Egy lépést sem kell tennie, ha a 168 Óra legújabb számát kézbe szeretné venni! Banki átutalással, sőt, már bankkártyával azonnal előfizetheti, és máris postázzuk Önnek!

Somfai Péter: Érettségi előtt a Városháza

2020. május 18. 06:05 - szerző: Somfai Péter

Verhetetlenek vagyunk árokásásban. Nem ismerek a környéken még egy olyan országot, ahol a mienkhez hasonló módszerességgel keresnének újabb és újabb forrást valamilyen társadalmi konfliktus kreálására. Amióta a jelenlegi miniszterelnök vette kezébe a sorsunkat, azóta sikerült soha nem látott tökélyre fejlesztenie a társadalmi feszültségeket. Korábban Medgyessy Péter a maga naiv módján még tett néhány halvány kísérletet a társadalmi ellentétek elsimítására, de aztán belátta, hogy meddő próbálkozás. Az árkok maradtak, sőt, mélyültek, szaporodtak: ellenzékiek, migránsok, Soros, Brüsszel diplomatái, börtönlakók, cigányok… Felsorolni is hosszú.

A főváros vezetői is egy árok másik oldalára kerültek, amiért a tavaly őszi választásokon a budapestiek többsége nem a fideszes jelöltek neve mellé húzta be az ikszet. A kormány emberei szinte mindennap találnak okot, alkalmat, hogy beleverjék valamibe az orrukat, mondván, majd megtanítják, ki az úr ebben az országban.

Most mégis attól tartok, a Városháza is beszállt a társadalmi konfliktusok teremtésébe azzal az elképzeléssel, amelyet a megerősödött kerékpároslobbi nyomására jelentettek be: a jövő évtől átalakítják a budapesti forgalmat.

Általános sebességcsökkentésben gondolkoznak, és bizonyos belső kerületeket talán le is zárnának az autóforgalom elől. A járvány miatt bezárkózott városban ideig-óráig el lehetett mélázni azon, milyen jó lenne, ha nyaranta, a napos hétvégeken a lezárt alsó rakpartok a gyalogosoké lennének, a város mintegy kétmillió lakója minden bizonnyal egy emberként sereglene ki a Duna partjára lófrálni, ahol se egy pad, se egy árnyat adó fa sincsen. Könnyen álmodozhat valaki a biciklije nyergében, hogy attól kezdve majd koppenhágai körülmények között tekerhet, de ha „felébred”, alighanem észreveszi majd, hogy még mindig nem dózerolták el a budai hegyeket.

Fotó: Pixabay

Mielőtt most – divatos szóhasználattal élve – újrakeverik a budapesti közlekedés lapjait, s egy ilyen emberkísérletbe fognak, jó lenne, ha tényleg konzultálnának mindazokkal, akiket egy ilyen változás valamilyen szinten érint. A szakemberekkel, akik tisztában vannak a személyautók műszaki paramétereivel, a rendőrtisztekkel, akiknek a szakterülete a közlekedés biztonságának javítása, és persze az autósokkal, az idősebbekkel, a pesti és a budai oldalon lakókkal, az agglomerációból bejárókkal, a fuvarozókkal, akiknek éjjel-nappal el kell látniuk enni-innivalóval ennek a kétmilliós metropolisznak a lakóit. A fővárosi javaslat előterjesztői persze azonnal megígérték, hogy majd csak széles körű konzultáció után születik meg a végleges döntés, ám a világnak ezen a táján sajátos tapasztalataink vannak arról, hogy az illetékes döntéshozók miként szoktak bizonyos fontos lépések előtt a néppel konzultálni.

A rebellis városlakók akaratából megválasztott ellenzéki önkormányzati vezetők most – legyünk stílszerűek – letehetik az érettségi vizsgát: képesek-e az ügyeinket demokratikus módon kezelni? Be tudják-e, be akarják-e váltani azokat az ígéreteket, amelyekkel lassan egy éve elnyerték a bizalmunkat?

Emlékszünk, valóban mondták, hogy élhetőbb, zöldebb környezetet teremtenek, meg azt is, hogy amíg az ő kezükben van a marsallbot, nem tesznek semmi olyat, amit nem támogatnak a választóik.

Ki ne emlékezne még a városligeti építkezések körüli csetepaté megannyi konfliktusára, a ligetvédők bátor fellépésére, az akkor még kerületi polgármesterként regnáló Karácsony Gergely mindig nyugodt, de a kormányzati túlkapásokat keményen bíráló szavaira? Maga is tudta, hogy szélmalomharcot kell vívnia egy sokkal erősebb ellenféllel, de megtette.

A főpolgármester napjainkban a szó szoros értelmében egy ostromlott vár kapitánya, aki soha nem tudhatja előre, másnapra hol és mivel aknázzák alá a kormány janicsárjai a „város falait”. Sokan szavaztunk rá, mert bíztunk benne, hogy a négy jelölt közül ő lehet az, aki képes szakítani a korábbi városvezetés hibáival, és a tíz éve uralkodó kormányzat módszereivel. Reméltük, nyugodt, higgadt hangjával legalább a fővárosban békességet teremt.

Most megint helyzet van. A Városházán teremtették, ott kell mérlegelni, alkalmas időpont-e a vírus teremtette válság a főváros közlekedési rendjének újragondolására. Szabad-e kiásni még egy csatabárdot, szembeállítani az autósokat, a bicikliseket és a gyalogosakat egymással, a pestieket a budaiakkal, az időseket a fiatalokkal? Kell-e még ebben az országban újabb ellenségeskedést kreálni?