Multikulti
Mintha pirulni kéne, hogy nem egy szakadt CBA-szatyorból nézzük a világot. Mintha még nekünk kéne elnézést kérnünk, hogy a világ színes és sokfélék vagyunk.
Hát nem. Nem fogok Orbán Viktor nyelvén beszélni. Nem fogom bizonygatni a szódásüveg-szemüveget öltött kormányfőnek, hogy a sezlonra telepedve is lehet internetezni, a politúros tévén is bejön a BBC, és hogy az érintőképernyős mobil is jó, nem csak a tekerős telefon. Sőt ma olyan miniszterelnöke van az országnak, aki büszke arra, hogy nem telefonál, hanem „odabattyog” ahhoz, akinek mondandója van.
Nem vagyok hajlandó vele battyogni, és egy maradiságból, tájékozatlanságból, idegengyűlöletből erényt kovácsolni igyekvő politikus világában elhelyezni magam. Nem érvelek azoknak, akik heteken át védték az internetadó ötletét. Ne internetezzenek a nyikhajok, hanem menjenek sétálni a zöldbe? A huligánokat pedig zavarják el borbélyhoz!
Nem érvelek neki azzal, hogy a multikulti ott kezdődik, hogy anyám kun, apám bunyevác, és mégis mindhárman pont olyan jó magyarok vagyunk, mint a Békemenet legelső sora. Sőt... Nekem sose volt szlovák rendszámú terepjáróm, soha nem írtam a rendszerváltás előtti diktatúra lapjában a Pártélet rovatba, nem celebráltam a kommunistáknak Moszkvában április 4-i ünnepséget, és nem nyaltam körbe Putyint. És dafke nem mondom fel a migráns történelmi személyeket – azokat sem, akik hozzánk menekültek, és általuk is szebb, jobb lett Magyarország, meg azokat sem, akik tőlünk mentek el, és a multikulti Nyugat befogadta őket.
Én a magam, külön bejáratú multikulturalizmusához ragaszkodom. Eszem ágban sincs meggyőzni Orbánt és rajongóit. A multikulti ugyanis pont ott kezdődik, hogy egyszerre, egymás mellett élnek az orbánista avíttak meg a „színes” Simándi Szelim, a meleg Léderer Andris, a libanoni Daher Pierre és az indiai Joshi Bharat. Roma is nyerhet X-Faktort! Nem fogok továbbá Zrínyi Miklóssal érvelni, ehelyett annak örülök, amikor Navracsics Tibor horvátul szólal meg, és hogy már az is uniós nyelv. Örülök a rozéfröccstől vidám angol, német, holland kurjongatásnak a bulinegyedben. Nem Szent István, hanem az A38 az érvem! Szeretem, hogy ugyanúgy foglalok online fapados jegyet és filléres hostelt Madridba, ahogy a belga fiatal szerez magának magyar szállást. Helyes, hogy találkozunk egymással és együtt tudunk élni; helyes az a színes forgatag, ami vért és tudást cserél a világ népei között.
A battyogó kormányfő pedig hiába küzd a multikulti ellen. Hiába hazudják, hogy a jólét hiánya a „túlzott szabadsággal” magyarázható – szegénységünket és kudarcainkat nem a túl sok, hanem a túl kevés szabadság okozza, beszéljünk akár oktatásról, gazdaságról vagy egészségügyről. Magyarország ma a multikulti csimborasszójából, az EU támogatásaiból él! Hiába hazudják, hogy (már megint) hanyatlik a multikulti Nyugat, mégis mindenki bal kéz felé távozik, nem a battyogó által méltatott keleti autokráciákban keresi a boldogulást. Hiába akarják egyformára dobozolni a diákokat, ha azok az interneten át a nagyvilágot lesik.
Sokat lehet ártani ennek az országnak, ha Orbán Viktor egy vödör szürke festékkel körbebattyog, igen. Tapasztaljuk. De bezárni már nem tudnak minket. Orbán pont abba fog belebukni, ha túl sokat csörgeti a kulcscsomóját.
