Ha miniszterelnökök vagyunk, merjünk nagyok lenni

„Lehet innen menni kifelé, nincs tévé, semmi nincs! Zárja le azonnal kamerát, mert feljelentem magukat zaklatásért! Minden hazugság volt, amit leírtak! Hogy embertelen körülmények között élünk. Nem tartom én a tenyeremet senkinek, nem kérek én senkitől se pénzt. Guberálásból élünk?! Ki mondta ezt?! Mindenki azt mondja, hogy az igazat akarja!"

Sem a főpolgármester, sem a kormány nem mutatott érdeklődést a hatalmas vihar iránt.

Annyi kritika után, amely Orbán Viktor populista nemzeti konzultációit érte, Karácsony levelezős lakógyűlése csak bizonyíték arra, a politikai ellenzék bedobta a törölközőt, és már csak az orbáni ötletekben hisz a 2024-es választások előtt. Ez nem más, mint politikai Stockholm-szindróma.

Ahhoz, hogy Magyarország a következő évtizedben elkerülje a közepes jövedelmű országok csapdáját, a konnektivitáson, vagy más néven összekapcsoltságon alapuló gazdasági stratégiát kell követnie. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója véleménycikke.

A stratégia hibátlan és biztos sikert garantál – már csak a „mikor” a kérdés.

Az ajándék, amit Mészöly Kálmántól kaptam.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Mindig fárasztó, ha valaki osztja az észt. És nagyon meg lehet unni.

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.

Viszlát, és kösz a halakat!

Nehéz megmagyarázni a „különleges katonai műveletet” – nem is sikerül az elnöknek.

Van az egynapos gyomorrontás, amin általában könnyedén túl vagyunk, de van amikor a hányás és a hasmenés sem nyújt enyhülést.