Processzorok és professzorok

A hatvanas években csodának tűnt a Star Trek távoli univerzuma, amelyben egy Replikátor nevű molekuláris fantáziagéppel nyomtattak igazi ételeket és tárgyakat. Mára azonban valósággá lett a sci-fi az egészségügyben is: máj- és veseszövetet is printelhetünk 3D-ben. Meg még mennyi mindent! Orvosi eszközöket, csontot, szívbillentyűt, művégtagot.

Meskó Bertalan genetikust, orvosi jövőkutatót – nemzetközi szakmai fórumok állandó előadóját – sokszor emlegetik úgy: az „okos egészségügy humán radarja”. Tudósa a testnek és a technológiának, úgyszintén a gépek közti kommunikációnak. (Az IT világnyelvén ez a Machine-to-Machine; rövidítve: M2M.) Meskótól hallottuk: technológiai cunami jöhet akár már holnapután, hiszen az IT feltartóztathatatlanul tör előre a mobilegészségügyben.

Tény: már a képzelet sem szab határt a fejlesztéseknek. Például hamarosan végleg eltűnhet az orvosok nyakából a fonendoszkóp. A „21. század sztetoszkópja” amúgy szintén elfér a fehér köpenyzsebben: a kézi ultrahangos készülék pontosabb képet ad nemcsak a szív és a tüdő, hanem az összes szerv működéséről.

Kapható már „okosvilla” is. Kitalálói abból indultak ki: egészségtelen gyorsan enni. A mozdulatra érzékeny villa rezeg és pirosan világít, ha kapkodva zabálnánk, és két falat között nem hagynánk kellő időt. Az ételszkenner pedig tányérunk tartalmát analizálja, az okostelefonunkra üzen, mennyi benne a kalória, vitamin, nyomelem, sőt külön jelzi, ha olyan összetevőre bukkan, amelyre allergiásak vagyunk. A Google új „okoskontaktlencséje” meg a könnyből vesz adatot a vércukorszintről.

Turi Attila informatikus mérnök magyarázza: a mobil-egészségügyi megoldás nem csupán a mobiltelefonunkon elérhető applikáció. Minden eszköz annak számít, amely digitálisan méri biológiai paramétereinket, rögzíti őket és továbbítja, mondjuk, az okostelefonunkra.

Miként a mérnök látja: a gépek közötti kommunikáció tényleg kiterjeszti a valóságot, utópisztikus dolgokat tesz valódivá. Kicsit sem akarunk sokkolni, de például közel a tünet nélküli világ, amikor nanorobotok élhetnek majd a vérünkben, amelyek kiszűrik az összes betegségünket, s mindezt „bediktálják” az okostelefonnak.

A Szinapszis-csoport mHealth- (mobilegészség-) szakértője, Balogh Judit szerint azért 2015 mégiscsak a hordható kütyük esztendeje még. Sorol pár példát. Karkötő méri a vérnyomásunkat, pulzusunkat vagy oxigén- és stressz-szintünket, alvásunkat. Vagy éppen „okoskaróra” figyeli a hangulatunkat. Mire jó mindez? Például az okostelefonra küldött adatokból kiderül, mennyi alvásra van szükségünk ahhoz, hogy pihenten ébredjünk. De az orvos is megkaphatja digitálisan alvásgörbéinket, EKG-nkat, és gyorsabban reagálhat, ha bajt észlel.

Említünk néhány extra újdonságot is az „okos egészségügyből”. Japán mérnökprofesszor fejlesztése a két mikron vastagságú és lemosható „digitális tetoválás”, amellyel számos egészségügyi paraméterünk mérhető. Divatba jöhet az „okospóló”, amely szintén monitorozza a testünket, és pihenésre szólít föl, ha fáradtnak észlel minket. Az „intelligens cipő” az elkószáló idős, demens pácienst kalauzolja majd jó irányba. Az „intelligens nyaklánc” érzékeli, milyen és mennyi étel csúszik le a torkunkon, és figyelmeztet, ha túlennénk magunkat. És pár napja föltűnt az „okosenzimtoll”: csak ráfirkálunk vele a kezünkre, és máris méri a vércukorszintünket, az adatokat pedig továbbítja – M2M-kommunikációval – akár a mobiltelefonra.

– Amerikában megesik, az orvos már nemcsak gyógyszert, hanem letölthető mobilalkalmazást is „fölír” a betegnek, amely segít neki betartani a terápiát. Az okostelefon a személyi asszisztensünk, vitális menedzserünk is. Egy statisztika szerint egy ember egy nap átlagosan százhatvanszor „kapcsolódik össze” az okostelefonjával – mondja Balogh Judit.

Az okosmedicina – veszi át a szót Turi Attila mérnök – átalakítja az oktatást is: a medikusok nem anatómiai albumokat lapozgatnak majd, hanem a 3D- és 4D-modellek révén belelépnek a „testbe”. Néhol már használják a sebészeti „okoskést” is, amely azonnal képes vizsgálni az emberi szövetet.
Különben az összes emberi paraméterünk digitalizálható. De azért a kütyükből mégsem lesznek „háziorvosok”. Merthogy nem az innovatív technológia ad választ egészségügyi problémákra. De megmutatja, hol kell keresni a megoldást – Meskó Bertalan szerint – orvosnak és betegnek közösen.

– A páciens minden információhoz hozzájut. Szaklapokhoz. Betegségleírásokhoz. Tudatosan figyeli, méri és elemzi szervezetét. Okostelefonhoz kapcsolódva laborvizsgálatot is végezhet otthon. Ez már a személyes egészségmenedzsment kora: a beteg partnerévé válik az orvosnak. Jobb kérdései lesznek, jobban betartja a terápiát, egyszerűbb vele kommunikálni. Nem véletlen: a British Medical Journal pácienseket is fölkér cikkek írására – jegyzi meg Meskó.

Orvos és mérnök egyetért abban: azért még az IT sem tudja lecserélni az orvosokat, hiszen nem az okostelefon dönt az információk és a tünetek alapján. Hanem a doktor és a beteg együtt.

Ahogy Balogh Judit fogalmaz: – Egyetlen letölthető alkalmazás sem váltja ki orvos és beteg személyes találkozását. Esetleg csökkentheti a vizitek számát. Másfelől: ha az orvos eszköztára „okosodik”, gyorsabb a diagnosztika, a betegségtörténet könnyebben követhető.
Példa rá a magyar Laborom applikáció – Bálint Botond orvos és Szász Levente gazdasági szakember találta ki –, amelyet már több mint 160 országban használnak, noha csak nemrég került piacra. Orvosok és páciensek bevonásával krónikus betegeknek fejlesztették, főként diabéteszeseknek és magas vérnyomással küszködőknek. Orvosok már itthon is ajánlják betegeiknek az applikációt, igaz, még nem írják föl vényre.

– A Laborom személyre szabott betegtámogató: olyan alkalmazás, amellyel egy helyen tárolhatók a laborleletek, az otthoni mérések eredményei, és ezekről könnyen érthető visszajelzést ad, vagy épp jelez, ha be kell venni a gyógyszert. Betegigényekre kerestünk okos megoldást, hogy a páciens kényelmesebben kezelhesse, jobban megérthesse terápiáját. Az egészségügyi adatokat, amelyeket anonim, teljes biztonságban kezelünk, bárhonnan elérheti a beteg, okostelefonról, tabletről, webes felületről, és megoszthatja kezelőorvosával is – beszél a Laboromról Szász Levente.

A technológiai fejlesztés – nyilván üzleti érdek is. De vajon van-e etikai és morális határa az ember „digitalizációjának”? Lehet, hogy nem téved Ian Pearson amerikai mérnök, jövőkutató, s 2050-re már valóban letölthetjük az agyunkat, és élhetünk tovább digitális formátumban? Ha a testünk is tele lesz kütyükkel, meghekkelhetnek majd minket is?

– Utóbbi már bekövetkezett – feleli Meskó Bertalan. – Pacemakert és inzulinpumpát meghekkeltek távolról. S hallom már a nanorobotok kapcsán: akár „bioterroristák” is célba vehetik a testben lévő eszközöket, hogy likvidálják az embert.

A Rózsakert Medical Center tulajdonosa, Benkő Vilmos közgazdász azt mondja: az „okos egészségügy” az üzleti szféra előtt ma olyan kérdéseket nyit föl, amelyekkel eddig nem szembesültek.

– Hiába tanulunk infotechnikákat, ha fogalmunk sincs a morális határokról, meddig mehetünk el a fejlesztésekben. A digitális világot csak felelősen vehetjük használatba. Tisztában kell lennünk azzal: az IT semmire nem kér engedélyt, innovációban minden szektor fölé nő. Erre itthon is fel kell készülnünk, máskülönben bajban leszünk. Pillanatokon belül elképesztő hatással lesz a „mobil egészségügy” az egész világra.
Meskó Bertalan a mindenkori döntéshozók felelősségét is firtatja:

– Azonnal el kell kezdeni a társadalmi párbeszédet, sőt egy globális diskurzust – etikáról, bioterrorizmusról, cyborgizációról. Az okoskütyük egyre jobbak, egyre olcsóbbak és egyre terjednek. Most még a technológia segít minket, nem veszi el belőlünk az emberit.

Utolsó figyelmeztetésnek szánja a magyar orvosi jövőkutató: rajtunk múlik – páciensen, orvoson, az okoskütyük fejlesztőin, megrendelőin, döntéshozókon egyaránt –, hogy az „okos egészségügyből” ne váljon emberi kapcsolatok nélküli, csakis üzleti érdekek vezérelte technológiarendszer. Ha ma nem foglalkozunk mindezzel, holnap esélyünk sem lesz rá. Akkortól ugyanis már a gépek vezethetnek minket.