Forintokkal mérhető sajtószabadság

Nemigen találunk ma olyan médiavállalkozást, ahol ne panaszkodnának a vezetők és a munkatársak egyaránt. Ez jóval több, mint a szokásos elégedetlenség, a hangulat többnyire rossz és feszült, szinte mindenhol egymást követik a megszorító intézkedések és az elbocsátások. A jelen gondjai mellett a jövő sem ígér sok jót, megjósolni is nehéz, mi jöhet még, hogyan alakulnak a körülmények az elkövetkező időszakban, javulni vagy romlani fog a helyzet. A sajtóban dolgozók többsége emiatt nem éppen optimista, ami a fejleményeket látva érthető is.

Bár korábban sem volt rózsás a helyzet, az igazán nagy sokk tavaly ősszel, a gazdasági világválság kirobbanásával kezdődött. Kevés szó esik róla, de az egyik leginkább érintett terület világszerte és hazánkban is a média. A recesszió közvetlen és erős hatással van a cégek reklámköltésére, a megtakarításokat a legtöbben itt kezdik, a fogyasztás csökkenése visszaveti a hirdetéseket. A médiacégek bevételeinek átlagosan háromnegyede, ezen belül az elektronikus sajtónál több mint 90 százaléka pedig azokból származik, kiesésük más forrásokból nem pótolható. Becslések szerint hazánkban az idén az előző évhez képest a média reklámbevétele átlagosan 20-30 százalékkal csökkent, ami annyit jelent, hogy a médiumok nagy többsége jelentős veszteséggel működik. Ez igaz a legnagyobb szereplőkre is, amelyek tőkeerejük miatt túlélik a válságot, de megszorításokra kényszerülnek. A kisebbek kerülnek a legnagyobb bajba, náluk a bevételek visszaesése is drasztikusabb, ráadásul a hiányt sem tudják sokáig finanszírozni.

A fogyasztás csökkenése a nyomtatott sajtóban az eladások zuhanásában is jelentkezik. A legfrissebb adatok szerint a lapok példányszáma a harmadik negyedévben átlagosan 10-15 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel korábbi értéknél, ami drámai változás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a trendek már korábban is esést mutattak. Az országos napilapok például az utóbbi három évben összességében példányszámuk mintegy negyedét elvesztették, a színes lapoknál a csökkenés aránya ennél nem sokkal kevesebb. Jóval kisebb a visszaesés a helyi lapoknál és a kisebb közönséget megcélzó speciális kiadványoknál, de a piac szűkülése minden kategóriában érzékelhető. Az olvasói szám csökkenése negatívan hat vissza az amúgy is gyengélkedő hirdetési piacra és tovább csökkenti a bevételeket.

Szegény embert az ág is húzza: a politika mindent megtesz azért, hogy ne csak a válság jelentsen gondot a médiának. A két nagy országos rádiófrekvencia ügyében született döntés gazdálkodási szempontból is kaotikusabbá és kiszámíthatatlanabbá tette a viszonyokat. A hirdetők elsősorban a széles és stabil elérést kínáló és viszonylag olcsó médiumokat kedvelik, ezeknek a kritériumoknak eddig legjobban a Sláger és a Danubius felelt meg. Utódaik hallgatottsága még kérdéses: bár az első felmérések adatai a hatalmas visszaesésről nem mérvadóak, még hosszú hónapok kemény munkájára van szükség ahhoz, hogy stabilizálják a hallgatottságot és megközelítsék a korábbi számokat. Ebben a helyzetben a hirdetők és a reklámügynökségek elbizonytalanodtak, a kisebb és helyi csatornák térnyerése nem pótolhatja teljesen a legnagyobbak kiesését. Az ORTT döntése tehát az egész rádiós piac számára bevételkiesést hozhat, tovább rontva az amúgy is nehéz pénzügyi feltételeken.

A jóból a jelek szerint a tévék sem maradhatnak ki. Az MTV helyzete és belső viszonyai régóta botránykőnek számítanak, és nem lep meg senkit, hogy új csúcsot sikerült felállítania az elnöknélküliségi versenyben. Az viszont új fejlemény, hogy az eddig jobbára a felszín alatt zajló politikai harcok nyilvánossá váltak és egyre élesednek. A következő kormány igényeihez már most igazodni igyekvő ügyvezető lépéseire szokatlanul keményen vágott vissza a kormánypárt azzal, hogy lényegében teljes egészében megvonták a tízmilliárd forint körüli céltámogatást a köztévétől. Bár nyilvánvaló, hogy ott óriási pazarlás és átláthatatlan gazdálkodás folyik, ugyanennyire egyértelmű, hogy ezt az összeget jövőre megtakarítani nem lehet, a valódi cél tehát a nyomásgyakorlás, vagy ha úgy tetszik a büntetés.

A legnagyobb baj ezzel az, hogy az éppen aktuális hatalom ezzel olyan precedenst teremt, ami jó hivatkozási alap lehet bármely jövőbeni kormányzat számára akár a legdurvább eszközök bevetésére is a köztévé megrendszabályozására politikai célok alapján. Erre pedig várhatóan hajlam is lehet, amire már most számos jel utal. Érdemes odafigyelni például arra, milyen büntető szankciókat ítél meg a két nagy kereskedelmi csatornával szemben az utóbbi időben az ORTT. Távol álljon tőlem, hogy védjem a bírált, szerintem minősíthetetlen műsorokat, az azonban mégiscsak feltűnő, hogy a korábban oly elnéző és nevetséges büntetéseket kiszabó testület hirtelen maga lett az inkvizíciós szigor. Az a legutóbbi állásfoglalás, hogy a kibeszélő show-k miatt az RTL Klub 54 órára sötétedjen el, a TV2 pedig fizessen 105 millió forintot, igencsak túlzottnak tűnik.

Tanulságos, hogy az ORTT most távozó elnöke, aki korábban hiába szorgalmazta a határozottabb szankciókat, ezúttal kevésbé lenne szigorú és 18, illetve 24 órás műsorszünetet tartana elfogadhatónak. Emiatt a Fidesz delegáltja kemény vádakkal illeti azt az embert, aki éppen a politikai mutyik ellen tiltakozva mondott le posztjáról, korrektséget és karakán magatartást mutatva mindenkinek. Nem mondja ki, de nyilván érzi a veszélyét annak, hogy az ORTT a túlzott szigorral rossz irányba is befolyásolhatja és nyomás alatt tarthatja a kereskedelmi tévéket.

A médiába való beavatkozásnak ma jóval nagyobb tere van, mint az elmúlt években. A válság sérülékenyebbé és kiszolgáltatottabbá tette a sajtót, amit a politika könnyen kihasználhat és a maga javára fordíthat. Adott a lehetőség a nyomásgyakorlásra egyszerűen anyagi eszközök segítségével: aki jól viselkedik, békén hagyjuk, sőt hirdetésekkel segítjük, aki nem, számíthat annak következményeire. A sajtószabadság nem csupán a szép elvek kinyilvánításával és törvényi rögzítésével, de forintokkal, anyagi függetlenséggel is mérhető.