Töltött tartalom

Bontani akarnak, aztán építeni, közben jó sok gépet használni, rengeteg munkaórát elszámolni, még több túlszámlát kifizetni, végül egy jó drágán megrendezett eseménysorozat keretében átadni a hegyet a népnek. A legnagyobb pénzeket ugyanis azok a vállalkozók tudják kiszakítani az uniós és a hazai támogatásokból, amelyek építési vagy infrastrukturális beruházások kivitelezésére kapnak állami megbízást. Emlékezzünk csak Simicska Lajos megboldogult Közgépére vagy csodáljuk a helyébe lépett Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe tartozó építőipari vállalkozások dinamikus növekedését.

Amit eddig a

Gellért-hegyügyéről tudunk, hogy azt az épített és természeti környezet értékeinek megőrzése, a világörökségi cím, a műemléki védelem és a szellemi, szakrális tartalom figyelembe vétele mellett szeretnék felrázni, illetve kiemelt törekvés a Citadella épületének hasznosítása. S mindez a hivatalos magyarázat szerint miért? Azért, mert a Miniszterelnökség egyik szervezete szerint a Gellért-hegy, amellett hogy rendezetlen, Budapest lakói számára nem vonzó.

Engem mondjuk nem kérdeztek meg, de a környezetemben sem találtam olyat, akit igen. Ráadásul ha időben szólnak, hogy nem vonzó a Gellért-hegy, akkor nem engedem meg a fiamnak és a nagymamájának, hogy a nyári szünet kezdetén a tikkasztó melegben felmenjenek, gyönyörködjenek ott a látványban és még fotókat is készítsenek nekünk.

Értem persze, kellenek az új projektek. Az utakon, a csatornákon, a szállodákon, az uszodákon, a focipályákon, a gyógyfürdőkön, a stadionokon nagyjából túl vagyunk. Miért ne lehetne szépen sorban átépíteni, „új tartalommal megtölteni” a világörökség magyarországi helyszíneit? Az ötlet zseniális! A Várkert Bazárt 6,7 milliárd forintnyi közösségi forrásból töltötték meg új tartalommal, a budai Várnegyedé pedig 10-15 milliárd forintról indul, s hogy mennyi lesz a vége, ma még senki sem tudja. Az is sokba kerül, hogy – a pályázat indoklása szerint –, bár a külföldiek szeretik, a finnyás budapestiek miatt azonban újra kell gondolni a Gellért-hegyet. Nem tudom, mi a finnyások véleménye a Duna-partokról és az Andrássy útról, de a kormányzat biztosan újra tudná gondoltatni azokat is.

A Transparency International Magyarország szerint az a fejlesztési cél, amelynek társadalmi hasznossága jóval kisebb, mint a meg nem valósultaké – vagyis amikor sokkal hasznosabb célokra is el lehetne költeni a pénzt – végső soron csökkenti a társadalmi jólétet. Veszteséget jelent a korrupció, amely átlengi az uniós és a hazai támogatásokból megvalósuló fejlesztéseket. Az indokolatlan projektek, az irányított, egy bizonyos cégre kiírt közbeszerzések, az átlagosan 40, de alkalmanként több száz százalékkal túlszámlázott munkák mind-mind az értelmes, a magyar társadalom és a magyar gazdaság számára hasznos beruházásoktól vonják el a forrásokat.

Hagyjuk békén a Gellért-hegyet, s azt a pénzt költsék inkább az egészségügyre, az oktatásra vagy a szegény gyerekekre.

Orbán oligarchái úgysem maradnak éhesen.