Ceglédi Zoltán: Ne haladjuk meg! Lécci!

2018. november 8. 07:21 - szerző: Ceglédi Zoltán

Pont két évtizedes a félreértés, hülye divat, alibi, miszerint az a politikai innováció és siker, ha egy párt „végre meghaladja a jobb-bal megosztottságot”. Nem.

Minimum két apropóm van erről írni. Az egyik a szocialista EP-képviselő és valószínű közös MSZP–Párbeszéd európai listavezető Ujhelyi István akciója, amellyel a baloldali politikus történelemkönyvet küldött a jobboldali Európai Néppárt politikusának, Jean-Claude Junckernek. Utóbbi Erdély és Románia egyesülésének centenáriumán azt mondta, hogy „az egységes Romániát egész Európa ünnepelheti”. A barom. A másik ok pedig az a teljesen egyértelmű tény, hogy az LMP és a Jobbik meghaladós összefogósdija nem hoz, hanem visz.

A „meghaladás” ugyanis buta és tisztességtelen dolog.

Buta azért, mert a politika tartalmi kérdéseire adott válaszok igenis besorolnak ideológiailag. Amint kifejted az egészségüggyel kapcsolatos álláspontodat, hogy kizárólag állami rendszer, magas arányú beszedett és az állami biztosító által szolgáltatásfinanszírozásban visszaosztott pénzek, vagy magánbiztosítók, egyéni felelősségvállalás és öngondoskodás, esetleg ezek kombinált megjelenése, a politikai iránytű máris lendül. Ugyanez történik, amikor az oktatáspolitika a téma. Elhelyez a térképen, hogy beengeded-e a roma gyerekeket a jó általános iskolába, hogy egyenlően kezeled-e az állami, egyházi és alapítványi középiskolákat, hogy szedsz-e a tandíjat az egyetemeken, kitől, mennyit és mikor. Adók, szociálpolitika, önkormányzatiság, minden, a hétköznapi életet, illetve egy nemzet jövőjét érintő döntés vagy ellenzékben az arról szóló ígéret besorol. Butaság azt hirdetni, hogy létezik steril összefogós-meghaladós közjó.

Másfelől pedig tisztességtelen olyan ellenzéki politikát vinni, amely tudatosan kerüli e kérdéseket. Az áprilisi választás után Oszkó Péter adott egy kiváló interjút, amelyben elmondta, hogy bár ellenzéki pártra szavazott, de nem tudja, ha kormányra került volna a választottja, illetve praktikusan az összes ellenzéki párt, milyen gazdaságpolitikát valósítottak volna meg. Még Oszkó sem tudta, emberek! És mielőtt jönne a „de benne van a programban”, most szólok, hogy olvastam minden párt programját, és egyikből se derül ki még az sem, hogy pontosan hány kulccsal és milyen százalékokkal fizetnék adót, ha ők nyernének!

Pont fordítva kéne. Amikor Ujhelyi kiosztja Junckert, egy jobboldali, tehát vele vitázó, hozzá képest mást gondoló politikust bírál, azt, aki minden szóvirág ellenére praktikusan még mindig Orbán Viktort védi és bújtatja a frakciójában. És az „óbaloldal” meghaladására induló, tíz éve a baloldal megújítását hirdető LMP hogyan akar a puszta hatalomtechnikai risztelésen túl, a széljobbról behúzva ideiglenesen a Fidesz hóna alatt tanyázó Jobbikkal bármit is kezdeni?

Legyen világos, amit jelenleg az LMP és a Jobbik csinál, az pont az a gyomorforgató, vérciki, hullaszagú összefogósdi, amit korábban joggal vetettek el. És lám, mennek is vele a levesbe, rohamosan csökken mindkét párt szavazótábora.

Először 1998-ban, Csurka István kiáltott fel egyciklusos pártja, a MIÉP nevében, miszerint „Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar!” A túrót. Pont addig létezett, amíg önálló szélsőjobboldali agendát vitt, büdöset, zsidózót, nem kár érte, és azonnal árokba fordult, amint kontúrt vesztett. A 2002-es választás nagy „meghaladója” Kupa Mihály volt, a, figyelj, Centrum–Békejobb–HOM–Kereszténydemokrata–Zöld Demokrata Összefogás Magyarországért nevű formációval. 3,9 százalék, kuka. 2004-ben Medgyessy Péter volt a „meghaladó”, közös EP-listát javasolt, értsd, MINDENKI részvételével, Fidesz, MSZP, SZDSZ, MDF, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, s valahány név a naptárba’, utolsó szög a politikai koporsójába, pár hét, és leszedték. 2010-ben megbukott az MDF–SZDSZ összeállása mint meghaladás, 2014-ben bukott Bajnai Gordon nagy meghaladó projektje, már szegény Együtt sem létezik. Hiába csapkodtam őket éveken át, hogy mondják ki, ők egy rendes liberális párt, ne haladjanak meg, mire elhitték, már késő volt. Ma a Momentum van a legnagyobb veszélyben, akik az országhatárt átlépve, Párizsban, Berlinben, Brüsszelben meg Strasbourgban már rendes liberálisok, de itthon még ők is „meghaladnak”.

Bátrabban! Mindenki! Tessék végre határozott állításokat tenni közös ügyeinkről!

Két dolog fog kiderülni. Egyrészt a meghaladósok érdekszövetsége fenntarthatatlan, másrészt viszont elkezdenek gyűlni azok a ma még hiányzó ellenzéki szavazók, akikkel kormányt lehet váltani.

Ők ugyanis, és ez száz százalékig biztos, nem meghaladást várnak, hanem rendes, valódi pártokat.