Fogadalmak ideje

Hányan buktunk bele már így a startnál a nagy nekibuzdulásba, és hányan ideologizáljuk meg a kudarcot azzal, hogy persze, ha akarnám, akkor be tudnám tartani a magamnak tett ígéretet, de most még nem akarom. Hát jövő héten is van nap, nem? Majd elkezdem az új életet akkor.

Mert amúgy az év fordulója mindig is a nagy fogadkozások szezonjának számított, ilyenkor a legtöbben megesküszünk, hogy káros szenvedélyünkkel felhagyunk, rossz beidegződéseinket legyűrjük, ártalmas szokásainkkal szakítunk, vagyis legyőzhetetlen jellemóriásokká válunk egy csapásra. Persze hamarost rá kell döbbennünk, hogy ez az emberfeletti kitartást és akaraterőt követelő heroikus feladat talán meghaladja a mi szerény képességeinket – de erről majd később.

A nyilvánvalóan leginkább teljesíthetetlennek tűnő fogadalmat amúgy szerintem egy az üzleti életben, politikában sűrítő ismerősöm tette pár évvel ezelőtt. Talán az eléggé emelkedett hangulat hatására a társaságból többen is erősködni kezdtek, hogy ők holnaptól nem dohányoznak, meg fogyókúrázni fognak stb. Mire nevezett egykori osztálytársunk távolba révedő tekintettel hirtelen azt mondta, de olyan hangsúllyal, mint aki tényleg komolyan gondolja: én meg holnaptól felhagyok a korrupcióval. Később, amikor vihogva rákérdeztünk a fogadalom állására, ismerősünk jobbnak látta elütni a témát azzal, hogy csak szilveszteri poén volt.

Elárulom, egyszer én is belesétáltam a szilveszteri fogadalom csapdájába, elhatároztam, hogy rendszeresen fogok futni. Eleinte róttam is büszkén a köröket a háztömb körül, sőt egyszer még a Margitszigetre is kilátogattam. Aztán valahogy egyre fárasztóbbnak, terhesebbnek tűnt ez a bohóckodás… Viszont az ember mégsem akarja ilyen könnyen feladni, mert akkor szembe kellene néznie a kendőzetlen ténnyel, hogy valóban ennyire akaratgyenge, állhatatlan semmirekellő. Nekem „szerencsém” volt. Addig erőltettem a dolgot, amíg végül szinte lépni sem tudtam. Mert persze megfelelő futócipőt nem vettem, így aztán a beton úgy szétverte a térdeimet, hogy alig tudták őket működőképessé injekciózni. De legalább megvolt a hivatkozási alap, hogy miért hagytam fel a futással egy életre.

Amúgy a szilveszteri fogadalmaknak is megvan a népszerűségi indexe, erősorrendje. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbben azt határozzák el ilyenkor, hogy leszoknak a dohányzásról. Ami nagyon merész vállalkozás, hősi küzdelem. Amely csatában a harcosok a legkülönbözőbb módszereket, s a legrafináltabb taktikákat dolgozzák ki - a legtöbbször mindhiába.
Az ember azt hinné, hogy a fogadalmi rangsorban a második helyen a piálással való szakítás áll, de nem. Valószínűleg azért, mert akinek komoly problémája van az alkohollal, az tudja, hogy ide egy fogadalom édeskevés.

Így aztán elbukott tervekről szóló szórakoztató történeteket leginkább a fogyókúrázók köréből hallhatunk. A projekt végrehajtása természetesen azzal kezdődik – mint arra legutóbbi opusomban utaltam – hogy az ember előbb betegre eszi magát karácsonytól újévig. Aztán jön az öntudatos koplalás ideje, mondjuk egy hétig. Majd kisebb-nagyobb szabotázsakciók törik meg az önkéntes éhezést, mígnem elérkezik a pillanat, amikor az önsanyargató egyed vulkán módjára kitörve ordítja, hogy „hát fogom én magamtól megtagadni azt a kis finomságot is, hát mi egyéb jó van még nekem az életben”. És már tömi is magába egy kisebb cukrászda aznapi készletét.

Vagy itt van a gépesített fogadalmak esete. Értsd: az ember karácsonyra megveszi a drága, csillogó kondigépet; evezőpadot, szobabiciklit esetleg ellipszis trénert, és sziklaszilárdan elhatározza, hogy edzeni fog. Aztán vagy kétszer is nekiveselkedik az izzasztó gyakorlatoknak, később meg nézi, hogyan porosodik a masina a sarokban. (Olcsóbb verzió a havi fitness bérlet, amikor is legalább három alkalmat az edzőteremben töltünk, igaz, leginkább a bárpultnál.)

Aztán vannak ugye a teljesen egyénre szabott fogadalmak (naponta megtanulni ötven új szanszkrit szót; megszerezni a spanyol első osztály minden játékosának autogramját stb.), de mi ezúttal inkább csak az életvezetési fogadalmakkal foglalkoztunk. Amúgy tartok tőle azoknak a legjobb, akiknek nincs szükségük ilyesmikre, mert ők „reformálatlanul” is jól elvannak a bőrükben.

Mindenki másnak Boldog Új Életet kívánok erre az évre!