Téli depresszió: hasznos és veszélyes is lehet a Facebook
Ettől a sötét, esős időtől tiszta depressziós leszek – panaszolja egy nő egy másiknak a villamoson. És valóban, sokan nehezen viselik a nyári szikrázó napsütéses napok után a borongós időjárást.
De annak ellenére hogy a depressziós szót használjuk az enervált rosszkedvre, utóbbi ideiglenes állapot is lehet, és nem jelenti feltétlenül a klinikai értelemben vett depressziót. – A pillanatnyi rosszkedvre vagy egy fárasztó, nem túl jól sikerült napra sokszor használjuk a depressziós jelzőt saját magunkra. Nem véletlen, hiszen klinikai értelemben is a tünetek között leggyakoribb a krónikus fáradtság, azaz a ki se tudok vagy akarok kelni az ágyból érzés, a tehetetlenség és a már előbb is említett nyomott hangulat – tisztázza a kifejezést Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó.
Mindenkinek mennyire jó, csak nekem rossz az életemA fenti tünetek mellett ugyanígy megjelenhetnek a negatív gondolatok, a motiválatlanság, a csökkent önértékelés vagy a pesszimista jövőkép is. Villányi szerint azonban fontos diagnosztikai kritérium a depresszív szakaszok súlyossága, hossza és gyakorisága is.
– Ha felgyűlnek életünkben a feszültségek, a megoldatlan helyzetek, és főként ha a már említett tehetetlenség érzésével együtt járnak, akkor az hamar komoly problémákat okozhat – mondja a szakember.
A depressziónak van egy szezonalitása, ennek egyik típusa a téli, amelyben a hidegebb, borongósabb időjárás mellett az év végi fáradtság, kimerültség is közrejátszik, de Villányi szerint ennél jóval komplexebb jelenség. – A tünetek alapján beszélhetünk enyhe, közepes vagy súlyos depresszióról. Egy másik fajtája a bipoláris zavar, amely egy kétpólusú hangulati betegséget jelent. Itt a felhangolt (mániás) szakaszok és a lehangolt (depresszív) periódusok váltják egymást.
A legenyhébb formája a disztímia, amely egy hosszú lefolyású, de enyhe tüneteket produkáló állapot. A legnagyobb veszélye, hogy szinte bele is olvadhat a személy mindennapjaiba, és annak a tudata, hogy itt valami nincs rendben, gyakran ki sem alakul.
Igaz ugyan, hogy főként a telet asszociáljuk a depresszióval, de kevesen tudják, hogy a nyárnak is lehet hasonló hatása. Ott pont a sok szabadtéri program, a nyaralások, a sok vidám ember tarthat elénk olyan tükröt, ami azzal szembesít, ami nekünk hiányzik vagy amit épp nem tudunk vagy nincs lehetőségünk megélni. A szakember azt mondja, a diagnosztikában gyakran előkerül a család története is, és fontos rizikófaktort jelentenek a krízishelyzetek. A veszteséggel, az életmód átalakulásával gyakran együtt járnak a depressziós tünetek, és fennmaradásuk esetén ajánlott segítséget keresni.
De miben segíthet egy terapeuta? Elmondása szerint abban, hogy feltárja a mögöttes okokat és megoldási lehetőségeket, megküzdési és védelmi stratégiát alakít ki a pácienssel. Villányi Gergő azt mondja, jó terapeuta ezt egyénre szabja, hiszen a körülmények és személyiségek mind egyedi megoldást kívánnak. A kezdeti szakaszban már az is nagy előrelépés, ha valaki ventillálhat valakinek, azaz kiadhatja magából a gondokat, de ez persze csak a kezdeti szakaszra igaz, utána már összetettebb eszközökre van szükség.
Az online világ és a depresszió
Amikor valaki azt hiszi, az élete pocsék, nála szerencsétlenebb a világon nincs, akkor a közösségi oldalak böngészése kétélű fegyver lehet. Egyrészt kikapcsolhatja, társaságot nyújthat neki, másrészt viszont még mélyebbre taszíthatja depressziójában
– A dolog árnyoldala az összehasonlításban és az online illúziókban rejlik. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a közösségi oldalakon csupa boldog, elégedett, sikeres ember van. Vagyis mindenki ilyen, csak éppen mi nem – mondja Villányi. Persze azt már mindenki sejti, hogy ez egy hamis valóság, hiszen ezeken az oldalakon az életünk csúcspontjait, legjobb pillanatait osztjuk meg leginkább, és aki e szerint néz rá a saját – sokkal szürkébb – életére, az csalódott lesz.
A szezonális depresszió ismert jelenségA szakember szerint tudatosítani kell, hogy az online énképek eltúlzottak, és az életünk egy vonzó szeletét mutatják csak be az esetek zömében. Másfelől számos olyan eset van, ahol az online társaság, egy önszerveződő csoport vagy segítői közösség nagyon is sokat tudott segíteni. – Nemcsak ötleteket, tippeket adtak egymásnak az emberek, de a közösség megtartó ereje és a „nem vagyok egyedül” érzése is sokat számított. Hasonlóképp segítség lehet, ha valaki ír a mindennapi küzdelmeiről, gondolatairól, és ehhez beszélgetőtársakat, sorstársakat is talál. Azonban fontos azt is hozzátenni, hogy az online világ csupán a valóságunk egyik része, az offline, fizikai világban is meg kell találnunk a helyünket, és egyensúlyra kell törekednünk a kettő között; ebben is segíthet a szakember.
Zaklatás és a közösségi oldalak kapcsolata
Most, amikor egyre több zaklatási történet kerül felszínre a #metoo-kampány nyomán, fontos megemlíteni a közösségi oldalak szerepét ebben a jelenségben. Felgyorsult az információközlés, könnyebb láthatatlannak maradni, és hátulról, következmények nélkül, arctalanul támadni. – Az online zaklatásba tartozik a kirekesztés, a fenyegetés, az online személyazonosság ellopása és a titkok, érzékeny, intim információk továbbadása is – mondja Villányi, akinek a közösségi média és a psziché vizsgálata a szakterülete. – Mindez káros hatással van az önértékelésre, a biztonságérzetre, az áldozat pedig gyakran segítők, szövetségesek nélkül kénytelen szembenézni a bántalmazással.
– A helyzet és a probléma elbagatellizálása, látszatproblémának való beállítása vagy a „csak vicc volt” és „nem érted te a poént”-szerű mondatok hangoztatása csak tovább rontja a helyzetet. A közösségétől megfosztott, magára hagyott, sértésekkel és cikizésekkel körbevett ember – érthető okokból – nagyon gyorsan a depresszió tüneteit kezdi mutatni.
Vagy még annál súlyosabb következménye is lehet egy ilyen viccnek vagy bosszúnak. A 16 éves kanadai Amanda Todd esete volt talán az első, ami széles körben felhívta a figyelmet az online zaklatások veszélyeire. A fiatal lányt egy férfi vette rá, hogy mutassa meg neki a melleit. A képet később pedig elküldte a lány osztálytársainak, majd iskolaváltások után is utolérte, és akkor is továbbította a lány környezetének. Amanda videót készített, amit feltett a YouTube-ra. Ebben elmeséli történetét. A feltöltés után nem sokkal öngyilkos lett.
