Csak egy nagyobb cigarettaszünet?

– Mit szól hozzá, hogy megszűnhet a Klik?
– A micsoda?
– A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ. Ez a szervezet működteti ebben a faluban is az iskolát.
– Itt, Furtán? Tényleg? Ezt még nem hallottam.
– Tudja, miért hordanak manapság kockás inget a tanárok?
– Hát én még egy kockás inges tanárt sem láttam a faluban.
– Egyáltalán, hallott arról, hogy a pedagógusok többször is demonstráltak az oktatási rendszer átalakításáért?
– Azt hallottam, hogy tüntettek, de azt nem tudom pontosan, miért.
– Nem is érdekli?
– Nem az én dolgom ez.
A Jánosként bemutatkozó férfi közmunkásként dolgozik a Hajdú-Bihar megyei Furtán. Jó pár helybelit megállítottunk az 1200 lelkes faluban, de ő volt az egyetlen, akinek legalább derengett, hogy a pedagógusok mostanában valamiért mozgolódnak. A legtöbben sem a március 15-i Kossuth téri tüntetésről, sem a Tanítanék Mozgalomról nem hallottak, így persze arról sem, hogy a tanárok március 30-ra egyórás figyelmeztető sztrájkot hirdettek, ha követeléseik nem teljesülnek.

– Ne csodálkozzon! Furtán a szülők többsége nem szimpatizál a tanárokkal, egyébként is, szerintük egy pedagógusnak az a feladata, hogy vigyázzon a gyerekekre napközben, és kész – panaszolja Szarka Istvánné, a település általános iskolájának igazgatója. – Errefelé úgy tartják, a tanárok épp elég fizetésemelést kaptak az elmúlt években, úgyhogy inkább maradjanak csöndben és dolgozzanak.

Furta alig 10 kilométerre van Berettyóújfalutól, ahol az Igazgyöngy Alapítvány művészeti iskolájának központja található. Ezt az alapfokú művészetoktatási intézményt – amely 23 környező településen összesen 520 diákot képez – L. Ritók Nóra vezeti. A kirekesztés ellen régóta küzdő, országosan ismert pedagógus volt az egyik szónoka a március 15-i tanártüntetésnek, ahol egyebek mellett arról beszélt: „Azokért a pedagógusokért szólok, akik szegregált iskolákban kétségbeesetten, kiégve, magukra hagyva vergődnek az állam által előírtak és a valóság szakadékában. Akiknek pedagógiai eszközökkel már nem kezelhető problémákkal kell szembesülniük, mert a szegénységet nem lehet a tanterem ajtaján kívül hagyni. Mert az bejön. A gyerekkel együtt.”

L. Ritók Nóra a 168 Órának is megismételte: az oktatási rendszer magára hagyta a kistelepüléseken élő tanárokat a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel, így nem csoda, hogy a pedagógusok közül sokan kiégtek, belefáradtak a kilátástalannak tűnő küzdelembe. Nem segíti a vidéken élő tanárok helyzetét az sem, hogy maga a szakma is többre tartja a tehetséggondozást, mint a felzárkóztatást, holott szerinte hasonlóan kellene megítélni mindkét szakmai tevékenység presztízsét.

– Nem csoda, hogy a legtöbb falusi tanár beletörődött abba, hogy egy távoli központban előírják számára, mit is kell csinálnia. A gyors változások, a döntési jogok minimalizálódása, a függőség érzésének hangsúlyozása, a sikerkommunikációnak való megfelelés kilátástalansága általánossá tette ezt a hozzáállást a pedagógusokban – teszi hozzá L. Ritók Nóra.
Számos tanárral beszéltünk a Berettyóújfalu környéki falvakban, de döntő többségük nem adta a nevét a mondandójához, arra hivatkozva, hogy bajuk lehet belőle.

Gurbai Jánosné a körösszakáli iskolában tanít. Ő azért bátrabb a kollégáinál, mert ezt az intézményt nem a Klik, hanem a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata tartja fenn. Tőle tudjuk, hogy alig száz gyerek jár a körösszakáli iskolába, 80 százalékuk halmozottan hátrányos helyzetű, döntő többségük cigány származású. A szülők 90 százaléka közmunkás, egyformán szegények a roma és a nem roma családok is. A többség nem is hallott arról, hogy március 15-én demonstrációt tartottak a tanárok a fővárosban.

– Akadt olyan szülő, aki megkérdezte tőlem, voltunk-e tüntetni Pesten, de azt már ő sem tudta, hogy pontosan miért is harcolnak a tanárok. Itt, a világ végén ez nem téma. A követelések egy részét meg sem értik az emberek, de amit fölfognak belőle, az sem jelent számukra valódi problémát. Errefelé a szülők egyáltalán nem érzik, hogy a gyerekük túlterhelt lenne, annyi egyéb gondjuk van, hogy legszívesebben még hétvégén is iskolába küldenék őket. A szabad tankönyvválasztás is értelmezhetetlen fogalom számukra, csak az a fontos, hogy mennyibe kerül a tankönyvcsomag. A mi iskolánkban ráadásul csupán három családnak kell fizetnie a könyvekért, mindenki más ingyen kapja. Márpedig errefelé ez a lényeg – mondja Gurbai Jánosné.

Hasonlóan látja a helyzetet Szarka Istvánné is. Szerinte a furtai szülők többsége is szívesebben venné, ha nem délután négyig, hanem este hatig lennének bent az iskolában a diákok. „Így is sokan inkább megvárják, amíg fél ötkor véget ér a tévében a kedvenc sorozatuk, és csak azután jönnek a gyerekükért” – teszi hozzá.

Mások is úgy látják, a pedagóguskövetelések többségével a szülők nem értenek egyet. Egy berettyóújfalui tanár a tankötelezettség korhatárának megváltoztatásával kapcsolatban például arra hívja fel a figyelmet: a legszegényebb családokban egyáltalán nem bánják, hogy az Orbán-rezsim 18-ról 16 évre szorította le az iskolakötelezettséget.

– Alig várják, hogy a gyerek betöltse a 16-ot, már ki is íratják a szülei a suliból, muszáj ugyanis mihamarabb pénzt keresnie – mondja a tanár.

Gurbai Jánosné hozzáteszi: sok esetben a szegényebb szülők megpróbálják ugyan „kitaníttatni” a gyermeküket, de a pénzhiány miatt végül elbuknak.

– Körösszakálon minden gyerek elvégzi az általános iskolát, ami a szegény családoknak lényegében ingyenes, de a középiskolák már a nagyobb városokban vannak, és az az itteni pénztárcákhoz mérten sokba kerül – mondja Gurbai Jánosné. – Még ha kedvezményes árat is, de fizetni kell az utazásért, a tankönyvekért, az étkezésért, a kollégiumért. Sokan nem bírják pénzzel. Óriási a lemorzsolódás, rengeteg tehetséges gyerek elvész. Ráadásul az sem motiválja a fiatalokat, hogy a faluban a közmunkások között számos szakmunkás is akad, aki hiába tanult ki egy szakmát, mégsem jut neki máshol munkahely. Hát ezért tanuljak, tanárnő? – kérdezik tőlem az iskolát abbahagyó fiatalok, én meg bajban vagyok, hogy mivel győzzem meg őket.
L. Ritók Nóra ugyanakkor megérti azokat a szegény családokat is, ahol a szülők szinte semmit nem foglalkoznak sem a tanárokkal, sem a gyerekeik iskolai teljesítményével.

– Generációkon átívelő tapasztalat számukra, hogy az oktatási rendszer nem képes kiemelkedési lehetőséget adni a szegény sorsú gyereknek. Ezeknek a szülőknek nincs önálló véleményük sem az oktatási rendszerről, sem az iskolában végzett munkáról, igaz, ha netán mégis lenne érdemi véleményük, nem valószínű, hogy bárki is igényt tartana rá. A tanult többséghez való viszonyulás vidéken régi berögzülés mindkét oldalon, és nem nagyon változik – fogalmaz L. Ritók Nóra.

Krucsó Antal, Furta független polgármestere szerint a pedagógusmegmozdulásokon elhangzott követelések egy részével mindenképpen egyet lehet érteni. A Kliket például feltétlenül át kell alakítani.

– A legutóbbi testületi ülésünkön szóba került, mit tennénk, ha az állam lehetővé tenné, hogy visszavegyük az általános iskola működtetését. Egyhangúlag úgy döntöttünk: ha a szakmai munka ellenőrzése és a tanárok bérezése állami feladat marad, akkor az iskolaépületek fenntartását, karbantartását, takarítását szívesen visszavennénk. Persze csak akkor, ha az államtól kapunk rá forrást. A jelenlegi rendszer túlságosan bürokratikus, emiatt rendkívül lassan reagál a problémákra. Tavaly januárban például elromlott az iskolában a gázkazán. Az igazgató az önkormányzat segítségét kérte, mert tudta, hogy a Kliken keresztül hetekig elhúzódhat a kazáncsere. Rendkívüli ülést tartottunk, és megszavaztuk, hogy a falu pénzéből veszünk egy új gázkazánt 300 ezer forintért. A beszerelés költségét egyébként utólag elszámoltattuk a Klikkel, de az a lényeg, hogy ha nem segítettünk volna, akkor nem sikerül egy hét alatt lezavarni a cserét – mondja a polgármester.

Krucsó Antal – aki 14 éve vezeti Furtát, előtte viszont hat évig iskolaigazgató volt a faluban – a tanárkövetelések egy részét kritikával szemléli. Mint mondja, pedagógusként kifejezetten konzervatívnak tartja magát, a hatékony munkához szerinte mindenekelőtt rendre és fegyelemre van szükség.

– Elhiszem, hogy a tanárok nagyobb szakmai önállóságot akarnak maguknak, de a nagy oktatási liberalizmus korábban csaknem anarchiát okozott az iskolákban. Én matematikát-fizikát tanítottam a régi rendszerben is, központi oktatásirányítás alatt és kijelölt tankönyvekből, mégsem panaszkodtam. Abban a helyzetben is fel tudtunk nevelni számos generációt – bizonygatja a polgármester.

Bár a Berettyóújfalu környéki településekről L. Ritók Nórán és közvetlen kollégáin kívül talán senki nem vett részt a március 15-i budapesti tüntetésen, a pedagógusmozgalom által megfogalmazott követeléseket illetően a környékbeli tanárok egységesek, az összes pont megvalósítását támogatják. Ám a Pukli István kezdeményezte, a Tanítanék Mozgalom által március 30-ra meghirdetett egyórás sztrájkról a legtöbb tantestületben még vita van. Az egyik nagyobb település magyartanára elmondta, az ő iskolájukban már korábban felmérték a szakszervezetek által szervezendő országos sztrájk támogatottságát: kiderült, ha úgy adódna, az iskolában tanítók 90 százaléka vállalná a munkabeszüntetést. Pukli bejelentését viszont nem tudják hova tenni, számukra a szakszervezeti kezdeményezés a mérvadó, az egyórás sztrájk ehhez képest csak bezavar a képbe.

Szarka Istvánnétól megtudtuk, a furtai iskolában sem döntöttek még arról, részt vesznek-e az egyórás sztrájkban.

– Csak akkor tartjuk meg, ha a kollégák száz százaléka támogatja. Viszont ha csatlakozunk a felhíváshoz, azt csakis magunkért tesszük, mert a faluban ennek úgysem lesz semmi hatása. Ha kiállunk az iskola kapujába tüntetni, a falubeliek azt fogják hinni, a szokottnál több tanár tart egyszerre cigarettaszünetet. Szolidaritásra nem számíthatunk – mondja az iskolaigazgató.