Miért és hogyan fordulhatott elő, hogy Demeter ennyire elméri mondandóját, ennyire nem érzi szavai súlyát? Hogy elfelejti: a zsidókat nem kinevezik, és a régi zsidók helyett nem új zsidók jönnek. Hogy a gázkamrákat nem tőzsdei spekulánsok működtették, metaforikusan mintegy, hanem nácik, igazi, létező és valódi gyilkosok. És mit jelent, hogy visszavonja a szövegét? Nem ezt gondolta? Már mást gondol?
A nagy kérdés, hogy a két kormány megleckéztetése mennyit ér meg a többi tagállamnak. Merkel kancellár csütörtöki nyilatkozatából és az Európai Néppárt közleményéből úgy tűnik, hogy jelenleg a kompromisszumkeresés kapott zöld utat. Ha ez így lesz, akkor mondhatjuk, hogy a blöff bejött: a két ország a vétófenyegetéssel meghátrálásra késztette az Európai Unió tagállamait.
Kiszabadult a szellem a palackból, és nem is nagyon lehet oda visszatuszkolni. A kormányzat ezután sem mindig fog igazat mondani, az ellenzék pedig nem tud elég hangosan tiltakozni, maradnak a beszólások, a sértések, a kocsmai stílus.
Az aduász (The Trump Card) most Bidennél van, a világnak pedig akad izgulnivalója, hogy az új elnök bírja majd a terhet. Mindenesetre – idős kora ellenére – az idő neki dolgozik. A változás szele érezhetően lengedez, már-már fú, és ha hinni lehet a híreknek, nagyon más politika fog következni hazánkkal szemben is. Van remény arra, hogy jobb közélet jövend.
Az Európai Unió tagországai közül csak Orbán Viktor tette le voksát egyértelműen Donald Trump mellett, és valószínűleg a nagyvilág egyetlen külügyminisztere Szijjártó Péter volt, aki éles hangon oktatta ki az elnöki poszt várományosát.
A teszt egyébként lótúrót sem ér, csak akkor, ha a fertőzött kontrollszemélyt kiemelik a közösségből. Határzár van, de csak módjával, néha jönnek a csehszlovákok, hébe-hóba a lengyelek, s mindenütt jó, de legjobb otthon, védekezésben világelsők a magyarok. A németek ezt másképp látják. Magyarországon kőkemény járvány dúl, írják, jobb kerülni ezt az országot.
Azért kerülnek evidenciák a hatályos alaptörvénybe, hogy velük együtt más – vitatható, sőt vitatott, mi több, erkölcstelen és bűnös, de semmiképpen sem odaillő – passzusok is belekerülhessenek, miközben egyéb jogi normák úgy válhatnak a jogrendszer részeivé, hogy a koronavírusos válsághelyzetben alig tűnnek fel.
Az sem szokásos „diplomáciai megszólalás”, amikor a külügyminiszter egy másik országban éppen zajló választási kampány finisében felszólítja a regnáló elnök kihívóját, hogy ideje lenne már elszámolnia fia korrupciós ügyeivel, mintegy figyelmen kívül hagyva, milyen következményei lehetnek országaik kapcsolatára, ha nem a kormánya által favorizált jelölt kerül az elnöki székbe.
A választás a meggyőző illusztrációja annak, amit már eddig is tudtunk, de most vált demonstratívvá: az Egyesült Államok társadalma végletesen megosztott, a választóvonal méghozzá nagyjából két egyenlő félre osztja. Az ország földrajzilag is megosztott: míg a két óceán partján, a jómódú és fejlett nyugati és keleti parton szinte teljes a kék szín fölénye (ez a demokraták színe), az ország közepe, a kevésbé fejlett, az úgynevezett földszintes és vidéki Amerika nagy részben piros.
Itt nincs mit intézkedni. Nem segít se határzár, se maszk, se boltzár. Ellenőrzés és fizetésemelés. Szinte semmi, amit a modern állam meg tud tenni. Eltérő megoldások vannak. Kelemen pápa a nagy pestis idején fáklyákat, füstölőket égetett, a háttérben szenténekek zengtek, és ez bejött. A szentatya megúszta.
Hogy a magyar miniszterelnök – akit szűkebb és tágabb lakájkörnyezete ezért a bölcsességéért is az egekig magasztal – valójában elsunnyogta kedves kötelességét, az alapvető udvariassági szabályok betartását, amely nem egy birodalom előtti meghunyászkodás, hanem a két kontinenst eszmeileg összekötő alapértékeket, a szabadság és a demokrácia elveit megvalósító szövetséges iránti – mint minden nép iránti – tisztelet megnyilvánulása lett volna, az nemhogy eszes, de inkább bárdolatlan lépésnek értékelhető. És talán nem is suttyóságnak, hanem inkább pitiáner magatartásnak ítélhető, mert nem a kicsik nagyságának, hanem kicsinységének a jele.
Semmi sem mozgósít annyira, mint a gyűlölet és a félelem. És Trump képes meggyőzni híveit: nem szégyen, ha gyűlölnek, és nem baj, ha félelmeik miatt benne bíznak. A politika az ösztönök világa; az is zsigerből szavaz, aki racionálisnak hiszi magát. Ezért Trump újrázására számítottam, és nem azért, mert az úgynevezett szabad világ (ha létezik) nem érdemelne jobb vezetőt.
Ma gyakran hallani, hogy 2008 után, Obama elnök külpolitikája és a magyarországi demokrácia vélt hiányosságait ostorozó megnyilvánulások miatt romlott meg a két ország viszonya. Ez pontatlan.
Négy év, huss, elröppent, a világ persze sokkal szarabb hely lett, a négyből majdnem három ráadásul úgy ment el, hogy az amerikai elnök ellen különböző vizsgálatok zajlottak.
Sajnos vannak a politikában olyan módszerek, amelyek ha egyszer már beváltak, gyökeret eresztenek, s mint a parlagfű, ha nem akad senki, aki gyökerestül kitépje, csak hullatja, szórja szanaszét a pollenjeit, és mérgezi a közéletet. A karaktergyilkosság is ilyen.
Látszólag minden olajozottan működik. A nemzeti együttműködés rendszerét nem rendíti meg egy akár tízezres demonstráció sem, s látszólag az sem izgatja őket, hogy a jelek szerint kialakulóban van egy másfajta nemzeti együttműködés is.
Van-e Vucic terv azon túl, hogy ne verjék rá sem a tárgyalások szabotálását (külföldön), sem Koszovó elismerését (belföldön)? Az oroszoknak az a jó, ha a Balkán képlékeny, rendezetlen állapotban van, de mit szeretne az egyre ambiciózusabb Kína?
Nem kispályás az a játék, amelyet biztos parlamenti és médiafölényük birtokában kitaláltak az „együttműködés” érdekében. Jó előre, a következő általános választás előtt másfél évvel próbálják Karácsonyt és a „hozzá hasonlókat” belekényszeríteni egy olyan szituációba, amelyből számításaik szerint aligha lehet jól kijönni. Erejük tudatában és ennek megfelelően működnek, nem bíznak semmit a véletlenre.
A miniszterelnök a szokásos heti rádióinterjújában arról beszélt, hogy a könyvek olvasásra valók, és semmiképpen sem megsemmisítésre. Akinek nem tetszik valamelyik könyv tartalma, tette hozzá, hagyja ott a polcon, és keressen magának más olvasnivalót. Normális országban ez történt volna, Magyarországon azonban jó ideje különös viszonyok uralkodnak, nálunk minden másképp van, mi mindent másképp csinálunk, mint ahogyan az Európában szokás. Velünk mindenki szembejön az autópályán.
Megint egy támogatás, amelyhez csupán az juthat hozzá, akinek tartalékai vannak. Minél több betéted van, annál többet ad hozzá az állam, akár hárommilliót is, ha előbb leperkáltad a hatmilliót. Magyarországon azonban a háztartások 40 százalékának nincsenek tartalékai.
