Tamás Ervin: A puha földet érés embere
A minap még egyszerűbb volt. Például amikor Andrew G. Vajna egyszeriben Vajna András lett, tudta az ember, hogy a kormányzati bölcső akár visszamagyarosításra is késztethet egy világot járt filmproducert. Most, hogy ez a bölcső talán szűkebb lett, netán ki is veti magából hősünket, nő a homály, a zavar, a tanácstalanság. Vajna úr „színpadi mozgását” sem követi annyi kamera, mint régen, interjúi is megritkultak, talán csak Timi asszony fotói maradtak felhőtlenek, lazák és hivalkodók. Mindenesetre a körön kívüli bennfentesek előszeretettel állítják, hogy a mester kipörög a jóból, mindenestől elveszti kivételezett helyzetét, a kérdés csak az, hogy milyen ütemben kell majd megválnia extrahaszonnal járó magyarországi érdekeltségeitől.
Nem egészen így látom. Amit többé-kevésbé tudunk: az üzletember néhány éve befektetéseivel belépett a médiatérbe, alighanem kormányzati ösztönzésre. A Mészáros–Széles–Vajna–Habony–Pecina-kör egy jókora portfólió gazdája lett, közülük azonban csak Széles Gábor szánt erre huzamos ideig saját pénzt. Vajnát azonban ebben a szférában ugyanúgy nevezhetjük engedelmes strómannak, mint Mészáros Lőrincet vagy az osztrák Pecinát. Természetesen ki-ki más-más önállósággal bír, mint ahogy az is világos, hogy közülük – és ezt sok minden más is igazolja – a felcsúti ember a kormányfő leghűbb fegyverhordozója, bizalmasa.
Azt persze nem tudni, hogy a szerteágazó, folyamatosan és egyáltalán nem tervszerűen hízó, gyakran már egymás hatásfokát is rontó kommunikációs arzenált kik és hogyan képzelték el „nagy egésznek”, a telhetetlen vágy azonban ismerős: birtokba kellett venni a nyilvánosság mind nagyobb szeletét. Nyilvánvaló, hogy ennek eléréséért komoly közpénzek indultak útnak horribilis állami hirdetések formájában, a summának pedig egyszerre kellett volna jóllakatnia a közbeiktatott piaci szereplőket, a visszaosztás kedvezményezettjeit, állnia a rezsit, visszafizetni a gigahiteleket. Az akvizíciókra fordított összegek máig átláthatatlanok, az viszont tény, hogy a pénzemberek az állam jóindulatától és nem a piactól várták befektetéseik megtérülését, ami nem független a másutt horgonyzó orgánumok anyagi ellehetetlenülésétől.
A centralizálást preferáló hatalom eleinte óvatosabban mozgott a megszerzett médiumok terepén, a tulajdonosnak kijelölt szereplők egymást túllicitálva versengtek a hatalom kegyeiért, a blőd és hamis hírek, a sokszor szennyes provokációk azonban nem voltak elég közönségvonzók, a legdrágább tömegtájékoztatási eszközök, a televíziók nem hozták az elvárt nézőszámot. Hírlik, ez szakította el a cérnát. Aki számolt, annak igaza volt, politikai értelemben fölöslegesen ömlött ki bődületesen sok pénz, bizonyos zsebekben túl nagy haszon gyűlt. Ebben a műfajban a TV2 vitte a prímet, számolatlanul vett meg mindent, hogy megszorongassa a konkurenciát, különösen az RTL-t. Vetett, de nem aratott. Nyáron eldöntetett, hogy nincs tovább, jöhet a kormányzati csodabalzsam: a központosítás. Hogy ezt miként lehet majd a Médiatanáccsal vagy a versenyhivatallal elfogadtatni, hány átlátszó trükk szükségeltetik a trösztösítéshez, kik és hogyan fizetik ki az újabb tranzakciók, átírások, tartozások borsos árát, ne legyenek illúzióink, meg lesz oldva. A médiumokat összefogó új nonprofit gazdasági társaság és az alapítvány nyeresége majd a vagyont gyarapítja, nem lesz szétosztható. Ettől persze rigorózusabbá válhat a költés, nagyobb lehet az éberség, a helyosztók belső villongásokat okozhatnak, maga a produkció viszont ettől még nem lesz fényesebb.
De térjünk vissza Vajnához. Ő nem Simicska. Eltartja magától a politikát, áltatja is magát azzal, hogy ő, bár abban a közegben forog, kirí a csúcsragadozók közül. Az üzleten túl csak a szórakoztatás felelőse. A tévéjében, a rádiójában, a kaszinóiban, a filmes szakmában, ahogyan az életében is. Nincsenek cenzori hajlamai, az agitáció és propaganda ilyetén válfaja nem az ő reszortja, hiba tőle számon kérni, aki pedig arra következtet, hogy ő ezen a terepen bárkivel koccan, és emiatt lesz teljes a trónfosztása, téved. Kegyvesztettsége korlátozott, a kaszinóüzem tejel, ám az rejtély, hogy milyen terveket sző így, szinte „médiapőrén” az Est Médiában való minapi tulajdonszerzéssel. Ez azonban már kizárólag az ő biznisze lesz.
Föltűnő, hogy a föllángoló kultúrharc egyelőre őt gondosan kikerüli, pedig most akár támadható is volna. Bukása akkor volna teljes, ha filmes sarzsijának is bealkonyulna. Hogy ráadásul érdemtelen is, az mostanság nem sokat nyom a latban. Vajnát azonban nincs miért kizárni a klubból, hiszen színes egyéniség, igazi társasági ember, hasznot hozók speciális kapcsolatai, tud élni, ismeri a szívességek természetrajzát, és nem volt nyeretlen kétéves akkor sem, amikor először tette be lábát az országba. Olyan, aki megérzi és kihasználja a lehetőséget, ugyanakkor józanul méri föl határait, nem borít feleslegesen, veszteségeit is képes kezelni. A puha földet érés embere.
Vajna tehát András marad. Bent, de kijjebb.
