Ceglédi Zoltán tanulságos kutyasétáltatása

Legfeljebb elmesélhetem, hogyan telt a kis séta. Egy bezárt kávézó-kocsma, a Sirály az első állomás. Az, aki a Tarlós-korszak előtt járt erre, persze tudhatja, hogy amolyan liberális tűzfészek működött itt. A galérián világmegváltó civil és wannabe politikai összeesküvések, itt randevúzott az újbalos világjobbítás, a bringás szubkult és a zsidó hagyományőrzés. Meg kiállítások, koncertek, beszélgetések, antikvárium, színházi előadások. Aztán meg nem. Három éve itt léptek színre az azóta

magánhadsereggé kovácsolt erőszakik, a Fővárosi Vagyonkezelő egy ostrom végén kopaszokkal üríttette ki a helyet. Tarlósék fogadkoztak, hogy hasznosítani fogják, nem a bosszú vezérli őket, ám a Sirály azóta is halott.

De menjünk tovább, a Klauzálon vár a futtató. Egyelőre. A képviselő-testület az év elején úgy döntött, hogy pályázik egy mélygarázs építésére, valamint „park létesítésére”. Aki nem tudná: a Klauzál téren már van park. Fákkal, játszótérrel, kutyafuttatóval. Itt osztja az ételt a Heti Betevő is. Egyelőre. Ha indul az építkezés, se gyerek, se kutya, se rászoruló nem jöhet, csak a

József nádor téren bemutatott tarvágás.

Beteszem a rácsos kaput, a kutya szalad üdvözölni a tarka mudit, én körbenézek: ott a kerületi Fidesz-iroda, arrébb egy leendő luxuslakópark helye, ha a Portik-metódussal történne pénzátadás, nem kell messzire menni. Mi viszont megyünk, a Dob utcán. Tudják: ez a legrövidebb idő alatt legtöbbször és legrosszabbul felújított utca. A sokadik generál után is pókhálósra tört járdán lépdel a kutya – apropó, nemrég egy távoli kollégája járt erre, a Kétfarkú Kutya Párt névadója és annak gazdája. Vidámra akarták pingálni a járdarepedéseket, de tucatnyi rendőr jelent meg, igazoltatás, kikérdezés, helyszínelők (CSI: Erzsébetváros), mintavétel. Azóta három féltenyérnyi matrica kiragasztásáért is megbüntették őket.

Mi nem festünk, nem matricázunk, megyünk tovább a divatos éttermek zónájába. A sort Száraz István fancy bisztrója nyitja – tudják, ő az MNB felől félmilliárdot kaszáló VS.hu tulajdonosa. Meg az Origóé. A miénk meg egy akadálypálya élménye, ahogy a macskakőre hullott üvegcserepek között szlalomozunk a kutyával. Ki-kiesik a borosüveg a brit legénybúcsúsok kezéből.

A kutya nem néz a lába elé, szagot fogott: a teraszokon illatozó húsokat falatoznak. Automatikusan angolul kérek elnézést a kunyeráló állat miatt; tízből kilenc vendég külföldi, mióta Szijjártó és Kósa szájba rúgta a forintot, és nevetségesen olcsó hely lettünk azoknak, akik euróban kapják a fizetésüket.

Mi nem, mi csak sétálni jöttünk, megyünk, át a Gozsdun, a Madách tér planténeres alibifáin a Károly körút kockafái alá (ez mennyire Tarlós, kockára formázott lombú fa!), a villamossínek közti fűnyelvekre. Egyelőre. Városházi pletykák szerint a főpolgármester „szakértői” felszedetnék a síneket, kipaterolnák a maradék zöldet, és autósávot csinálnának a helyén is. Na, ez tényleg Tarlós.

Mehetnénk tovább, arrébb ott az egykori Gödörbe betelepedő fiatal fideszesek szórakoztatóközpontja, meg az Orbán Ráheltől nem olyan távol álló, divatos étterem, utána a Rogán-korzó... de így is elment az idő, indulni kéne. És még cikket sem írtam, mondom szomorúan a kutyának, pedig el akartam mesélni, hogy milyen az, amikor a politika bejön az utcádba, az udvarodba, az új arisztokraták a hónuk alá csapják a környékedet, és minden az övék lesz. De sajnos nem jutott rá idő, le kellett vinnem a kutyát.