Megbeszélhetnék
Két állítás ma bizton tehető a Magyar Szocialista Pártról: nélküle egyelőre nem képzelhető el kormányváltás, de mai állapotában az sem, hogy ezt a feladatot egyedül képes megoldani.
2012 nyarán még volt rá esély, hogy a Fideszt akkor hibahatáron belül megközelítő szocialisták 2014-re akár egyedül is elég erősek lesznek az Orbán-kormány megbuktatásához. Volt egy, többé-kevésbé egy irányba húzó, ezért (is) erős szocialista párt, volt ellenajánlat a Fidesszel szemben; még az ellenzéket szétziláló összefogósdi-hiszti és az így lélegzethez jutó Fideszt megemelő rezsicsökkentési kampány előtt voltunk.
Ma rosszabb az ellenzék helyzete.
A Fidesznek ebben a ciklusban a január óta dübörgő menekültellenes kampány a „rezsicsökkentése”, a baloldal vezető pártja pedig minden, csak nem egységes. Horn Gyula óta a hatodik elnököt fogyasztják: Kovács László, Hiller István, Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila, illetve jelenleg Tóbiás József. Mind aktív szereplői a mai politikának, és egyre határozottabban artikulált a véleménykülönbségük. Ezek kifejtésére, pláne ütköztetésére azonban csak ad hoc felületek vannak. Ki a Magyar Időknek, ki a Heti Válasznak mondja el a kritikát, más a Facebookon, publicisztikában, lakossági fórumon, megint más kongresszusi beszédben üzen, hogy aztán legfeljebb zárt ajtók mögött vitázzanak. Gyurcsány Ferenc közös pártot szeretne, Kovács László attól tart, hogy 2018-ban egyébként sem lesz a parlamentben MSZP nevű párt.
Mindeközben Amerikában zajlik az előválasztási kampány, aminek az a funkciója, hogy világos legyen, adott táboron/párton belül ki mit képvisel, és melyik személy, illetve koncepció bírja a közösség támogatását. Volt kollégáim eltökélten igyekeznek meggyőzni az ellenzéket az előválasztás magyarországi bevezetéséről, de érezhető a pártok húzódozása.
Akkor mi legyen? A ciklus feléhez közeledve az ellenzéki szereplőknek, különösen az MSZP-re befolyással bíróknak sok dolgot meg kéne beszélniük. Az elmúlt választás tapasztalata az, hogy ez ne zárt ajtók mögött, ne az utolsó pillanatban történjen. Ahogy az amerikai előválasztás legtöbbek által követett és legnagyobb hatású elemei a nyilvános jelölti viták, úgy itt is ez lehet a logikus és megvalósítható lépés. Még az évértékelő beszédek és a szocialista párt tisztújítása előtt, élő adásban kéne ennek a hat embernek megvitatnia, mit gondolnak a baloldali politizálás jövőjéről. Meggyőződésem, hogy ezzel mindenki nyerne. Aki elvállalja, azt soha többet nem lehet azzal vádolni, hogy csak a másik háta mögött, csak „szólóban” hajlandó megnyilvánulni. Vége lenne a sajtón keresztüli kínos üzengetésnek. Mozgásba jönne az ellenzéki politika elakadt gépezete, a kormányváltáshoz nélkülözhetetlen bizonytalan szavazók láthatnák, milyen alternatíva készül 2018-ra. Egyértelmű válaszok születnének ambíciók, stratégiák, programok kérdésében. Biztos vagyok abban is, hogy például az ATV szívesen hagyna helyet a januári naptárban egy ilyen vitának, és kiemelt érdeklődés kísérné az eseményt.
Egy vita, hat szereplő, világos válaszok. Érdemes lenne ezzel a lehetőséggel megtisztelni a szavazókat.
