Ceglédi Zoltán: De, zsidózás

2018. november 29. 07:00 - szerző: Ceglédi Zoltán

Sokak megalapozatlan illúziója, mások tudatos hazugsága, miszerint létezhet ezen a tájon olyan szélsőjobboldali politika, amelyik hozza a tankönyvi fajgyűlölet, rasszizmus, kirekesztés minden elemét, de szikével kimetszett módon mégsem antiszemita.

Egyetlen hely van, ahol ez menedzselhető, Izrael. A sorosozás egyedül Tel-Avivban nem zsidózás. Mindenhol máshol nagyon is fontos része a széljobb gyűlöletnek az antiszemizmus.

Magyarország meg egyedi interkontinentális térszerkezeti fordítókorong, a regnáló hatalom még behúzta az iszlamofóbiát, de már az antiszemita világmagyarázatokat is teli tüdőből harsogja.

Plusz homofób és rasszista, de ezt most tényleg nincs időnk megbeszélni, inkább egy másik célcsoporthoz is szólnék, amennyiben volt-van egy félszívű egyetértés az Orbán-kormánnyal bizonyos, ráfogásos alapon liberális értelmiségieknek titulált közszereplők részéről, hogy tudniillik most „csak” arabozás zajlik. Míg az ENSZ és csatolt részei elfogultan palesztin kendős hevülettel támadják Izraelt, a magyar kormány a jó oldalra állt, és a sorosozás nem zsidózás.


De, az. Sőt, egyre inkább. Amikor ugyane szereplők hangosan és egyértelműen vonnak párhuzamot Erdogan rezsimje és a magyar kormányzás között,

és követelik, hogy Orbánt is nevezzük diktátornak, roppant ügyesen térnek ki a török vezető köztudott, mély és megélt antiszemitizmusának megtárgyalása elől. Most is, amikor Erdogan közölte, hogy „a híres magyar zsidó”, Soros szervezte ellene az öt évvel ezelőtti tüntetést, amelynek ismert eredménye a mai autokrácia. Releváns, magyarázó erejű tulajdonság ebben a világszemléletben, hogy Soros zsidó. Itthon is.

A Political Capital Institute nemrég kutatást végzett a magyar közvéleményben egyes álhírek, tévhitek, összeesküvés-elméletek elterjedtségéről és ezek jelenlétéről a közösségi médiában. Az egyik legérdekesebb adat az antiszemita és muszlimellenes változók együttjárását mutatja. A megkérdezettek jelentős része teljesen jól össze tudja egyeztetni, hogy a „mi” törzsünkhöz képest ellenség a muszlim, tapasztalataink alapján a legtágabban, pigmentalapon értelmezve, lásd faluhelyen rendőrrel megriasztott, migránsnak nézett Fekete Pákó, de ugyanígy a zsidó is. Szintúgy ráfogásos alapon, felmenőktől függetlenül én például kizárólag a kommentekben vagyok zsidó, ott viszont fullextrás, a hozzászólóknak fényképük is van róla, ahogy anno Mózes mögött ballagva panaszkodok, hogy én strandolni jöttem, erre ez a választási szakértő elszúrja nekem.

A sorosozás zsidózás. Fent még rejtjelezni szokás, bár egyre kevésbé, leérve, talajmenti szférákban pedig már nyílt, tufa antiszemitizmus.

Hiszen van-e egyetlen olyan oktrojált tulajdonsága a Fidesz által óriásplakátra rakott Emmanuel Goldsteinnek, amiről ne találnánk egy nyolcvanéves náci posztert? Ember alatti megjelenése, örök áskálódó természete, rossz fogazata, perverz és megrontva terjeszteni kívánt ösztönélete, harácsoló üzleti mániája, a beteges és ezért kigyomlálandó álművészete, a nemzetállamok elveszejtése, a vér felhígítását célzó fajkeveredés propagálása. Ez a mai ellenfél, vagy az akkori?

Errefelé a legfontosabb döntés minden politikai szereplő számára az, hogy melyik hátizsákot veszi fel. Kádár-nosztalgia nincs csendrendelet meg nyugdíjas-infantilizálás nélkül, az újbaloldali reformhevület ma sem képes meghaladni a „szüntessük meg az SZDSZ-et” vérbuta szélmalomharcát, és igen, aki jelenleg az Orbán vállán lógó táskát cipzározza szét, ott is a teljes készletet leli. Nők, LMBTQ-emberek, hajléktalanok, romák, nem keresztények, és még sorolhatnám a kevésbé értékes polgártársakat. A szélsőjobboldali politika errefelé ilyen. Igen, zsidózik is.