Oszkó Péter: A startupoké a világ legdemokratikusabb piaca
Kevés forrás áll rendelkezésre a hazai gazdaság számára a nagy mennyiségű kockázatitőke-beáramláson kívül. Ráadásul ma már nincsenek klasszikus karrierpályák, a kreatív emberek is szívesebben indítanak el egy startupnál innovatív termékeket vagy szolgáltatásokat. Ezen hatások egyszerre segítik a hazai startupkultúra pezsgését. Erről is beszélt a 168 Órának Oszkó Péter közgazdász, aki egy ideje kockázatitőke-befektetőként dolgozik, s közel került a hazai startupkultúra képviselőihez. De azt is elmondja, kik csinálhatnak jó startupot. FILIUS ÁGNES interjúja.
– Mi a legfontosabb tényező, amit egy befektetés során vizsgál?
– Olyan területet kell keresni, amelynek magas a növekedési potenciálja. Ez ma elsősorban technológiai irányultságot jelent: ez az a terület, ahol a gyors termékciklusokat leginkább képesek kihasználni a fejlesztők. Tény: a startupoké a világ legdemokratikusabb piaca, ahol csak az számít, ki tudja a leggyorsabban „elkapni” az adott terület fontos fejlesztését. Az érvényesül, aki a gyors váltásokhoz képes alkalmazkodni. Magyarországon – a legnépszerűbb információtechnológiai irányultságon kívül – más technológiai startupok is működnek. Közülük kiemelkednek a biotech-innovátorok: erős iparág, ahol eddig is meghatározó kutatások jöhettek létre. Elindultak a személyes kreativitást szolgáló iparágak startupjai is: a design vagy a divat sikeres itthon és külföldön egyaránt. De van egy fontosabb tényező, amit a befektetési döntéseknél mérlegelünk. Ez pedig a csapat, illetve a projektet megvalósítók személyes képességei. Valójában ez az, amelyet leginkább nézünk.
– Egyáltalán: lehet tudni, milyen típusú emberekből kell állnia egy nyertes csapatnak? Mit kell tudniuk?
– Idehaza ez nagyon fiatal iparág, így túlzó jelenségek is felbukkantak. Például sokan „túlfetisizálják” az ötleteket. Pedig az ötlet csupán 5-10 százalékban kulcs a sikerhez.
– Lényegesebb: ki az, aki meg tudja mindezt valósítani?
– Igen. Azt nézzük, kikből, milyen személyiségjegyű emberekből is áll a megvalósítók köre.
– Van olyan, hogy „stratupper személyiségjegy”?
– Van. Ilyen az újdonság folyamatos keresése, másrészt a kudarctűrés és gyors alkalmazkodási képesség. Utóbbi arra utal, vajon az egyén mennyire képes felállni a földről egy-egy csapás után és minél gyorsabban tanulni belőle. Mi nem témakereső csapatokat támogatunk. Elkezdünk dolgozni különféle projekteken, s közben figyeljük az egyének viselkedését. Látjuk a képességeiket, azok alapján döntünk a további beruházásokról. A startupvilágban is a folyamatos munka, a piaci első, második és sokadik kapcsolódás, visszajelzések és azok beépítése, majd ismét fejlesztés-tesztelés sora az, ami sikeressé tehet egy induló innovatív vállalkozást. Az alkalmazkodási folyamatok láncolata hoz dicsőséget, nem a terv.
– Nemzetközi környezetben a bukás gyakorlatilag a legfontosabb összetevője a jövőbeli sikernek. Addig, míg nem bukik valaki párat, nem is számít komoly startupcégnek. A magyar kultúra hagyományosan kudarckerülő. Hogyan lehet a bukásból idehaza is előnyt kovácsolni?
– Minden vállalkozást befolyásol az a szűkebb környezet, amelyben működik. Itthon a befektetők és a startupok körében is újak a szereplők. A működő, a hazainál már régebb óta szerveződő startuppiacon valóban érték a kudarc. Itt azt tekintik sikeres vállalkozónak, aki egyszer talán egy sikeres céget összerakott. Kulturálisan téves ez a gondolkodás, változtatni kellene rajta. Hiszen aki az első cégével egyszer sikert ért el, arra valószínűbb az állítás: jókor volt jó helyen. Egyáltalán nem biztos, hogy általában is jól működik majd vállalkozóként.
– A hazai startupok a Jeremie-alapok által biztosított kockázati tőke beáramlásával párhuzamosan kaptak erőre. A válság miatt a reálgazdaság alapvető működésmódja megváltozott. Ön mondta azt is: nagymértékben segíti a startupok előretörését az, hogy például a klasszikus karrierutak bedugultak.
– Azt látjuk: ha valaki kreatív tevékenységet szeretne végezni, saját üzleti elképzeléseit szeretné dinamikusan megvalósítani, előbb-utóbb saját céget alapít. Éppen ennek a tendenciának köszönhető, hogy például nagy cégek vezetői számára is vonzó a csatlakozás egy-egy startuphoz. Tíz éve ez még elképzelhetetlen volt.
– Vagyis a startupok világa vonzó szektorrá vált, ahol ugyan nagy a kockázat, de nagy a profitígéret is?
– Igen. Az EU azért választotta kiemelkedően támogatandónak ezt a szektort, mert innováció szükséges, és leginkább e szervezetekben van erre fogékonyság. A bukások száma miatt azonban komoly a műfaj kockázata és tőkeigénye is. Másfelől: a gazdaságban nehéz forráshoz jutni, ezen a területen viszont könnyebb az út. Ezért alakulhatott ki egy kevésbé perspektivikus jelenség is, amelyet „megélhetési” startupnak is nevezhetnénk. A startupok működésének nem az a célja, hogy tőkét vonjanak be a működésükbe, ez csupán az eszközük. Ha valaki azért indít céget, mert tőkére pályázik, amelyből 2-3 évig fizetést tud magának biztosítani, az nem teremt értéket. Ma már csak a naiv, kezdő befektetőkön jutnak át ezek a vállalkozások, de ott sem kapnak komoly befektetést. A tapasztaltabbak „kiszúrják” a rossz szándékot. Tény, sokan megtanultak megfelelő módon pályázni, és sok pályázatíró tudja, hova kell a befektető szemét vezetni, illetve tanácsadók is felkészítik arra a pályázó cégeket, mit kell mondani a megfelelő pillanatban. De egy tapasztalt befektető sosem csak a papír alapján teszi le a voksát valamely cég mellett. És számára egy-két meggyőző beszélgetés sem elegendő a megfelelő döntéshez.
