Fekete vasárnapok

Azokban az években mindössze három ország – Anglia, Amerika és a Szovjet – mondhatta el magáról, hogy birodalmában sosem megy le a nap. Most hetven éve Horthy kormányzónak sikerült mindhármukkal kiásni a csatabárdot, s e groteszk hadüzenetek következményeivel egymillió honfitársa halálát okozni.

Csodafegyverek

Magát az ügyintézést szolgalelkű miniszterelnökére, Bárdossy Lászlóra hagyta, aki hol a kormány, hol a képviselőház kompetenciáját elkerülve, mindig beérte őfőméltósága bólintásával. Horthy pedig nem fukarkodott a csöndes biztatással, ámbár mint művelt, világlátott ember és képzett stratéga nem gondolhatta komolyan a beharangozott végkifejletet, Moszkva ünnepi bevételét, a brit szigetvilág, Kanada és Ausztrália elözönlését, Roosevelt kapitulációját.

Amiről sejtései lehettek: egy készülő atomfegyver valahol a Harmadik Birodalom rejtekén és az Amerikát elérő csodarakéta. Visszaemlékezésekből viszont kiderül, hogy katonás magabiztossága mindannyiszor szétfoszlott, valahányszor két fiával hajolt a térkép fölé. Abszolút tekintélye és rendíthetetlensége csak a kormányzói lakosztály szalonjaiban bontakozhatott ki, az esti bridzspartik csevejében, ahol államfői-családfői mivoltában dicsekedhetett soknyelvű telefonbeszélgetéseivel, vagy épp azzal, ki mindenkinek nem is fogadta a hívását.

Azon a június 22-i vasárnap reggelen túl volt már Santelli mesterrel végzett vívóedzésén, a fürdőnél tartott, amikor Erdmannsdorf követet bejelentették. A német diplomácia első számú helyi képviselője alighanem trezorjában tartotta azt a levelet, amelynek csak átadására kapott aznap berlini utasítást. A Führer régi, bajtársi kapcsolataikra emlékeztetve értesítette a kormányzót a hajnali támadásról, a Barbarossa-terv megkezdéséről. Nem kért közvetlen beavatkozást, de éreztette, hogy szövetségesei értik majd, mi a teendőjük.

A vezérkari főnök, Werth Henrik már fújta volna a riadót, amire sosem volt felhatalmazása, divíziókat ajánlott fel Halder tábornoknak, de német kollégája leintette. Beérte hát Werth azzal, hogy a Kárpátokban állomásozó honvéderőt készültségbe helyezte. Ez viszonylag számottevő csapategység lett, amióta közvetlen szomszédságba kerültünk a Szovjettel.

Tábornokkurázsinak nevezték akkor a stréberséget, amellyel egymást is túllicitálva gyűjtötték az érdemeket. Rakovszky vezérőrnagy például egy, a szovjetek által elhagyott barakk elfoglalására egy századot meneszt a Vereckei-hágóra, majd Klimiec felé aknákat kutattat a rég elhagyott országúton.

Casus belli

A háttérben csöndben dolgozik a náci propaganda. Indul is a támadás Kassára, hullanak a bombák, megannyi vezércikk rikolt orosz agressziót, de Krúdy százados, a reptér parancsnoka odafentről észleli a hevenyészve festett felségjeleket s a gépek hovatartozását. Óvni is akarja Bárdossyt a provokációtól – Romániában a követségen lettek barátok –, de a miniszterelnöknek kell a casus belli, jegeli hát a levelet, el is süllyeszti, akár Kristóffy moszkvai követét, aki Molotov üzenetét közvetíti. A külügyi népbiztos jó szándékát garantálja semlegességünk esetére. De hát ez senkit nem érdekel, pontosabban: nem szabad, hogy érdekeljen, amikor a Kárpát-csoport nevű seregtest már a határon túl hajtja lovait és kerékpárjait. Egyébiránt mindarról, ami valójában végbement Kassán, Ujszászy tábornok, a VKF-2 főnöke tett beismerő vallomást Nürnbergben.

A külügyminiszter-kormányfő nem várta meg a kassai támadást sem, ő már a német támadás másnapján kiadatta Csaranov budapesti szovjet követ útlevelét, jelezve, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakítása immár fait accompli. A hadüzenet deklarálásánál most már többet követel a szövetségi hűség, főként amióta jönnek a hírszerzői jelentések szlovákok, finnek, spanyolok, románok, svédek önkéntes divíziószerveződéseiről – s akkor Olaszországról még szó sem esett.

De nem esett csapataink felszereltségéről sem. Jóllehet az ötvenes évek túlzásokban bővelkedő magyarázatai papírtalpú bakancsot vizionáltak a Tél tábornok ellen masírozók lábára, ami persze nem volt igaz. Az volt viszont a nagy reményű Héjja repülőosztály tragédiája. A több tucat gép ugyanis bevetés előtt, önnön rejtett műszaki hibájából zuhant le. Az eseménysort titkolják a legfőbb hadúr előtt, aki amúgy is ideges István fiának frontra készülődése miatt. De egyelőre még ott van a kormányzóhelyettes repülő főhadnagy a parádés várbeli gardenpartikon. Anyósa, Edelsheim-Gyulai grófnő ugyanott azon buzgólkodik, hogy egy tárcára való ötletanyagot csípjen fel a Pesti Hírlap számára.

Hallja, hogy Laky miniszter kölescipó bevezetésével igyekszik a hátország kenyérgondjain enyhíteni, megírja hát cikkében, hogy „a kenyérnek nincs is tápértéke, szemben például az útszélen, gazdátlanul termő sóskával és csalánnal”. Ajánlja továbbá, hogy „lássunk hozzá az intenzív kertgazdálkodáshoz, és nem lesz szükség többé kenyérkorlátozásra”. Megereszt végezetül egy angol mondást, miszerint napi egy alma elfogyasztása fölöslegessé teszi az orvost.

De nem mindenki idézheti büntetlenül az angolokat. Sajtóhír, hogy a Pesten élő angol énekesnőt, Anita Bestet azért csukták le, mert a „Hosszú az út Tipparraryig” kezdetű dalt énekelte egy társaságban. Telnek a toloncházak, a büntetőintézetek, elsötétítés van, munkaszolgálat és statárium – nemcsak kávéházi szóbeszéd, hogy „hallgatni arany, beszélni Garany” (utalás a hírhedt internálótáborra).

Légófrász kerülgeti a kormányzást. Még a déli harangszót is szüneteltetik abbéli félelmükben, hogy a kongás irányt szabhat a repülőknek. Ezzel szemben az olasz támaszpontokról felszállt pilóták később azt beszélték, hogy mítosz volt az egész elsötétítés, merthogy egy-egy holdfényes éjszakán a Duna csillogó vize ezüstfonalként vezette el a liberátorokat a fővárosig. De nem volt legenda a túlbombázás („Overkill”) taktikája, hiszen mindmáig adnak hírt magukról a hajdan rosszul időzített robbanótestek. Hogy szabaduljanak a túlsúlytól, szívesen szórták mindenüvé bombaterhüket.

Balról jobbra

A hadra kelt csapatok már indulásuk pillanatában elszenvedték a nélkülözést. Részlet Vörös Gyula vezérkari százados 1941. július 5-én kelt jelentéséből, amelyet a VKF hadműveleti osztályának címzett: „A Kárpát-csoport kivonuló egységei igen nagy, a harckészséget gátló hiányokkal indultak el. A VI. kerékpáros zlj. sem lőszert, sem gh-t nem tudott magával vinni... A 4. hgy. zlj. emberei holmijukat a zsebükben vitték... A VIII. lgv. tü. oszt. egészségügyi anyag nélkül érkezett, a 2. gk. dd. pedig leromlott gumiabroncsokkal.” A jelentést titkosították és elzárták.

Visszatérve a hadrendek vasárnapi premierjeire, úgy tűnik, a tokiói partner is tanult ebből, mert ugyanez év december 7-én támadta meg Pearl Harbort. Hawaiira is vonatkoztatták, hogy ilyenkor üresek a gyárak, hivatalok, a minisztériumokban s a garnizonokban csak ügyelet van – nehezebben indulhat be az ellenintézkedések mechanizmusa.

Hazánkra az első háborús évben még egy fekete vasárnap várt. Július 6-án hajnaltól a közúti forgalmat átirányították a jobboldalra. A rendelet nemcsak óvatosságot írt elő, de fokozatosságot is. Tetszenek érteni? A budapestiek vidéken gyakorolhatják, mert a fővárosban csak nyár végén kerül bevezetésre. Ezen a napon nem légiveszélyt jeleztek a szirénák, hanem megannyi országúti balesetet. A mentők, tűzoltók csúcsműszakot tartottak. Azóta már azt is tudjuk, hogy egy politikai „jobbra át” szedi csak igazán áldozatait.