Föld S. Péter: Félni és félni hagyni

„Ha kiírom, hogy ne írjátok le a véleményeteket, mert elvisz a rendőrség, akkor az rémhírterjesztésnek minősül? Ha tényleg elvisznek, akkor nem minősül annak. Tehát, nem visznek el? Ha nem visznek el, akkor rémhírterjesztésnek minősül, tehát, elvisznek, de akkor mégsem minősül annak?” Ismeretlen bölcselő véleménye a Facebookról, sokaknak vannak hasonló gondolataik mostanában. Több tucat eljárás folyik rémhírterjesztés gyanúja miatt, közülük kettő nagy port kavart. Egy Szerencs közeli településen lakó férfit azt követően vittek el a rendőrök reggel 6 órakor, hogy kiírta a Facebookra: a kormány azért a járvány május 3-ra bejelentett tetőzése után rendelte el a korlátozások enyhítését, mert azt akarja, hogy minél többen megfertőződjenek. Egy gyulai férfi pedig azt közölte a nyilvánossággal, hogy lakóhelyén 1170 kórházi ágyat ürítettek ki. (Közben meg tényleg.) Az ügyészség gyorsan lépett, s mindkét férfi esetében megszüntették az eljárást, mert úgy ítélték meg, hogy véleményt mondtak, és nem rémhírt terjesztettek.

Ezt egyébként anélkül is tudhatták, hogy a rendőrség nagy csinnadrattával előállította a vélt elkövetőket, laptopjukat, telefonjukat lefoglalta.

Az Orbán Viktor által kierőszakolt rendkívüli felhatalmazásról szóló törvény szerint ugyanis rémhír terjesztéséért az vonható felelősségre, „aki a különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy valós tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa”.

Ezt a passzust kellett volna a rendőrségnek alkalmaznia, és akkor nem futott volna bele egy pofonba. Merthogy belefutott, és még az sem kizárt, hogy a hatalom szándékosan járatta le a saját rendőrségét. Erre kell következtetnünk abból, amit Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, majd Varga Judit igazságügyi miniszter mondott: minden ellenkező híreszteléssel szemben nálunk működik a jogállam, mert bár a rendőrség hibázott, de végül minden a helyére került. Gulyás miniszter még azzal is kecsegtette a két igaztalanul meghurcolt embert, hogy kártérítést kérhetnek.

A rendőrség nyilván nem saját elhatározásból vitte el kora reggel a két férfit, az ukáz magas helyről jöhetett.

Nem az volt a parancs célja, hogy két magyar állampolgárt – egyikük a gyulai Momentum tagja – elítéljenek, hanem az, hogy egy kicsit kellemetlenkedjenek nekik. Épp csak annyira, hogy mások, akiknek hasonló gondolatok járnak a fejükben, és ezeket a gondolatokat esetleg kiírnák a Facebookra, kétszer is meggondolják, mielőtt helytelenül cselekednének.

Magyarul: nem büntetni akart a hatalom, hanem megfélemlíteni. (Ha büntetni akar, megtalálja a módját.) Ez volt a legolcsóbb és a leghatékonyabb megoldás, oktatásnak is nevezhetnénk, ami történt. Két embert „kellett” csupán látványos külsőségek között elvezetni, és ebből tízezrek vagy inkább százezrek tanulhattak. Az volt a látványos akciók üzenete, hogy hiába sipítoznak Brüsszelben és Budapesten, Magyarországon jogállam van. Lám, a miniszterelnök is milyen szépen bejelentette, hogy ha nem jön közbe semmi, akkor május végén visszaadja a korlátlan felhatalmazást a parlamentnek.

Köszönjük a hozzánk való jóságát, nagyméltóságú úr, zene füleinknek.