Mítoszgyártók
Bokor László szemleútjáról írt tudósításában (168 Óra, „Vaskereszt és selyemzsinór”) idézi Lénárd Sándor német, latin, magyar, olasz és angol nyelven publikáló magyar orvos, költő, író, orgona- és zongoraművész keserű aforizmáját: „Csata nem lehet úgy elveszítve, hogy némi hősiességet ne tudna abból kicsiholni az epekedő utókor.”
Lénárd látnoknak bizonyult. Olyannyira, hogy számos kiadó is ontja, nemcsak a hajlékony borítólapú, hanem a kemény, fóliázott borítóval ellátott, mégis olcsón (499 forintos áron) megvásárolható könyveket. Amilyen például a Szalay-könyvek második világháborús sorozatának villámháborúról „összehozott” kötete.
A 2009-ben kiadott könyvnek az olvasót „eligazítani” hivatott (5. oldalon kezdődő) szövegében véletlenül sincs szó vagy célzás az első világháború kirobbantásának, majd elvesztésének okairól és a második világháborút agresszor módjára elindító fasiszta, náci Németország „szerepéről”. Helyette ezzel a „felütéssel” találkozik a gyanútlan olvasó: „A versailles-i palota Tükörtermében aláírt szerződés... egy újabb, minden korábbinál pusztítóbb háborúhoz vezetett.” (Sic! Csak úgy magától?)
A második világháborús jobb-, illetve szélsőjobboldali mítosz- és hősgyártás, a relikviák újratermelése és eladása jó üzletnek látszik. Egyik speciális „vonulata” a korábban hívő nácik közül a Hitlerrel szembeszálló, illetve a túlélés érdekében „megtért” vagy a szovjet fogság lehetőségétől is rettegő Wehrmacht-tisztek, főtisztek hőssé magasztosítása, és személyük, tetteik megjelenítése könyvben, interneten, illetve zászlón, jelvényen, polón stb.
Az epekedő utókor hataloméhes csoportjainak s ezek vezéreinek szükségük van „privát” hősökre, és arra is, hogy azt hihessék: akié a múlt, azé lesz a jövő is.
Legyen övék mindkét tévhit.
Györky Zoltán
Kaposvár
