BKV: Szomorújáték
Azért én most már megalapítanám, mondjuk, a B(otrányosan) K(orrupt) V(ersenyző) elnevezésű plecsnit, amivel a BKV-s lopások cinizmusát és arcátlanságát lehetne díjazni.
Már jó ideje, ha az ember a BKV nevét hallja említeni, legelsősorban azt próbálja megtippelni, hogy aznap éppen mekkora összeg elbugázásáról fog beszámolni a sajtó. De még érdekfeszítőbb azt találgatni, hogy a lenyúlt sok tízmilliót az élelmes machinátor milyen ürüggyel tette zsebre. Pofátlan nagyságrendű munkabér vagy esetleg végkielégítés volt a jogcím? Vagy jogcím se volt, csak szimpla vesztegetés, zsarolás?
Nekem az eddigi történetek közül a sajtóreferens hölgy esete tetszik a legjobban, aki – ha jól értem a híreket – szinte maga sem tudta, hogy miért is kapott a BKV-tól egy éven keresztül összesen 24 millió forintot. Mert amúgy a vállalatnál meg senki nem tudott arról, hogy a hölgy a BKV alkalmazásában (is) állna, elég szép summáért. A hírek szerint mialatt ezt a mutatós összeget folyósították neki, egyszer sem tette be a lábát oda, ahonnan a zsozsót felmarkolta.
Pedig szerintem 24 millióért egyszer főzhetett volna például kávét, esetleg áttolhatott volna valamilyen aktát az íróasztal másik oldalára. Vagy legalább hagyhatott volna egy cetlit az ajtón, hogy: „Itt jártam. Évi. Az évi fizetésemért.”
De nem. Minek is, hiszen ő már a legújabb kor terméke: a virtuális munkaerő. Szóval ezt az attrakciót én szívesen díjaznám egy medállal. Meg az ügyvéd úr érvelését is, aki jószerével azt találta mondani, hogy védence csak kapta ezt a summát, úgyszólván csak „elszenvedte”’ ezt a szörnyű megpróbáltatást, hogy megdobták majd negyedszázmillióval. Ami vélhetőleg csak kosztpénz lehetett, hiszen a nélkülözhetetlen amazon a főpolgármester-helyettes mellett is tüsténkedett, gondolom, nem minimálbérért.
Amúgy a nagyságrend tekintetében nem a sajtóreferensnek titulált hölgy vezet, a rangsor élén a maga százmilliójával a derék személyzetis áll. Pontosabban ül, mert a legújabb hír az, hogy előzetes letartóztatásba helyezték. Ezen az ügyön már ki-ki kidühöngte, kiátkozódta magát, így nem akarnám most részletesen felidézni a skandalumot, csak néhány megjegyzést fűznék hozzá. Elég érdekesen értelmezik a munka társadalmi hasznossága és anyagi megbecsülése közötti korrelációt azon az állami(!) munkahelyen, ahol egy személyzetis ekkora talicskával tolhatja haza a zsozsót. Méghozzá úgy, hogy azt saját magának utalhatja ki. És nagyon sajátos állapotok uralkodhatnak ott, ahol az ilyen lenyúlásokat lehetővé tevő szerződéseket megköthetik.
Amúgy ennek a lopni és még többet lopni c. BKV-s szappanoperának most az ad különös fénytörést, hogy az utasok éppen rettenetesen szívnak, mert a fővárosi tömegközlekedés gyakorlatilag összeomlott. Ugyanis most, hogy nincs kollektív szerződés a buszsofőrök komolyan veszik a munka törvénykönyvét meg a főmérnöki utasítást, és olyan alapossággal vizsgálják át átvétel előtt a buszokat, mintha aranyrög lenne elrejtve valamelyik alkatrészben. És mit ad isten, hirtelen tízszer annyi hibás jármű maradt a garázsban, mint korábban.
Én megértem az elszánt munkavállalókat, de azért csodálom a merészségüket. Mert hát a tájékozott honi utazóközönség a BKV-vezérek lopásait már eddig is a járművezetőkön verte le – szó szerint. (Szerintem van olyan honfitársunk, akinek szilárd meggyőződése, hogy a százmilliókat a sofőrök viszik ki a cégtől a buszok felhasogatott üléseibe rejtve.) A forgalmi káosz esetén pedig még nagyobb a veszélye annak, hogy a felhergelt utasok a sofőrökön vesznek elégtételt.
Jellemző módon a BKV-vezérkar azonnal „illegális sztrájkról” meg szabotázsról kezdett papolni. És stílszerűen fel is állítottak valamiféle békávés ÁVO-t, amelynek tagjai a sofőröket vegzálják. Pedig nyilván ésszerűbb lenne megállapodni az új kollektív szerződésről, és azt kölcsönösen betartani.
Arról nem beszélve, hogy ha hosszú éveken keresztül a mindenkori illetékesek nem ipari porszívóval lopták volna ki a pénzt a cégtől, akkor nyilván jutott volna a járműpark felújítására, cseréjére is. És akkor most nem lehetne a lerohadt buszokra mutogatni.
De hát éppen az az alapvető strukturális baj ebben az országban, hogy semmi és senki nem tud egy állami óriásvállalatot normális üzemmódra kényszeríteni. Ezért aztán a BKV a felső szinten teljesen szét van rohadva, a bázis, vagyis a tömegközlekedés szintjén pedig működésképtelen.
És egyelőre remény sincs arra, hogy ez a helyzet megváltozzon.
