volt a középérték. Ezzel szemben jelenleg a frank stabilan és jelentősen 250, az euró pedig 300 forint felett áll, azaz hat év alatt 50-60, illetve 20-25 százalékkal erősödtek, és ennek döntő része az utóbbi négy évben történt. Ennek egyenes következménye a devizában nyilvántartott adósság forintértékének drasztikus növekedése, amely az államadósságot is emeli, a lakosság érintett részének pedig megugró és előre nem kalkulált terhet jelent.
A Fidesz-kormány már négy évvel ezelőtt a devizahitelek kivezetését ígérte, ezt lehetővé is tette azok számára, akik kedvező árfolyamon egy összegben törleszteni tudtak. Ez 370 milliárdos veszteséget okozott a bankoknak, amelynek 30 százalékát a költségvetés átvállalta, ennyibe került „megmenteni” azokat, akik erre nem igazán voltak rászorulva. Maradt viszont még több mint félmillió adós, akiknek mára ötöde fizetésképtelen, másik ötöde pedig csak késlekedve tud törlesztgetni. Többségük számára elvileg nyitva áll az árfolyamgát lehetősége – azaz néhány évig alacsonyabb árfolyamon törleszthetnek, a különbözet pedig halmozódik –, eddig mégis csupán harmaduk választotta ezt az opciót. A többiek vélhetően abban bíznak, hogy lehet ennél számukra jobb megoldás is.
Alapozhatják ezt az egymást követő kormányzati ígéretekre, mert azokban nincs hiány: a Fidesz évek óta húzza-halogatja az állítólag már a fiókban lévő javaslatot a devizahitelek teljes kivezetésére. Ennek az oka az lehet, hogy valójában nincs igazán jó megoldás, mert bármilyen konstrukció születik is, komoly kockázatai vannak az adósok, a bankok és a költségvetés számára egyaránt. A tény ugyanis tény: akármit találnak is ki, ezermilliárdos nagyságrendű veszteséget kell lenyelni, a kérdés csak az, ebből kire, mennyi hárul. Roppant egyszerű lenne azt mondani, hogy fizessenek a bankok, de azok az elmúlt három évben – főként a bankadók miatt – összességében 500 milliárd forintos veszteséget szenvedtek el, egy újabb ezermilliárdos tétel csapást jelentene a hazai hitelezés számára, amely amúgy is a mélyponton van. Nem is lenne korrekt – és ezt a kormány sem akarja –, ha a devizaadósok a válság előtti feltételekkel törleszthetnének, mert akkor sokkal jobban járnának, mint azok, akik előrelátóan forintban adósodtak el.
Az óvatosság indokolt, főleg, ha a vállalati hitelezés alakulását nézzük. A tőke- és likviditáshiány régóta a vállalkozói szféra komoly problémája, és alapvető hatással van a beruházásokra és a foglalkoztatásra egyaránt. Aggasztó, hogy az uniós források nélkül gyakorlatilag alig volt hazai beruházás az előző években, ez döntően korlátozza a fejlődési lehetőségeket. A vállalatok egyre kevesebb hitelt vesznek fel, az idei első negyedéveben tízéves mélypontra esett az új kölcsönök összege, a hitelállomány egy év alatt 120 milliárd forinttal csökkent. A teljes vállalati hitelállomány egyharmaddal alacsonyabb most, mint a válság mélypontján, 2009-ben volt!
Ha az új kormány tartósan növekvő gazdaságot akar, azt nem elég az uniós pénzekből történő állami beruházásokra és a remélhetőleg jó időjárásra alapozni, hanem a magánszféra vállalkozási kedvét kell ösztönözni, ezen belül is a kkv-k helyzetén javítani. Az MNB hitelprogramja eddig messze nem hozta a várt eredményt, az első 500 milliárdból 450 milliárd, a második 1000-2000-ből viszont eddig csupán 85 milliárd forint kedvezményes kölcsön talált gazdára, aminek fő oka a bizonytalan gazdasági környezet, beleértve az alacsony belső keresletet. Ez utóbbiban szerepet játszik a lakosság eladósodottsága is, a törlesztési terhek enyhítése tehát a gazdaság egésze számára fontos lenne. A gyenge és esetleg tovább gyengülő forint azonban éppen ellenkezőleg hat: kedvez ugyan az export kétharmadát adó multiknak, nehezíti viszont a főként a hazai fogyasztástól függő kkv-k helyzetét.
