Jó üzlet a repülés

Azért megkérdeztem, hogy a Malaysia Airlinesszal megyünk-e. Irónia nélkül, aggodalom nélkül, puszta kíváncsiságból. Sencsenből készültünk Kuala Lumpurba repülni, a jegyvásárlás idején már túl az MH370-es járat gépének misztikus eltűnésén, s még mi mindennek előtte. Magabiztos nem volt a válasz, szintén irónia és aggodalom nélkül. Hogy repültünk volna-e a homályos és tragikus eseménnyel terhelt légitársasággal, ha úgy alakul, azt nem tudom. De valószínű.

Mire az utazás napja eljött, Kelet-Ukrajna fölött már lelőtték a cég egy másik járatának, az MH17-esnek a gépét. Minket az egész nem érintett, a mi választott légitársaságunk addigra már az egyébként szintén malajziai illetőségű Air Asia volt. Le is pergettünk velük négy felszállást, mert volt még egy belföldi kirándulás is, s minden tökéletes volt.

Még emlékszem az Air Asia indulására, pontosabban újraindulására a 2000-es évek első felében. Pekingben dolgoztam, s a hozzám eljuttatott reklámprospektus azt ígérte, hogy a Távol-Kelet és főképp Hátsó-India történelmi városai között utazhatok velük olcsón. Körutazásokat is tehetek, szállás is lesz satöbbi. Végül sajnos nem utaztam velük egyszer sem, de lehetőséget adtak a fantáziálásra: mi lenne, ha az agyagkatonákról híres Hszianból lerepülnénk a különféle elmúlt királyságok fővárosaként szolgáló thaiföldi Csiangmajba, onnan Sziemreapba, Angkor megállójába, majd tovább más elmúlt királyságok központjába, a laoszi Luangprabangba, és vissza Hszianba.

Persze az Air Asia menedzserei hamar rájöttek, hogy jó üzlet a francia turisták fuvarozgatása is a „szokatlan relációkban”, az igazi zsírt azonban a távol-keleti migránstársadalom folyamatos migrálásából lehet kisütni. A földrajzilag és szociológiailag is rendkívül tagolt térség utaztatása hatalmas biznisz lett, bár ez – ahogy az lenni szokott – eleinte nem volt nyilvánvaló. Ha ugyanis az lett volna, akkor egy bizonyos Tony Fernandes nem tudta volna megvenni olcsón a légitársaságot szeptember 11. után, nem kellett volna kitalálnia a fentieket, s nem válhatott volna a térség egyik legjelentősebb sztárvállalkozójává.

Pedig azzá vált, ráadásul a repülni kényszerülők vagy vágyók legnagyobb örömére. Nem csak annak örülhettek az utazók – mint Európában –, hogy a fapadossal viszonylag olcsón bárhonnan bárhová el lehetett jutni. Emellett sikerült olyan kultúrát is megteremteni, hogy ne kelljen minden lélegzetvétel előtt arra gondolni, ez mennyibe fog kerülni, hogy ne kelljen tétre menően sorokba állni, ne kelljen az idő felét szabályzatok értelmezésével tölteni, ne kelljen senkinek se a lábát a nyakában tartania az utazás során. Valahogy sikerült az alacsony költségeket a minőség bizonyos érzetével vegyíteni.

Malajziában azonban erről senkivel sem tudtunk beszélni, hiszen – érthetően – mindenki a másik két géppel, a másik honi légitársasággal volt elfoglalva: a Malaysia Airlines MH370-esével és MH17-esével. Utóbbi – bármilyen borzalmasan hangzik – egyszerűbb eset. A gépet július 17-én a kelet-ukrajnai háborús övezet felett lelőtték, a 283 utas és a 15 főnyi személyzet életét vesztette. Akkor még közelebb voltunk az eseményhez, a nemzetközi és a maláj sajtó is élénken vitatta, mi történhetett, amit azonban azóta sem tudunk pontosan. Viszont el tudjuk képzelni. Vagy az oroszok lőtték le, vagy a lázadók, vagy az ukránok. Vagy a földről, vagy a levegőből.

Minden nevetségessége ellenére ennek azért van jelentősége, mert ott van az MH370-es, s el se tudjuk képzelni, hogy mi történt vele. Nincs három-négy egyszerű variáció a kezünkben. A gép március 8-ára virradó éjjel szállt fel Kuala Lumpurban, s kora reggelre kellett volna Pekingbe érkeznie. Az indulást követő negyven perc múltán hangzottak el a pilóta utolsó – később rengeteg kombinációra okot adó – rögzített szavai: „Jó éjszakát, Malaysian 370.” Egy bő óra múlva bejelentették a gép eltűnését, s azóta lényegében a fél világ keresi majd a fél világon át, s az egész világ elemzi, vitatja, értelmezi a történéseket. Ma, háromnegyed évvel később alapvetően semmit sem tudunk, a gép szőrén-szálán eltűnt 227 utasával és 12 főnyi személyzetével.

Azóta a történtek magyarázatai között még a legrealistábbnak ható, a túlzásoktól szándékosan tartózkodó változatok is magukon viselik az összeesküvés-elméletek jegyeit. A taxisofőrbe oltott idegenvezető Kuala Lumpurban, akivel napokat töltöttünk együtt, vagyis sok tekintetben megbíztunk benne, azt mondta, hogy itt mindenki szerint az amerikaiak voltak. Az amerikaiak voltak a kicsodák? – szólt erre a kérdés, merthogy nem ismertünk olyan szereplőt, akinek a nemzetisége elsőrendűen érdekes lett volna a történetben. Hát ők álltak mögötte, hangzott a válasz, ők, a repülőgép gyártói tudtak távolról behatolni a fedélzeti rendszerbe. Vagy ők tudták lelőni. De inkább az előbbi, mondta, mert az is fontos, hogy ne találják meg.

Csak néhány megjegyzés ennek kapcsán Malajziáról. Rendkívül rendezett, érzékelhetően dinamikusan fejlődő, kiváló szolgáltatásokkal bíró, kissé sprőd demokrácia. Muzulmán ország, pontosabban a lakosság mintegy hatvan százalékára taksált malájok muzulmánok. A szupermarketekben azon áruk fölé, amelyek nem felelnek meg az iszlám előírásainak, kiírják, hogy „non halal food”. Ez jellemzően az alkoholszekció, amelynek léte hihetetlen tolerancia jele, hiszen szeszes italt Iránban vagy Pakisztánban például egyáltalán nem árusítanak.

Itt is van viszont Izrael-ellenes tüntetés. A régi Kuala Lumpur elképesztően szép központjában, a Merdeka téren tapasztalhattuk ezt meg. A tömeg szélén tinédzserek palesztin zászlóval, arcukat fekete sállal eltakarva, autó tetején állva, elszánt testtartásban fényképezkedtek, csak hogy tudjuk, mi a trendi. Másnap az újságokban az volt a fő csapás, hogy a tüntetésen nemcsak a muzulmánok, hanem a társadalom minden nagyobb csoportjának képviselői jelen voltak, értve ezen a 25 százaléknyi kínait és a 15 százaléknyi indiait.

Nekem nem tűnt kirívónak ez a jelenlét, de nem figyeltem, mert akkor még nem tudtam, hogy ez szempont. S persze a vallásosságnak is vannak színei. Az MH370 eltűnése utáni napokban nagy port vert fel, hogy a repülőtéren segítő szándékkal megjelent egy ismert varázsló – vannak „ismert” varázslók –, ki tudja, melyik szektából.

Már régen itthon, a hidegben olvashatom, hogy 162 emberrel a fedélzetén lezuhant az Air Asia indonéziai vegyes vállalatának QZ8501-es, Surabaya és Szingapúr közötti járata. Sőt először eltűnt. Amikor ezt írom, már megtalálták darabjait a gépnek, s jó néhány holttestet is. Azt még nem tudjuk, mi történt, de a megfigyelők többsége a rendkívüli időjárásra mutogat, ami borzalmassága ellenére is legalább életszerű, s nem utólag kell hozzá a varázsló.